Budapest

Neves újságíró. Utolsó hivatalos nyolc évében, 1982-tól hatvanöt éves koráig a Magyar Nemzet főszerkesztője. E kollektívát dicsérve nevezi a magyar sajtótörténet ezt az időt az újság „legfényesebb” korszakának.

Régebbi személyes találkozásunkból emlékeztem arra, hogy közvetlen ember. Az első percek szokványos feszültségét oldotta, amint otthonukba lépve feleségével, Bakó Ilona textilművésszel együtt köszöntött. Könyvek ezrei között.

Nevének ősi eredetére otthonában Illyés Gyula is felhívta a figyelmet: „ezt a gesztust ajándéknak szánom neked.” Soltészoknak nevezték a középkortól azokat a közvetítőket, akik főleg Nyugatról toboroztak föld nélküli parasztembereket: irtsanak helyeket az erdőrengetegben új falvaiknak és szántóiknak.

A bíráik is e soltészok lettek. A mai lengyel falubíró neve „soltisz”. A török tarolás után a mai Szlovákiából érkeztek Békésbe a XVIII. század derekán a jobbágy családok, Harruckern János György osztrák báró császártól kapott uradalmaiba. Közülük vált ki egy csoport 1753-ban és átszekerezett a nyíregyházi birtokokra, robotkedvezményekre számítva. Soltész István elődje Orosházáról jött és a Vietoriszi tirpák honfoglalási eposz szerint Tréfaverő Soltésznak hívtak.

Apja Salamonbokori evangélikus tanító volt. Dr. Fazekas Árpád az 1944-es nyíregyházi hétezer elhurcolttal kapcsolatban írja: „Volt, aki önként jelentkezett. Soltész István evangélikus tanító a Deák Ferenc utca 42. alól. Jól tudván tótul, Thuroczy evangélikus püspök kérésére – felesége kifejezett tiltakozása ellenére – tolmácsként vállalkozott a fogolycsapat elkísérésére. 1945 januárjában, Bölc városkában, a lágerben, pusztító kiütéses tífuszjárványban halt meg. Négy gyereket hagyott hátra.” Soltész János István (hivatalosan a nagyapai nevet is bejegyezték) 1926. február 28-án született a Vadastanyai iskolában, a hófúvás miatt a közelebbi Újfehértón keresztelték, majd Nyíregyházán anyakönyvezték. Négy évig a Kossuth-gimnázium diákja, majd a nagyváradi hadapród iskola növendéke. Az ausztriai angol megszállási övezetben lett hadifogoly és a Vöröskereszt angyali közvetítésével levelet kapott anyjától: azonnal próbálj hazajönni, árván maradtunk, apádat elvitte az orosz. Hazatért, vasúti fizikai munkán dolgozott, majd hajlamának megfelelően keresett végleges pályát. Újságíró lett a laptulajdonos Farkas Pálnál a baloldali szélen. Azzal a halálos komoly hittel, hogy a pénz és születési rang diktatúrája helyett egyenlő elosztású igazság is lehetséges, amiben a szegényebbek is jól érzik magukat. Az akkori ifjú nemzedék nagy részének volt ez a nagy ábrándja.

1956. október 7-én cikket írt a Szabolcs-Szatmári Néplapban, amelyben bocsánatot kért a megyétől, mert az újságírók is részt vettek a diktatúrává fajuló pártállam „szégyenteljes hazugság-hadjáratában” A megyei pártvezetést is felszólította hasonló gesztusra – hiábavalóan. Már Szabolcsban is kialakult viszont a reformpárti értelmiségiek jelentős csoportja. Október utolsó hetében közfelkiáltással lett főszerkesztő. Nem túl sokáig. l957. április 15-i dátummal az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztályának minősítése (Dikán Nóra közreadása): „A megye területén egy sor vezető funkcióban ellenforradalmi vagy ezzel lepaktált egyének vannak… A legexponáltabbak… Soltész István, a megyei lap főszerkesztője, a megyei intéző bizottság tagja, vad szovjet és pártellenes cikkével… és a lapnál végzett egyéb munkájával támogatta az ellenforradalmat. November 4. után az általa irányított lap, ahol lehetett, nehezítette a kibontakozást, fokozta az eszmei zűrzavart… ”

Parkoló pálya a moziüzemi vállalatnál, a népfrontnál; majd a pártnál egy termelőszövetkezeti szervezési affér után álszent módon, családi válásra hivatkozva, két évi fizikai kényszermunka. Innen kikerülve, munkatárs, tördelőszerkesztő Debrecenben, létrehozza az ország első ofszettechnikájú sémáját. Felhívták a frissen alakult Magyar Hírlaphoz. A hetvenes évek közepén a reformpárti pártvezetők a kormányzati propagandával, külkapcsolatokkal foglalkozó új, a szocialista országok között egyedülálló tájékoztatási hivatalba vezénylik, írásban kezdeményezi a sajtótörvényt. Az utolsó rövid időszakban elnökhelyettes. Innen nevezte ki a Pozsgay-féle Népfront Országos Tanácsa a Magyar Nemzet főszerkesztőjévé.

Hatvanöt évesen lemondott e tisztségről. A pártok ostromába került a legjobb hírű magyarországi újság. Ez kikezdte a szerkesztőség elvi egységét és azt a koncepciót, amely szerint e lapnak pártoskodás nélkül az egész országhoz, a sokféleség nyelvén kell szólnia. De egyenrangúan.

Most a maga kedvére dolgozik. Az 1999-es könyvvásár egyik műve Soltész könyve az Árpád-házi uralkodók feleségeiről. Majd a magyar királyi központi várak története. Családja a teljességével áll mellette. Felesége, István, a nagyobb fia, a parlament főtitkára, László, az építészmérnök-vállalkozó, lánya, Katalin főápolónő, öt unokája, testvérei, rokonai, barátai.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)