Debrecen

Debreceninek vallja magát, mert huszonegy éves kora óta él a városban, noha Hajdúszoboszlón töltötte gyermekkorát, s a fürdővárosban érettségizett. Jó messzire került: Pécsett végezte a műszaki főiskolát. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet később végezte. Műszaki pályára készült, azért lett vegyipari-gépész üzemmérnök, a gazdaság iránti érdeklődése fokozatosan alakult ki. A családban ez ismeretlen terület volt, lévén édesanyja tanítónő, apja jogtanácsos. A négy testvér közül senki más nem választotta ezt a pályát. Dolgozott a Debreceni Konzervgyárban, mint művezető, ott kezdte el az egyetemet is. Munkatársa lett az egykori városi tanácsnak, majd annak elszámoló hivatalában dolgozott, ahol a költségvetési intézmények gazdálkodásával foglalkozott.

A vízügy-igazgatóságon már a beruházás volt a feladatköre. Ezerkilencszáznyolcvannyolcban került az Agrártudományi Egyetemre a pénzügyi és számviteli osztály vezetőjének, egyben a gazdasági főigazgató általános helyettesének. Hozzájuk tartozott a karcagi kutatóintézet, a Hódmezővásárhelyi Főiskolai Kar, a Szarvasi Főiskolai Kar, ezerkilencszázkilencvenkettőtől a nyíregyházi kutatóintézet. A döntéseket a főigazgató hozta, de az előkészületekben már ő is részt vett. A gazdasági irányító munka nagyon sokrétű, korábbi munkahelyein más és más feladatokkal kellett megismerkednie és megbirkóznia.

„Előélete” tehát felkészülésnek is felfogható ahhoz a sokrétű és felelősségteljes munkához, amelyet most végez. Itt a műszaki és pénzügyi dolgokkal egyaránt foglalkoznia kell. Akiknek a számok világa idegen, nyilván úgy képzelik, hogy a gazdasági igazgató a könyvelőket irányítja, magasabb szinten könyvel, esetleg figyeli a pénzgazdálkodás szabályosságát. Harsányi Endréné azonban határozottan vallja, hogy egy intézmény gazdasági irányítása alkotó munka, amely a tervezésnél, a koncepció kialakításnál kezdődik. Ezért az Agrártudományi Centrum igazi gazdájának érzi magát, mint egy régi gazdasági intéző, akinek minden teher a vállán nyugodott, az épületek állagmegóvásától kezdve a következő évi beszerzésekig. Akinek folyton azon jár az esze, hogy mit érdemes elbontani, mit kell újítani, hogyan lehet kijönni a rendelkezésre álló keretekből a leggazdaságosabban!

– Ez a szép benne – mondja. – Szívvel lélekkel csinálom, amit csinálok.

Példát is említ egy folyamatban lévő koncepcionális alkotásra. Ez pedig az, hogy a leromlott állagú tanári lakásokat diákhotellé alakítják. Lakásfelújításra pénzt nem lehetet szerezni. A kollégiumi helyek ápolása és fenntartása azonban állami feladat, ezért ilyen címen kaptak költségvetési támogatást. A „lerobbant” épületet újjá varázsolják, amit a hallgatók vesznek birtokba. Ugyanakkor megtartottak nyolc lakást, amelyek szükség esetén az oktatók rendelkezésére állnak. De a régi hibát nem követik el: az oktató addig lakhat benne, amíg közalkalmazotti viszonya fennáll. Az természetes, hogy a nagyobb horderejű gazdasági döntéseket a centrum tanácsa hozza, a gazdasági igazgató javaslattevő. A kisebb ügyekben a kari tanács vagy intézeti tanács határoz. Mindent szűkebb vezetői körben tárgyalnak meg, s ott egyhangú döntésre van szükség.

A döntésmechanizmusról és a hatáskörökről szólva óhatatlanul felszínre került az a kérdés, hogy milyennek látszanak a volt Agrártudományi Egyetem távlatai az integrált Debreceni Egyetem kebelén belül? A gazdasági igazgató, aki az integrált egyetem gazdasági főigazgatójának egyik helyettese is (összegyetemi feladata a vagyongazdálkodási osztály irányítása), biztatónak ítéli meg az Agrártudományi Centrum jövőjét, bár nem titkolja, hogy az önállóságnak is voltak előnyei. Az integrációban meg kell szoknia, hogy mindenről tájékoztassa a főigazgatót és általános helyettesét.

Amikor megkapta a diplomáját, nem tűzte ki életcéljául, hogy egy nagy intézménynek egykor gazdaági igazgatója lesz. Úgy mondja, sodorta az ár, s egyszer csak itt kötött ki. Nem tehetetlenül úszott azonban, inkább kihasználta az ár felhajtó erejét. Mert mindig újabbat és újabbat szeretett volna megismerni. Ha valamit megtanult, egy idő után másra vágyott. Ez a legteljesebb munkaköre, mert itt a műszaki ismereteit is tudja kamatoztatni. Nem idegenek és ismeretlenek előtte a rajzok, a költségvetési tervek.

A nagyobb fia huszonöt, a fiatalabb huszonnégy éves. A nagyobb Ph.D.-hallgató itt az egyetemen, a fiatalabb ötödéves közgazdászhallgató Sopronban. Szívesen időzik a család, a gyerekek körében. Idősek a szülei, őket sűrűn látogatja. Teherbíró és alkalmazkodó képességét egyaránt jónak ítéli, ahogy ma mondják, „jól bírja a gyűrődést”. Azért elfárad olykor, ilyenkor egy „lágy”, romantikus könyvet vesz a kezébe, vagy verseket olvas. Ebben a nemben Ady Endre istenes versei a kedvencei. A televízióban csak a hírműsorok érdeklik. Szeret utazgatni, a kikapcsolódásnak ez formája ebben az évben is megvalósult.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)