Debrecen

Polgár Sándor a debreceni Tóth Árpád Gimnázium létrejöttétől mintegy harmincöt éven keresztül állt az intézmény élén. Iskolavezetői működésével, emberi és szakmai tisztességével a közelmúlt évtizedeiben példa nélkül álló köztiszteletet vívott ki magának. Jellegzetes nevelői személyiség és közéleti szereplő, aki iskolateremtő munkásságával lett a magyar közoktatásügy tekintélyes képviselője és a debreceni közélet szereplője. A klasszikus értékek és a modern pedagógiai törekvések arányos képviseletével, az egészséges életmód és a sport hangsúlyozásával a Tóth Árpád Gimnáziumot az országos hálózat legjobb középiskolái közé emelte – olvasható többek között a városi közgyűlés ünnepi ülésének jegyzőkönyvében 1998-ban, amikor Debrecen Város Pro Urbe Díját vehette át 70. születésnapja alkalmából, életműve elismeréseként.

Polgár Sándor egy ötgyermekes család elsőszülöttjeként Kecskeméten látta meg a napvilágot. Anyai ágon felvidéki gazdálkodó-kereskedő ősök, apai ágon az alföldi homokkal birkózó kisparaszti-vasutasok gondolatvilága és hagyományai ivódtak bele a kis Kárpát utcai házban nevelkedve. A Mátyás téri elemi iskola után a Református Gróf Tisza István Gimnázium következett, ahol sok kitűnő tanár közül Szemerei Andort és Szunyoghi Jánost emlegeti ma is, ha feleleveníti az emlékeket, amelyek persze nemcsak a tanulásról szólnak, hanem különböző sportágak kipróbálásáról, sok-sok kiolvasott könyvről, a regős cserkészet révén pedig falukutatásról és a népi írókhoz történő vonzódásról.

A második világháború végén bujkálnia kellett a leventebehívás elől, de néhány napig mégis hadifogoly lett (ilyen minőségében a szovjet csapatok műszaki munkára vitték, amely az akkor Cegléd ostromát szolgálta). 1946-ban érettségizett, tovább tanulni szándékozván a fővárosba, az agráregyetemre, illetve a Szabó Dezső Népi Kollégiumba vezetett az útja. Csakhamar Pécsre küldi a Népi Kollégiumi mozgalom az ottani főiskolai kollégium ifjúsági vezetőjének. 1951-ben veszi át diplomáját általános iskolai földrajz–biológia és testnevelés kiegészítő szakokról (majd ezeket az ELTE-n középiskolaival egészíti ki). Az élénk kollégiumi élet sok barátot, társat – a következő évtizedek első generációs értelmiségét – és élményt hozott.

Első munkahelye a Közoktatási Minisztérium egyetemi főosztálya lett, ahol egyetlen pártonkívüliként a vidéki tanárképző iskolák referense, de hamarosan a katedrán is kipróbálja magát: a budai II. Rákóczi Ferenc Fiúgimnázium legfiatalabb tanára. 1955-ben a családalapítási szándék hozza Debrecenbe, a Csokonai-gimnáziumban tanít egy évig, amikor felkérik az újonnan létesítendő Tóth Árpád Fiúgimnázium (TÁG) igazgatóhelyettesének, majd 1957-ben, huszonkilenc évesen igazgatóvá választják.

A Polgár Sándor vezette TÁG hamarosan értékes része lett a város szellemi életének, ahol az iskolai követelmények derűs és demokratikus légkörben érvényesültek, és eredményesen szolgálták a tanulói képességek fejlesztését, a tehetségek gondozását.

Igazgatása alatt vezették be a szakosított tantervű nyelvi és természettudományos képzést, a vegyipari, elektronikai és mezőgazdasági szakmai előképzést. Vezetési, módszertani, didaktikai megoldásai beépültek az iskolakorszerűsítési folyamatokba, a képzési-nevelési programokba. Tanulmányi, kulturális és sportsikerek, továbbtanulási statisztikák jelezték, hogy a gimnáziumban alaptörvény a rendszeresség, a folyamatosság biztosítása, amelyet csak tudatos tanári közösséget építő szándékkal lehet fenntartani, miközben jó szokások, hagyományok építése mellett a versenyszellem, a kibontakozás lehetősége a diákoké – talán ez volt a több mint harmincöt éven át az intézményt vezető, nyugdíjazásakor címzetes igazgatói címet kapó Polgár Sándor titka.

Miközben az OPI külső munkatársa, szaktanácsadó, a közéletben tevékenykedve alapító tagja volt TIT-nek, a Szabó Dezső Népi Kollégiumnak, a Magyar Röplabda-szövetségnek (később megyei elnöke e sportágnak).

Vezette a debreceni, majd a megyei középiskolai igazgatói munkaközösséget, megyei tanácstagként a debreceni csoport elnöke volt, részt vállalt oktatási, kulturális és sportbizottságok, a KLTE kari tanácsainak munkájában, felvetője és támogatója volt a virágkarneválnak – hogy csak a fontosabbakat említsük. Jelenleg a Beregszászi Pál SZKI iskolaszéki elnöke és alapítványtevője, a Tehetséges Debreceni Fiatalokért Alapítvány kuratóriumának tagja, a TÁG-KÖR Egyesület és legújabban a Független Fórum Egyesület tiszteletbeli elnöke. Élénken figyeli a világ, a szakma dolgait – közoktatási szakértőként és érettségi elnökként ma is gyakran kérik segítségét.

Egy házgyári lakásban él gyógyszerész feleségével. Katalin lánya genetikus, az orvostudományok kandidátusa külföldön él, s neveli két unokáját. Talán rájuk vár ilyen gazdag, mozgalmas életút…

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)