Debrecen

Egy kellemes kerti partin bármikor megszólalhat valamelyik vendégnek a mobiltelefonja, ez manapság természetes dolog. Még akkor is, ha a házigazdáé csörög, aki viszont egy kicsit meglepődve hallgatta Orbán Péter országos főkapitány ajánlatát, aki magasabb beosztást kínált számára. Abban a percben Tóth Ferenc agyán villámgyorsan átvillant az, hogy ezer szállal kötődik Debrecenhez, itt született, idős szülei itt élnek, iskola, sport, barátok mind ide kötik. Ugyanakkor azt is átgondolta, hogy korábban már egy ilyen ajánlatot visszautasított, s lehet, hogy több ilyen nem lesz. Lelke mélyén tudta, felkészültsége, szakmai tapasztalata, emberismerete alapján érdemes lenne megpróbálnia a jelenleginél még komolyabb feladatot. Bár az országos főkapitány nem mondta, melyik megye élére keres rendőrfőkapitányt, már a telefonhívás után eldöntötte, legszívesebben a szomszéd megye, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság vezetését vállalná el. Néhány nap gondolkodás után igent mondott Orbán Péter felkérésére, aki a szomszéd megye közbiztonsági igazgatóját 2000. október 1-jével nevezte ki Szabolcs-Szatmár-Bereg megye rendőrfőkapitányává.

– Az egész megyét kívülről szemlélve sokkal rosszabb helyzetben láttam, mint amit helyben tapasztaltam. Mindez vonatkozik a rendőri és a civil szférára – értékelte az elmúlt egy év tapasztalatait Tóth Ferenc –, ebben a megyében az idegent hamarabb befogadják. Debrecen ennél sokkal zártabb, nehezebb a beilleszkedni.

Harminckét évi rendőrségi szolgálatot (a portré 2001. novemberében íródott) mondhat magáénak Tóth Ferenc, aki a debreceni általános iskolás évek után a civil város gépipari technikumában végzett. Nagyon jó hírű iskola volt, akkoriban tízszeres túljelentkezéssel lehetett bejutni, tudtuk meg tőle. A technikusi végzettség megszerzése után röviddel bevonultatták katonának, az akkor induló belügyi tartalékos tisztképzésre sorozták be. A jobbak, illetve azok, akik elhivatottságot éreztek a rendőri munka iránt, átjelentkezhettek a hivatásos állományba. Így került 1969-ben Tóth Ferenc a debreceni rendőrkapitányságra. Az első időszakban bűnügyi területen dolgozott, majd szabálysértési előadó, később alosztályvezető, osztályvezető és a nyolcvanas évek végén a debreceni rendőrkapitány általános helyettese volt. A rendszerváltáskor 1990-ben hivatalvezetőnek nevezték ki, de ebben a beosztásában nem érezte azt, hogy igazán nagy szükség lenne rá. Nem is töltötte be sokáig ezt a beosztást, ugyanis a berettyóújfalui kapitányság vezetésével bízták meg. Akkor néhány hónapról volt szó, ebből viszont tizenegy lett.

Bár sokan kérték, pályázza meg hosszabb időre az állást, ennek ellenére úgy döntött, hogy inkább Debrecenben szeretne dolgozni. A megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályvezetőjévé nevezték ki, majd nem sokkal később a főkapitány helyettese, közbiztonsági igazgató lett.

– Egy év nyíregyházi munka után megerősödött bennem az a benyomás, hogy becsületes, tisztességes emberek élnek a megyében, a munkatársakkal jó együtt dolgozni – vallja a megyei rendőrfőkapitány. – Az egy év alatt nagyon sok komoly feladatot kellett megoldani, rengeteg sikerélmény volt, amit úgy érzem, erősítette a kollektívát.

A szabolcsi rendőrfőkapitány továbbra is Debrecenben lakik, minden nap átjár a szomszéd megyeszékhelyre, de nem tartja haszontalannak az utazgatással eltöltött időt. Odafelé fel tud készülni a napi feladatokra, visszafelé pedig értékelni tudja a napi elvégzett munkát.

A főkapitánynak a sport élete egy része. Fiatalabb korában aktívan focizott, bevonulásáig a DVSC csapatában rúgta a labdát. A katonaság után a rendőri munka mellett már csak hobbi szinten focizott, de kispályán ma is szívesen játszik. Nincs olyan sportág, amit ne szeretne, így a tévében sokkal inkább a sportközvetítéseket favorizálja, mint vadászatban sokkal inkább a természet szeretete, egy jó nagy gyaloglás, a kellemes társaság vonzza, mint az, hogy minél nagyobb trófeát lőjön. Eddig legnagyobb trófeája egyébként egy dámbika ezüstérmes agancsa volt.

Felesége Debrecenben fodrász, két felnőtt gyermeke közül Ferenc fia a rendőri pályát választotta. Ugyanazt az utat járja, mint édesapja. Ő is elvégezte a rendőrtiszti főiskolát, s jelenleg a jogi egyetem levelező tagozatán tanul. A fiú a debreceni rendőrkapitányság bűnügyi osztályán alosztályvezető, osztályvezető helyettes. A fia révén dr. Tóth Ferenc egyéves fiúunokával büszkélkedhet. Lánya, Tímea, a debreceni polgármesteri hivatal köztisztviselője. Mivel bérházban laknak, már régebben vásároltak egy kertet, ahol barátságos környezetben pihenhetnek, fogadhatják a barátokat egy-egy kerti parti alkalmával.

A most 53 éves főkapitány az emberi és szakmai tisztességet helyezi életfilozófiája homlokterébe. Azt vallja, amit a bölcs kereskedő: „Hosszú távon legjobb üzlet a becsület.”

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)