Debrecen

Létrejött az integrált Debreceni Egyetem, az ország egyik legnagyobb, legrangosabb, legszélesebb képzési választékot nyújtó felsőoktatási intézménye 2000. január 1-jén. A munka az egyesítés érdekében több évvel az integráció előtt megkezdődött. Az előkészületek 1998–99-re felgyorsultak, akkor tette lehetővé a felsőoktatási törvény módosítása az integrált egyetemek létrehozását. Életre kellett hívni a közös menedzsmentet, meg kellett alakítani a közös bizottságokat, megszervezni a közös egységeket (könyvtár, informatikai központ, idegen nyelvi képzés). Miközben formálták az új intézmény struktúráját, megőrizték a jogelőd intézmények értékes tradícióit. Az öt egyetemi és három főiskolai karon huszonhárom és fél ezer hallgató több mint száz különféle szakon folytatja tanulmányait. Az ezerötszáz oktató munkáját több mint ötezerötszáz nem oktató dolgozó segíti, az ország immár egyik legnagyobb egyetemén. Az intézmény nemzetközi öszehasonlításban is rangos kutatóegyetem. Tudományos teljesítménye alapján a magyar felsőoktatási intézmények 2001. évi rangsorában az előkelő II. helyet foglalja el. Mindez biztosítéka annak, hogy az egyetemen magas színvonalú, korszerű ismereteket nyújtó oktatás folyjék, hogy a debreceni egyetemisták jól felkészült szakemberekké váljanak, versenyképes diplomát szerezzenek.

2001. augusztus 1-jétől dr. Győry Kálmán akadémikust, egyetemi tanárt, tudományos rektorhelyettest választották meg a Debreceni Egyetem rektorává. A tervekről, az egyetem előtt álló feladatokról a rektor a következőket mondotta:

– Egyetemünkön gyakorlatilag befejeződött a szervezeti integráció. A jelentős átalakításokkal járó első, átmeneti időszakkal szemben a következő vezetői ciklus legfőbb jellemzője az egységes egyetem optimális működtetésére való törekvés, az integrációs folyamat továbbvitele, a cselekvési és az intézményfejlesztési tervünkben megfogalmazott feladatok, tervek megvalósítása, valamint a későbbi feladatok kivitelezésének előkészítése. Az első vezetői ciklusban a vártnál gyorsabban haladtunk. A következő időszak fontos feladata, hogy az elért eredményekre építve és az integráció adta további lehetőségekkel élve a már meglévő intézményi kereteket minél jobban „belakjuk”, hasznos tartalommal megtöltsük és hatékonyan működtessük.

Egyetemünkön többszörösére emelkedett a hallgatók száma, amit nem követett a képzés infrastruktúrájának kellő fejlesztése. Legtöbb karunkon zsúfoltság tapasztalható, kevés a tanterem és az oktatói szoba, kevés a kollégiumi férőhely. Ezen változtatnunk kell. Több campusunk túlterheltségén jelentősen enyhít majd a folyamatban lévő három nagy beruházás, a társadalom- és egészségtudományi oktatási központ, a táj- és vidékfejlesztési központ, az élettudományi épület és könyvtár befejezése, átadása. A többi campus zsúfoltságát épületbővítésekkel kell majd csökkenteni. A kollégiumi helyhiányt az egyetem saját erőből csak enyhíteni tudja. Új kollégiumok építésére külső tőkebevonás szükséges, úgy, hogy a befektető egy ideig szerződéses formában működteti a kollégiumot, majd az később az egyetem tulajdonába megy át.

Győry Kálmán 1940-ben Ózdon született. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1964-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen matematika–ábrázoló geometria szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Nős, felesége a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének oktatója. Két fiuk van, egyikük angol szakos tanári diplomával vállalkozóként dolgozik, másik fiuk tanársegéd az egyetem Analízis Tanszékén.

1964 óta az egyetem Algebra és Számelmélet Tanszékén dolgozik. ’85-ben egyetemi tanárrá, 1988-ban tanszékvezetővé nevezték ki. 1993-tól 1998-ig a Természettudományi Kar dékáni tisztét töltötte be. Az elmúlt harminc évben tanítványaiból egy számelméleti kutatócsoport alakult ki körülötte, melyet debreceni iskola néven szerte a világon ismernek és elismernek. Vendégprofesszor volt Párizsban, Strasbourgban, Tokióban és Berkeleyben.

Kutatási területe a számelmélet. Legfontosabb tudományos eredményeit a diofantikus számelmélet és az algebrai számelmélet területén érte el. Eddig 5 kötete és közel 120 tudományos dolgozata jelent meg nemzetközi szakfolyóiratokban. A Magyar Tudományos Akadémia 1993-ban levelező, 1998-ban rendes tagjává választotta. 1999 óta az MTA Matematikai Tudományok Osztályának elnöke, valamint a Tudománypolitikai Kollégium Tudományos Tanácsadó Testületének tagja. Tagja továbbá számos hazai és külföldi tudományos szervezetnek és sok nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának. Munkássága elismeréseként Akadémia Díjban, Hatvani-díjban és a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti keresztje kitüntetésben részesült. Ózd város díszpolgárává választotta.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)