Létavértes

Hetedik-nyolcadik osztályos volt, amikor elhatározta, hogy állatorvos lesz. Megfogadta édesapja szigorral is megerősített intelmeit, s céltudatosan, fegyelmezetten haladt a kitűzött cél felé. Ma már így vall erről: – Hálás vagyok a szüleimnek, hogy taníttattak, s azért különösen, hogy éppen állatorvosnak, s nem utolsósorban azért is, hogy a föld iránt érzett szeretetemet nem hagyták lankadni. Példájuk nyomán ösztökéltem én is a gyermekeimet, hogy diplomát szerezzenek, s remélem, hogy következő nemzedékeknek ez már természetes lesz.

Valamikor Fekete Mihály ősapjuk lakott azon a jobbágytelken, ahol most családi házuk áll. Így tehát az elődök közelében nevelődtek Nagylétán két nővérével nehézségek között, de nagy szülői és rokoni szeretetben. Miközben szülei azon fáradoztak, hogy a valamikori középparaszti életszínvonalat valahogy megtartsák, ők mindent megkaptak, amire szükségük volt: különórákra járatták őket, zenélni tanultak – vagyis értelmiségi létre szánták gyermekeiket.  A berettyóújfalui Arany János Gimnáziumba járt, amely iskola a maga keménységével és közösségilét-teremtő kollégiumával jól előkészítette fővárosi tanulmányait. 1972-től 1977-ig tanult az Állatorvos-tudományi Egyetemen, s diplomája kézhezvételével nem csak a barátokat, hanem általános és kulturális élmények sokaságát hagyta maga mögött, amikor hazatért.

A helyi Aranykalász Tsz-ben 18 évet dolgozott üzemi állatorvosként. Akkoriban több telepen jelentős nagyállatállomány volt található. A sertés-, a szarvasmarha-, a juh- és a lótartás állat-egészségügyi feltételeinek biztosítása mellett ez egyúttal kitűnő gyakorlóterepet jelentett a jó gyakorlati készségek – nagyobb műtétek, császármetszések és egyáltalán a hasűri sebészet – elsajátításában is. A házaknál – mondhatni – általában jellemző volt akkoriban az állattartás, ezáltal az állatorvosi beavatkozási igény is. A jó állatorvos természetesen a gazdát is „gyógyította”.

– A humán orvos a tisztaszobát ismeri, az állatorvos a hátsó udvart, amelyből megítélhető a gazda rendszeretete, tisztaság iránti igénye, vagyis a szorgalma is. Az állatorvos óhatatlanul többet tud a családról is. Így visszagondolva elmondhatom, többeket lebeszéltem a válásról, néhányukat pedig a település elhagyásáról. Időközben német nyelvből középfokú vizsgát tett, illetve szaporodásbiológiai szakállatorvosi diplomát szerzett. Állatorvosként nehezen élte meg a rendszerváltás hajnalán az állatállományok zsugorodását, leépülését. A környék három szövetkezetének mind a hat telepe megszűnt, s megkezdődött a háztáji állatállományok szisztematikus apadása is. A kedvezőtlen folyamatok az állatorvosi státusz megváltozását is jelentették. 1992-től 1995-ig Létavértesen körzeti és hatósági feladatokat ellátó, 1995-től 2006-ig magán-állatorvosi státuszban praktizált, amelyhez hatósági feladatokat is rendeltek, és végül 2006-tól jogosult állatorvos (ez a beosztás már nem tartalmaz állami feladatokat).

Azokban az időszakokban, amikor bizonytalanná váltak tartós feladatai, talán kompenzálásképpen, mindig iskolapadba ült: 1992-ben külkereskedelmi üzletkötői szakon végzett a DATE-n, 1998-ban igazgatási és járványügyi szakállatorvosi diplomát szerzett, 2000-ben okleveles Európa-szakértőként végzett a KLTE-n, majd 2007-ben újabb szakállatorvos-képzés révén lett lóegészségügyi szakállatorvos is, amely szakot kedvenc területe jobb megismerése végett választotta.  Munkája mellett mindig gazdálkodott. A kárpótlási törvények nyújtotta lehetőségek nyomán e tevékenysége megsűrűsödött: a szőlő mellett kukoricát, búzát és tormát termelt mintegy 85 hektáron. Napjainkban a művelést saját gépparkkal végezteti, s ha be kell segítenie, maga is felül a traktorra. Tervezi, hogy gazdasági telepet hoz létre tárolásra és a géppark optimálisabb elhelyezése érdekében. Településének ügyei mindig érdekelték, s örült, hogy a lakosság rendszeresen megbízta érdekei képviseletével is. 1990 és 1994 között az önkormányzati képviselő-testület pénzügyi bizottságának az elnöke, 1994 és 1998 között a város alpolgármestere volt. 1998 és 2006 között az összeférhetetlenségi törvény folytán nem indult a választáson, 2006-tól viszont újra képviselő, és elnöke a közbeszerzési bizottságnak.

Dr. Tóth László Lajos elégedett azzal, amit eddig elért. Szereti a hivatását, érzi megbecsültségét mind szakmai, mind közéleti vonatkozásban. Vidéki állatorvosként elegendő tudásanyagot és tapasztalatot gyűjtött ahhoz, hogy nem kell szégyenkeznie nagyvárosi vagy fővárosi kollégái előtt. Ezután is igyekszik megismerni minden új dolgot, eljár majd szakmai találkozókra, eszmecserékre. Feleségével, dr. Bistyák Andrea Tündével, aki mikrobiológus- és baromfi-szakállatorvos, baromfitenyésztő szakmérnökkel, kiegészítik egymás munkáját. Három gyermekük pedig saját jövőjüket építi: László szintén állatorvos, Péter végzős orvostanhallgató, Ágnes a Szegedi Egyetem gyógyszerészhallgatója.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)