Debrecen

Nemcsak hisz az emberi kapcsolatokban, hanem egyúttal a tartós kapcsolatok híve is Weisz Péter, aki pozitív gondolkodását előrevivő erőnek tartja. Feleségével, Weiszné Mészáros Judittal, aki matematikusként dolgozik, harminc éve egészítik ki egymást, s élnek békés családi harmóniában két lányuk boldogulásának örülve. Baráti körében is csak ritkán történik változás. De ez elmondható volt például munkakapcsolatairól is: amikor fiókigazgatói székét egy másik bankba helyezte, ügyfélköre is követte.

Ugyancsak a kapcsolatok erősítése, ápolása és újak kiépítése az egyik kulcsa annak a sokrétű tevékenységnek is, amit az egyik történelmi egyház megyei elnökeként és országos alelnökeként végez fáradhatatlanul, egyidejűleg a határon túli magyar közösségek ügyét is felvállalva.

Debrecenben 1953. augusztus 3-án született. Bátyjával együtt élte a debreceniekre jellemző gyerek- és kamaszéveket. A Füvészkert utcai általános iskola után a Dienes László Gimnázium következett. A tanulás mellett az asztalitenisz kötötte le, amely sportágban a másodosztályú szintig vitte. Az Élelmiszer-ipari Főiskolán tanult tovább, amely közben mint szárnypróbálgató költőt és dalszövegírót is jegyzik. Tizenöt évet a bankszférában töltött, amit nagyon szeretett. Máig büszke arra, hogy a közreműködésével kihelyezett hitelállományból az egy százalékot sem érték el a kintlévőségek.

Közben családot alapít, újabb diplomát szerez a közgazdasági egyetemen, illetve okleveles adószakértői képesítést abszolvál. Jelenlegi beosztását – a Kenézy Gyula Kórház-rendelőintézet gazdasági igazgatója – pályázat útján nyerte el 2001-ben, amikor az egészségügy igazán stagnáló állapotban volt. Az azóta eltelt időszakban sikerült megőrizni azt a pozíciót, amit ez az intézmény betöltött a magyar orvoslásban: jelenleg a vidék leglikvidebb, legstabilabb kórháza. Ez természetesen annak a nemzetközi mércével is elismerésre méltó csapatmunkának köszönhető, amit az orvosi, a nővérállomány és más kórházi szakemberek teljesítenek nap mint nap. Ez természetesen a célratörő folytatást is igényli.

Weisz Péter átszellemülten, a várható eredmény biztos tudatában sorolja, hogy mi mindenre készül a kórházi menedzsment a közeli és a távolabbi jövőben. Szeretnék továbbfejleszteni a járóbeteg-ellátás feltételeit, a diagnosztikai technikát és technológiát, modern gyermekpszichiátriát terveznek létrehozni autista nevelőközponttal, 21. századi európai színvonalon szeretnének megvalósítani egy új belgyógyászatot, ahol kétágyas szobákban helyezhetik el a fekvőbetegeket, kisgyermekes dolgozóik kedvében szeretnének járni, amikor saját bölcsőde és óvoda létesítésére gondolnak, s talán egyszer nem a vágyak kategóriájába sorolják majd, ha a kórház területén fedett uszoda és teniszpálya igénybevétele is hozzájárulhat alkalmazottaik felfrissüléséhez.

Hitéleti munkája részint elmélyültséget kíván – régóta kutatja azokat a területeket, amelyek a közös múltat teszik megismerhetőbbé, s hazai és nemzetközi folyóiratokban publikálja eredményeit, vagy éppen előadásaira készül –, részint intenzív közéleti szereplést indukál.

Közössége hitéleti munkájának szervezése, a kulturális élet élénkítése, más történelmi egyházakkal, hatóságokkal és társadalmi szervezetekkel történő kapcsolattartása felelősség és önkéntes hivatás is egyben. Mivel tagja több egyházközi egyeztetőbizottságnak, kompetenciája olykor óhatatlanul túlnő a város-, a megye- és az országhatáron, s olyan dimenziókban képvisel közösségi és összmagyar érdekeket, mint a diplomaták.

Megelégedettséggel tölti el, hogy a hazai és a határon túli egyházak vezetőivel szinte baráti a viszonya, s tőlük is érkezik olykor megtisztelő felkérés. Most éppen Várszegi Asztrik pannonhalmi apát felkérésére készül egy nemzetközi előadásra, de hamarosan egyik előadója lesz az Érmindszenten sorra kerülő Ady-napoknak is.

Minden olyan rendezvényen szívesen részt vesz, amely a békét, a megbékélést és az egymás iránti tiszteletet hirdeti. Örül annak is, hogy Debrecent – szeretett városát – már évek óta nem érte gyűlölködő atrocitás. Véleménye szerint nyitottnak kell lenni, és tovább kell folytatni az őszinte párbeszédet. Ugyanakkor örömmel nyugtázza, hogy a zsidó és keresztény kapcsolatokban kiemelkedő tevékenységet felmutatók közül Tolerancia Díjban részesíthették Szabó Magdát, Bölcskei Gusztávot és Glatz Ferencet.

Büszke lányaira: Anettnek – az Ady-gimnázium dramaturgia tagozatos tanulójának – már megjelent az első verseskötete, s igen tehetségesnek tartják a már befutott költők, írók is, Andrea egyetemi hallgató s közben versenytáncos, első osztályú élsportoló. Egyáltalán nem bánja, ha lányai sikereikkel túlhaladják apjukat.

Kevés szabadidejében a könyvei között érzi jól magát, de szeret színházba járni, teniszezni is.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)