Pocsaj

Bárkit kérdezek Pocsajban – talán a környékbeli településeken is, de az is lehet, hogy az erre már megfordult debreceniektől is kérdezhetném –, készségesen útba igazítanak, hogy merre található Kun István diszkója. Kilenc éve itt áll már az azóta négyszer átalakított vendéglátó létesítmény sörözővel, cukrászdával, kerti rendezvénylehetőséggel és a diszkós „küzdőtérrel”.

Kun István elégedett embernek tartja magát – persze, van mit mesélnie, hogy miként jutott idáig –, s mint mondja, a rendeltetésszerű működtetés mellett már csak mozgatni, fejleszteni kell a vállalkozást. Hogy hogyan? Nos, arra nincs recept, azt a körülményekhez, a várható kereslethez igazítva ki kell találni. Talán ez a titka Kun Istvánnak, amit az alábbiakból nem biztos, hogy megtudunk. Mindenesetre veselkedjünk neki, hátha a közelébe jutunk.

Mára már pocsajinak vallja magát, pedig Kismarjából indult, ahol a mezőgazdaságból élő szülők egyszerűségben, de szeretetben, tiszteletre és tisztességre nevelték.

Már az általános iskolában kitűnt, hogy tehetséges szinte valamennyi sportágban: különböző korcsoportokban rúgta a labdát a kismarjai csapatokban – sokat köszönhetett Csongrádi Péter edzőnek, aki nagyszerűen értett a nyelvükön, s aki emberségre is nevelt –, mezei futásban jeleskedett, s amikor a felvonószerelő szakmát tanulta Debrecenben, a Debreceni Dózsában versenyszerűen is megmérettette magát a ringben (hétvégeken persze visszajárt Kismarjára a futballbajnoki mérkőzésekre). Három évig maradt tanult szakmájában, különböző helyeken dolgozott – a legemlékezetesebb a Debreceni Finommechanikai Vállalatnál töltött időszak volt, ahol új lifteket szereltek nagyvárosok házgyári lakásaiba.

1983-ban katonai szolgálatra hívják be. Marcaliban egy sorozatvető sofőrje, egyszeres élenjáró és kétszeres kiváló katona – végül tizedesként szerel le. Kismarján helyezkedik el a Bocskai István Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben. Ekkor több minden történik életében: elveszíti édesapját, elmélyül kapcsolata Vastag Magdolnával, aki azóta társa és két gyermekük édesanyja. Hamarosan házasságkötés következik és költözés, a családi fészek felépítése Pocsajban. Természetesen munkát is ott talál: a Szolivál kirendeltségénél gépkocsivezető, ahol később munkásszállító buszra kerül.

Ezután Vadas Sándor helyi vállalkozó alkalmazta sofőrként, ahol fárasztó, de változatos munka várt rá, hiszen a belföldi fuvarok mellett Közép-Európa országaiba is eljutott. Jól keresett, de amikor munkáltatója a vendéglátásba is belekezdett, inkább oda kérte magát, hogy többet lehessen a családdal. Ekkorra már két fiúval gyarapodott a család: István az Irinyi-sportgimnáziumban tanul jelenleg Debrecenben, s a DVSC utánpótlás csapatában bizonyítja, hogy az alma nem esett messze a fájától, Zsolt most még éppen általános iskolás.

Nemcsak megszereti a vendéglátós foglakozást, hanem többre is vágyik az alkalmazotti státusznál: két év múlva kibérli munkaadója üzletét, megszerzi az üzletvezetői képesítést, és közben – mert érzi, hogy többre képes – megálmodja saját üzleti vállalkozását. Innen már rohamléptekkel indul a megvalósítás: barátok, ismerősök segítségével rekord idő, fél év alatt felépíti a sörözőt, a fagyizót, majd amikor megerősödik az igény, a diszkót is. Hitelt vesz fel jelzálogteherrel, ketten állnak eleinte a pult mögött feleségével reggeltől estig, évekig bérelték a diszkóhoz szükséges technikákat.

Négy év múlva lélegezhettek fel, amikor egyenesbe jutottak – akkortól alkalmazottakkal könnyítettek napi terheiken. Rendszeresen visszaforgatta üzletébe a nyereséget, újabb és újabb ötletekkel gazdagította azt. Mára tíz környékbeli települést is ellátnak fagyis mozgóárusai. Fontosnak tartja a korrekt és jó viszony fenntartását alkalmazottaival.

Túl szép lenne, ha minden zökkenőmentesen ment volna. Meg kellett küzdeniük az irigyekkel, a szomszédok zajáthallásával, állni a sarat a gyakori ellenőrzések során, s nem kevés energiát kellett belefektetni a verekedések helyett a „normális üzemmódra” áttérített fiatalság nevelésébe. Nemcsak a rossz híre vált köddé a pocsaji fiatalságnak Kun István türelmes közreműködése nyomán, hanem a szülők is szívesen engedik oda szórakozni vágyó gyermekeiket.

Egy diszkónak pörgősnek kell lennie – mondja –, s mindig valami újat, jobbnál jobb DJ-ket, műsorokat kell biztosítani, hogy ébren tartsuk a fiatalok érdeklődését. Ehhez nap mint nap újat kell álmodni, s aztán megvalósítani azt.

Aktívan részt vesz a falu közösségi életében is: tagja képviselő-testületnek, a polgárőrségnek, a helyi Fidesz-csoportnak, évente csapatkapitány az Erősek versenyében, részt vesz a kulturális és a sportrendezvényeken, nem ritkán támogatja azokat, s nyitott mások problémáira.

Ha ideje – persze ebből van mindig kevés – engedi, szívesen sportol és olvas.

(Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)