Miskolc

A „nagybetűs élet” előtt álló fiatal számára elsősorban a szülők adhatják a követendő példát és persze szellemük jó pallérozói, a kiváló tanárok. Éliás László hálás a sorsnak, hogy tőle egyiket sem tagadta meg az élet, hiszen szeretetteljes otthonból indult világot próbálni és ebben az életre szóló vállalkozásban a felkészülés legfontosabb időszakában elhivatott tanárok segítették.

A cseppet sem hivalkodó, szinte puritán egyszerűséggel berendezett szobában elhangzottak eszköztelenül kapcsolódnak egymáshoz: történések, dátumok, egy ötvenes közgazdász leltára.

– Köröm községben láttam meg a napvilágot ezerkilencszáznegyvennyolc szeptemberében, ott cseperedtünk fel a nővéremmel és az öcsémmel, akikkel a mai napig igazi testvéri szeretetben élünk, ami mindhármunknak fontos. Kamasz és ifjú koromat a tanulás és a sport töltötte ki: a futball és kedvenc tantárgyaim, a matematika és a történelem. A Földesben a matekot Szabó Kálmán, a történelmet Pápai Sándor szerettette meg velem. E két tantárgy iránti megkülönböztetett érdeklődésem eleve kijelölte számomra, melyik egyetemre is menjek. A kalocsai katonáskodás feledhető ideje után üdítő valóság volt az egyetem légköre. Akkor még nem tisztázódott bennem, hogyan is folytassam az életem a diploma megszerzése után. Amikor viszont megkaptam az oklevelem, egy pillanatig sem tétováztam, igyekeztem vissza Borsodba és máris kezdtek kirajzolódni bennem az áhított pálya körvonalai…

– Várták valamilyen konkrét ajánlattal?

– Nem, viszont a megyei tanács kereskedelmi osztálya „megkínált” egy állással, és én azt nyomban elfogadtam. Rövid idő alatt megismerhettem a megye kereskedelmi életét, ami nagyon jó iskola volt. Az osztály a minisztérium helyi szerveként működött és nekem szinte napi kapcsolatom alakult ki a kereskedelmi cégekkel, áfészekkel. Ez aztán tovább bővült azzal, hogy több eladói, boltvezetői, felsőfokú ártanfolyamon is tanítottam legalább tizenkét évig. Főként a boltvezetők látogatták ezeket a tanfolyamokat, akiktől viszont én a napi gyakorlati teendőiket ismerhettem meg, illetve közvetlenül érezhettük a hatósági árintézkedések hatásait…

– Újabb fontos állomása életemnek ezerkilencszáznyolcvankilenc májusa, amikor pályázat útján a háromezer főt alkalmazó Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalathoz kerültem igazgatónak. Kétszázharminc bolt, áruház tartozott akkor a céghez. Ám ez az esztendő döntő fordulatot hozott a vállalat életében is. Erősödött az önállóság, ezerkilencszázkilencventől pedig megkezdődött a privatizáció. A hogyanhoz nem volt modell. Elsőként a tíz főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató boltokat érte el a változás és mi vezetők ott voltunk minden egyes versenytárgyaláson. Amikor a szerződéses üzletek is elmentek a vállalattól, már csak negyvennégy boltunk maradt. Eközben a meglévőkkel változatlanul igen jó eredményeket értünk el.

Mondandójába itt egy kis hatásszünettel jelzi a vezérigazgató azt, amit nem is kell kimondani, talán ez volt a baj, hiszen az eladáskor a cég túlságosan is kapós lett.

– A miénk volt az első és utolsó olyan élelmiszer kereskedelmi vállalat, amelyiket mesterségesen ketté osztottak. Megszületett a Pátria és a Miskolci Élelmiszer Rt. Ekkor ezerkilencszázkilencvennégyet írtunk, és ebben a kierőltetett lépésben, melyet nekünk kellett végrehajtani, mögöttes, számító szándékok munkáltak. A Pátriát fővárosi befektetők vették meg, és azóta már rég túl is adtak a boltjaikon.

– Mi történt a torta másik felével?

– A Miskolci Élelmiszer, manapság MIÉLKER Rt., a dolgozói részvények megváltásával élte túl a privatizációt hatalmas hitel igénybevételével, melynek terheit még hosszú ideig viselni kell. Azzal, hogy megjelentek a piacon a tőkeerős multimilliárdos cégek, egyre nehezebben megvívható versenyre kényszerülünk, miközben húz minket a tetemes, alig csökkenő adósság. Az óriási hibának felróható kettéválás nélkül ma is sokkal versenyképesebbek lennénk.

– Milyen továbbélési stratégiát dolgoztak ki?

– A következő két-három évben valóban a megmaradás lehet a cél, de mivel nálunk jó szakemberek dolgoznak, később az adósság fokozatos csökkenésével már a cég megerősödésével számolhatunk, ugyanis körülbelül akkorra befejeződik a piac felosztása. Huszonnégy hazai magántulajdonú kis és nagykereskedelmi céggel együtt közös árubeszerzésre szövetkeztünk és ezt jó lépésnek érezzük. Amit magunk mögött hagytunk, azt felelős beosztásban csak kiegyensúlyozott családi háttérrel lehetett végigcsinálni – vallja a vezérigazgató.

Két lánya közül a nagyobbik közgazdász hallgató, a kisebbik is az apja nyomdokain halad, a Földes-gimnázium növendéke. Felesége a földhivatalban dolgozik és jó időkben, rossz időkben vállalta, vállalja a családi terhek nagyobbik felét.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)