Debrecen

Molnár Péter egyszerűen csak tanárembernek tartja magát – akármerre is vitte az élet sodrása, mindig ezt tartotta meghatározónak. Édesapja gimnáziumi tanár volt, s különlegesen inspiráló hatással volt rá, édesanyja iskolai gondnoknőként dolgozott – kitűnő matematikai érzékkel rendelkezett – és nagy szeretettel nevelte kezdetben Gödöllőn Pétert és négy testvérét. Kilencéves volt, amikortól befogadó városként immár Pécs ölelte keblére. A Nagy Lajos Gimnáziumra és Kászonyi István osztályfőnökre emlékezve egy színes, szép korszak maradt meg e helyváltoztatás nyomán. Ebben a kellemes, mediterrán hangulatú városban élt 45 éves koráig, s úgy gondolja, hogy aktív kora után is oda fog megtérni.

1960 őszétől a Pécsi Orvostudományi Egyetemre nyert felvételt – irodalmi érdeklődése is erős volt, eredendően irodalomtörténész szeretett volna lenni, de akkor ott még nem volt bölcsészkar, emellett még a jelentkezés előtt rátalált egy egyetemen tevékenykedő idegélettani munkacsoportra, amely felfokozta érdeklődését –, majd a diplomát megszerezve is ott maradt. Ez a kutatócsoport, amelyet az 1941-ben Debrecenből érkező Lissák Kálmán akadémikus vezetett s Grastyán Endre akadémikus szakmai irányítása alatt tevékenykedett, az idegrendszeri regulációk kérdéskörében főképpen a motiváció és az emóció idegélettani vizsgálatával foglalkozott.

Az elért figyelemre méltó eredmények és a kutatott területben történt elmélyülése egyre inkább megerősítették abban, hogy az agykutatás mellett a társtudományok területén is több ismeretre van szükség – elvégezte munka mellett a pszichológiai szakot az ELTE-n, s 1976-ban kapta második diplomáját. Kutatói gyakorlatát külföldön is gyarapította: két évet töltött egy grúziai idegélettani intézetben és egyet Floridában, ahol egy pszichológiai intézetben kapcsolódott be a munkába. A grúziai két év is hasznos volt, de a floridai a tekintetben volt fontosabb állomás, hogy végképp megerősítette abban, milyen fontos a művelt tudományág interdiszciplináris megközelítése.

1978-ban Hutás Imre akkori egészségügyi államtitkár felkérésére részt vett egy teamben, amely az orvosi pszichológia tantárgy kimunkálására és bevezetésére tett javaslatot – Molnár Péter a munka során és eredményeképpen úgy érezte, hogy korábbi megérzései és egyéni törekvései megfelelőképpen beépültek a team által összegezettekbe, s ezzel bezárult egy pozitív kör. Természetesen nem tartotta ezt végállomásnak. Kutatómunkája közben lelkesen, nagy óraszámban tanított a Pécsi Orvostudományi Egyetemen – ennek elismeréséül kapta meg az alma matertól a Pro Universitate Emlékérmet. 1987-ben Szilárd János, a SZOTE rektora hívta, hogy segítsen az egyetemen még megoldatlan orvospszichológiai képzés beindításában. A csoport létrehozása eredményekben gyümölcsöző korszakot jelentett életében. A pszichológia és az idegtudományok együttes oktatása és alkalmazása – a klinikaközelség erjesztőleg hatott tevékenységükre – egyik erőssége lett az egyetemi képzésnek.

Közben egy évet Bielefeldben töltött el, ahol a kultúra biológiai gyökereinek kutatásába kapcsolódott be. 1994 elején a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatónője fejlesztési munkára kérte fel. Ezt előbb félállásban, majd teljes munkaidőben végezte. Egy évig rektori felkérésre a szegedi JATE  vendégprofesszoraként segítette az ottani pszichológusképzést is.

1997-ben Muszbek László professzor, akkori rektor hívta meg a DOTE-ra, hogy megalapítsa a Magatartástudományi Intézetet, ahol immár második ötéves igazgatói megbízatását kezdte meg. A munkatársi gárdával csiszoltan, eredménycentrikusan működik együtt, s abban is biztos, hogy nem fog gondot okozni az utódlás megoldása. A DOTE integráció előtti utolsó korszakában oktatási rektorhelyettesi megbízást kapott. A DEOEC létrejöttétől annak általános elnökhelyettese.

Molnár Péter élvezettel oktat, a hallgatók ezt részvételükkel, érdeklődésükkel honorálják – nem véletlen, hogy tavaly és az idén is „Az év oktatója” címet érdemelte ki szavazataik alapján. Fő érdeklődési területén, a humán etológiában – közelebbről az ember biológiai gyökereinek vizsgálatában – a korábbi óriási léptékű felfedezések után az újabb felismerések izgatják: pl. most már biztos, hogy velünk születetten társas lények vagyunk. E jelenség biológiai gyökereit kutatja, illetve összefüggéseit az empátiával, a kommunikációval a csecsemőkor során.

Molnár Péter felesége, dr. Trinn Csilla az I. belklinika nefrológiai részlegének adjunktusa. Eszter lányuk a Londoni Egyetem programmenedzsere, Balázs jogászként végez az idén a Pázmány Péter Tudományegyetemen, Zsigmond Kálmán még gimnazista. Szabadidejében sokat olvas: „szakmai„ háttérirodalmat és szépirodalmat egyaránt, angolul és oroszul is.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)