Gúth

A gúthi erdő huszonkét éve szelíd szakértő szerelmese, Bartucz Péter, 1954. december 8-án született Sátoraljaújhelyen. Édesanyja, Kollár Katalin, nyugdíjas történelem szakos tanár, aki Miskolcon évtizedeken át iskolaigazgatóként gyakorolta hivatását. Édesapja, Dr. Bartucz Ferenc, erdőmérnök, nyugdíjazásáig a Bükki Nemzeti Park igazgatója volt. Öccse, Ferenc, erdőmérnök. Bartucz Péter gyermekei édesanyját egyetemi évei alatt ismerte meg. A miskolci Szalóczi Ágnes az Ybl Miklós Főiskola magasépítészeti szakán végzett. Ma Bocskaikert Építési Hatóságának vezetője. Négy gyermekük van: Kálmán, Zsófia, Bence és Dömötör. A legidősebb fiú vadgazda-mérnökként dolgozik a Gemenc Erdő Rt. sükösdi erdészeténél. Zsófia harmadéves közgazdászhallgató Debrecenben. Bence az idén érettségizik. Dömötör, akiben édesapja a dinasztia folytatóját látja, második osztályos általános iskolás.

Bartucz Péter 1973-ban, Baján, a III. Béla Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi évfolyamtársait Kiskőrösön, a sorkatonai szolgálata idején ismerte meg. A leszerelést a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Kara követte. Péter adottságainak köszönhetően az egyetem NB/I-ben szereplő kosárlabdacsapatában szerepelve szerzett ismertséget magának. 1979-ben, erdőmérnöki diplomával a kezében, a halápi erdészetnél kezdett el dolgozni: előbb gyakornokként, majd fahasználati műszaki vezetőként hasznosította tudását.

Az élet sorskérdéseit valósághűen látó emberként mondja el, hogy 1982-ben – sok idősebb, tapasztaltabb erdőmérnök mellett – őt nevezték ki a már akkor is híres Gúthi Erdészet vezetőjének. Akkor, 27 évesen, ő volt Magyarország legfiatalabb erdészetvezetője. Miután, ahogy említi, „kőkemény” elveket raktak le a terület vadgazdálkodását illetően, nem volt más dolga, csak azok minden szinten való betartása és betartatása. Sportmúltjából építkezően nagyon jól tudta, hogy csak a csapatmunkával lehet elérni azokat a kitűzött célokat, és ezzel együtt produkálni a jelzett eredményeket. Tudta azt is, hogy az elődök megbecsülése nélkül, ebben a hivatásban könnyen egyedül maradhat, bármennyire is jól teszi a dolgát. A Gúthi Erdészet bejáratánál – az ő ötletéből eredően – kopjafa áll mindazok nevével és szolgálati idejének feltüntetésével, akik sokat tettek az erdészetért. Az útkeresést az erdészet számára a francia Camus-cégnek gyártott tölgyfa érlelőhordók készítése jelentette. Sajnos ez csak néhány évig tartott.

Bartucz Péter jó szemmel válogatja ki leendő munkatársait. Azokat, akikből aztán egységes szemléletű, a közös akarat mindenekelőtti megvalósítását szemelőtt tartó csapatot nevelhet ki. Őszintén szól arról, hogy amikor egy nyugdíj előtt álló kolléga mellé több jelentkezőt adtak, ő, néhány hónap múlva – az érintett szakember magatartásának csak a lelkiekkel érzékelhető jelzéseiből levont következtetései alapján – nagy biztonsággal eldöntheti: ki az, aki maradni fog, és ki az, aki nem.

E ritka tulajdonsága az eddig eltelt huszonkét év alatt még nem hagyta cserben. Bízott önmagában, a maga által formált, egységes szemléletű csapatban. Így a sikerek nem voltak véletlenek. Nem titok, hogy minden évben számos rendezvényen erősítik a közösségi szellemet, az együvé tartozás érzését: farsangi bált rendeznek, lövészversenyt szerveznek, összevont névnapokat tartanak. Emellett nagy gondot fordít arra, hogy eredeti, működőképes formájában megőrizze a területen dolgozó ritka kézműves műhelyeket, ahol esetenként már dinasztiák tagjai dolgoztak.

1991. október 13. és 2002. október 14. a két világrekorder dámbika elejtésének a napja. Ünnepnapok ezek a Gúthi Erdészet történetében, amelyek mögött ott áll mindegyikük szívvel-lélekkel végzett munkája. Az erdőművelő egyszerű emberek elismerése nem volt divat. Így ma, joggal érezhetik magukénak a világon egyedülállóan – másodszor is – megkapott Edmont Blanc-díj-at. Azt, közel hetven év óta annak a vadászterületnek ítélnek oda, amelyik a szigorú ítélő bizottság véleménye alapján a legtöbbet tesz a környezet-, a természet-, az erdő, és vadvédelem együttes megvalósításáért. A díj, a maga egyszerűségében különösebb értéket nem képvisel, csupán azt az évtizedeken át ható, meggondolt, tervszerű és célirányos tevékenységet, ami világraszóló sikert is eredményezhet. Bartucz Péter elmondja, hogy a díj átadásakor olyan érzés fogta el, amit még soha azelőtt nem érzett az életében. Az ésszerűen gazdálkodó, négy generáció érdekeit figyelembe vevő erdész szemével méri az őt körülvevő világot. Tudja, hogy mit, mikor és hogyan kell tennie…

Bartucz Péter, a Gúthi Erdészet vezetője szabad idejében az azt megillető módon hódol vadászati szenvedélyének, családjával kirándul és ha lehet, új tájakat fedez fel, zenét hallgat és néha még az öregfiúk szintjén kosárlabdázik is egy kicsit.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)