Debrecen

Amikor hajnalban megmozdul az élet, a madarak csivitelnek, a lombok susognak és a víz felett a tekintet a végtelen horizontot pásztázza – ezekért a percekért érdemes élni. A természet és az ember harmóniájáról ódákat zengtek már a költők, de a maga egyszerűségében mindenki megtapasztalja a mesés élményt. Van, aki elmegy mellette és van, akit rabul ejt. Ez utóbbiak táborát gyarapítja Hártó János, a Nyírerdő Rt. nyugalmazott vezérigazgató-helyettese. A lakásuktól nem messze, a debreceni erdészet központjában a tűző nap elől a szoba hűvösébe húzódunk és fellapozzuk a család képzeletbeli történelemkönyvét.

A Börzsöny lábánál, csodálatos erdő mellett született Hártó János 1930. január 11-én Szokolyán. Édesanyja, lánykori nevén Marosi Julianna, édesapja Hártó György földműves volt. Gyermekkori családjában ketten osztoztak szüleik szeretetén Ibolya testvérével. Felesége, Karádi Eleonóra, történelem–földrajz szakos tanár. Házasságukból két gyermek született: György orvos, Miskolcon a Vasgyári Kórház igazgató főorvosa. Felesége, dr. Polyák Katalin, belgyógyász. Fiuk, Ákos, tizennyolc éves. A másik gyermekük, Gábor, fogorvos, Tiszaújvárosban él. Két kisfiú édesapja, Dániel tizennégy éves, Péter egy hónapos.

Hártó János a Váci Piarista Gimnáziumban érettségizett 1948-ban, majd a Soproni Erdészeti Egyetemen folytatta tanulmányait. Ahogy végzett, erdőművelési műszaki vezetőként kezdte szakmai pályafutását. Alig töltötte be a huszonötödik évét, amikor kinevezték a romhányi erdészet vezetőjének. A zömében időszaki munkák idején 350 ember munkáját irányította a 4800 hektárnyi területen. Az erdőszeretethez a szakmai hozzáértés és a munkások megbecsülése társult, így Hártó János tevékenységét egyre szélesebb körben ismerték el. Ezzel párhuzamosan magasabb beosztásokat kapott. 1958 és ’64 között a balassagyarmati erdőgazdaság fahasználati és kereskedelmi osztályvezetője, ezt követően a Hajdúsági Állami Erdőgazdaság ugyanilyen osztályát vezeti 1964 és 1968 között. Két évig ő a főmérnök. 1970-ben kezdődött az átszervezés, összevonták a debreceni és a nyíregyházi erdőgazdaságot. Két évtizeden keresztül a főmérnöki, a fahasználati és fafeldolgozási, kereskedelmi vezérigazgató-helyettesi tennivalókért felelt. 36 év munkaviszony után 1990. január elsejével vonult nyugdíjba.

Falusi gyerekként azt tűztem célul – néz vissza az indulásra –, hogy mindig előre menjek. Közvetlen kapcsolatban álltam az emberekkel, bármilyen beosztásban is találkoztunk. Ötéves koromtól az erdő a második otthonom, hisz édesapám gyakran fuvarozott fát és amint lehetett, vitt magával. Nekem az erdő a játszótársam, a csodák világa, mióta az eszemet tudom. Az a tény, hogy az erdészetet választottam kenyérkereső hivatásomnak is, egyúttal azt is jelentette, hogy az ország különböző részein kellett élnem a családommal. Feleségem megértő társnak bizonyult ebben is, és a szakmai sikereimet nagyrészt ő segítette elő a háttérből szervezett, tudatos családirányítással, a gondoskodó anyai és hitvesi odaadással. Büszke vagyok rá és a gyerekeimre is.

Eljátszhatunk a gondolattal, vajon hány kilométert gyalogolt az erdei utakon? Hány milliárd forint termelési érték ment a kezén keresztül? Megélte a tervutasításos időszak „parancs-értettem” szigorát. Részese lehetett a gazdasági és a politikai élet egészét átfogó rendszerváltásnak. Fontos vezetői feladatokat rótt rá a közösség és az őt kinevező Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti Főigazgatósága. Hártó János megélte az önállósodás semmivel sem pótolható útkereső éveit. Míg korábban „fent” megmondták, mi a teendő, a gazdasági átalakulás idején már nekik kellett kitalálni, mit, miből, hogyan, mennyiért, milyen partnerekkel oldjanak meg. S most, amikor végignézi szakmai élete képzeletbeli filmjét, elégedetten dőlhet hátra, mert emberek ezreit, azok családjait segítette munkához és ezáltal megélhetéshez. Megnézhette közelről a fejlett országok erdészeti gyakorlatát, járt az USA-ban, Kanadában. Az ottani élmények is formálták gazdaságossági szemléletét. A gúthi erdészet kiváló iskolának bizonyult az elmélet igazolására.

Hártó János magas színvonalú szakmai tevékenységét ötször ismerték el Kiváló Dolgozó kitüntetéssel, kétszer az Erdészet Kiváló Dolgozója lett, kétszer kapott Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Ezerkilencszáznyolcvanhatban Honvédelmi Érdeméremmel jutalmazták.

Nyugdíjazása nem jelentett teljes visszavonulást. Családja, gyermekei, unokája szeretete mellett élvezi a természet szépségét, rendszeresen horgászik, vadászik. Büszke a Kaszópusztán elejtett ezüstérmes agancsú szarvasbikájára. Örül, hogy mindössze két éjszakát aludt kórházban – egyet tévedésből – és jogos elégedettséget érez túl a hetvenen: a természetben töltött évek természetes derűvel és egészséggel ajándékozták meg.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)