Debrecen

Pallás György, a Bethlen Gábor Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatója, nem tartja magát tévedhetetlen vezetőnek – hangsúlyozni szokta, hogy meggyőzhető, hogy a kikért vélemények alapján módosíthatja korábbi álláspontját.

Vallja: jól megtartott óra nincs – azon érdemes eltöprengeni, hogy miként lehetett volna az még jobb. Egyszer minden tinédzser megtévedhet, de a tanulságokat le kell vonnia. Ez utóbbi szentencia önéletrajzi gyökerű, amely máig rajongásig szeretett egykori iskolájában, a Kossuth-gimnáziumban esett meg vele, ahol aztán átlagosból a jeles eredményűek közé verekedte fel magát, osztályában egyedüli természettudományos érdeklődésűként a humánosok között.

A távcsövek tucatjait építő, a csillagászat iránti kíváncsiságát a mai napig dédelgető akkori gimnazista jól érezte magát a Kossuthban: Tibori János osztályfőnöktől emberi tartást, Vikár Istvántól a matematika iránti vonzalma megerősödését, Nagy Jánostól az anyanyelv és az irodalom iránti elkötelezettségét, dr. Nagy Zoltántól használható angoltudását kapta útravalóul. Családjában – édesanyja a tanácsi apparátus osztályvezetőjeként fejezte be aktív pályafutását, édesapja a Hajdú-bihari Napló egykori főszerkesztője – ösztönző szellemi környezet vette körül, a könyvek szeretetével, a tudás hatalmának megbecsülésével.

A Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika–fizika szakán gyorsan peregtek az évek: sok kitűnő professzor és oktató közül Rapcsák András és Győri Kálmán professzorok előadásaira emlékszik leginkább meleg szívvel vissza. Jeles diplomája átvétele után egy évig még az egyetemen maradt a számítógépközpont tudományos segédmunkatársaként.

Pallás György szerencsésnek tartja magát, hogy éppen jelenlegi középiskolájába nyert először tanárként felvételt. Újhelyi Istvánné akkori igazgató – elismert pedagógus és vezető a városban – rögtön a mély vízbe dobta: matematikát, fizikát, ügyviteltechnikát, filozófiát tanított, hamarosan osztályfőnök lett, s közben rengeteg tapasztalatra tett szert. Egy életre szóló elkötelezettség veszi ekkor kezdetét. Közben maga is újból tanult: ismét régi egyetemére, ezúttal a BTK-ra iratkozott be, ahol a filozófia szakon kitüntetéssel végzett. Erről az időszakról Bimbó Mihály professzorról őriz jó emlékeket.

Ezerkilencszáznyolcvanban a Debreceni Tanítóképző Főiskolára került, ahol tanársegédként s hamarosan mint adjunktus tíz éven át tanított az intézményben. Mellette félállásban a KLTE Valószínűségszámítás Tanszékén valószínűségszámítást és statisztikát adott elő egyetemi hallgatóknak. Pedagógiailag igen hasznos periódus volt ez, hiszen az oktatás szinte minden szeletét érintette. Ekkor több jegyzetet is írt, s mintegy ötven szakdolgozat, illetve tudományos diákköri dolgozat témavezetését vállalta.

Ezerkilencszázkilencvenben a Bethlen Gábor-szakközépiskolából kereste fel egy küldöttség – még emlékeztek tíz évvel azelőtti tevékenységére –, s arra kapacitálták, adja be igazgatói pályázatát. Előbb hallani sem akart róla, majd látva a ragaszkodást, belevágott: három jelölt közül majd kétharmados többséggel nyert. Azóta harmadik ciklusát tölti ebben a megbízatásában, amely alatt a DE Közgazdaság-tudományi Karán NBA vállalkozási menedzser szakon, majd a BME kihelyezett közoktatási vezetői szakán a pedagógiai szakvizsga megszerzése érdekében szerzett újabb diplomát.

A Bethlen Gábor Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola ma biztos pont a megye és a régió oktatási rendszerében, amelyhez kipróbált és a fejlődésre-fejlesztésre fogékony tantestület, újra és újra hírt és nevet szerző diákság tartozik. Az iskola rendkívül széles nemzetközi kapcsolatai kialakításában igazgatóként alapvető részt vállalt – legalább ötven iskola életébe tekintett bele különböző kontinenseken –, s amelynek tapasztalatai lehetőség szerint beépültek gyakorlatukba és terveikbe. Véleménye szerint az oktatásügy, illetve a diákok lesznek az egyik nyertesei az Európai Unióhoz történő csatlakozásnak.

Pallás György bár érdekes, tapasztalatokban gazdag pályát futott be, mégis elégedetlen önmagával. Hiányolja, hogy négy egyetemi diplomája mellett tudományos fokozatot még nem szerzett, annak ellenére, hogy többször nagyon közel állt ehhez; bár azok a problémák, amelyekkel foglalkozott, rég tovább fejlődtek, nem tett le végérvényesen ennek pótlásáról.

Házastársul szakmabelit választott: Kocsis Gabriella általános iskolai tanárral nevelik három gyermeküket: Júlia 10. osztályos – természetesen a Kossuth-gimnáziumban tanul apja nyomdokán –, Lilla hetedik, Péter pedig ötödik osztályos jelenleg a Dózsa György Általános Iskolában. Második ciklusban tagja Debrecen város közgyűlésének, s harmadikban annak oktatási bizottságának. Ha ideje engedi, a hobbijának él; a természetjárás, a vadászat harminc éve fő szenvedélye.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)