Mátészalka

Zefi itt, Zefi ott, Zefi mindenütt. A hivatalos neve Pénzes László. Szatmár-Beregben van-e, aki a nevét nem ismeri? Hodásztól Csengerig, Vásárosnaménytól Zsarolyánig nap mint nap felbukkan, s működteti a vállalkozásait. Érdekes, mondhatni sokat próbált ember. A szó igazi értelmében kijárta az élet egyetemét. A névjegykártyájának mind a két oldalát tele írhatná apró betűkkel. Külsőleg a hatalmas, magyaros bajusza teszi jellegzetessé. Mátészalkán a buszmegállók közelében található a fő bázisa, a vállalkozása, a színes cégtáblán ez áll: Zefi videotéka.

Rádiótelefonon és persze személyes megjelenésével szervezi a sok és szerteágazó munkáját. Mi is ő tulajdonképpen? Több szakmának jó értője, plusz még fotós, filmes, tévés, újságíró, mozis, kereskedő, s legfőbbképpen vállalkozó.

Íme az életútja dióhéjban. Tősgyökeres mátészalkai, a szatmári város szülötte. A szatmári táj szerelmese. Szívesen emlékezik rá, hogy az iskolai szünidőket a tisztabereki rokonoknál töltötte. Mátészalkán szakközépiskolában érettségizett, kitanulta a géplakatosszakmát. Az egykor oly híres vasas-üzemben, az Ipari és Szerelvénygyárban gyakorolta a vasasszakmákat. Az ISG-ben volt lakatos és betanított esztergályos is. A nagyüzemi munkásokat Pesten ismerte meg, egy darabig az ISG pesti üzemében formálta a vasat, közben maga is formálódott. Jókora szakmai tapasztalata és élettapasztalata volt már, amikor a Magyar Televízióhoz ment dolgozni. Segédmunkásnak. Aztán standfotós lett a tévénél. Megismerkedett az elektronikus újságírással, sok okos és érdekes ember közt élt és dolgozott.

A sorsa a fővárosból haza sodorta Mátészalkára. A húsüzemben karbantartóként dolgozott. Segédmunkásként is tevékenykedett a húsosoknál. Így is, úgy is belekóstolt a hentesszakmába. Ide kötődik az egyik sztorija, kedves emléke. Történt pedig, hogy a szép hajlatú bajuszára különböző megjegyzéseket tettek. Volt (most is van) humorérzéke. Egyszer levágta a bajusza fél szárát és úgy mutatkozott a dolgozók között. Kitört a röhej, percekig szünetelt a munka…

A fotózással már általános iskolás korában megismerkedett. Saját fotólabort is működtetett. Elsők közt vett videokamerát. Jött a rendszerváltás, ő is lépést váltott, próbálkozott. Felvett 300 ezer forint újrakezdési kölcsönt s a már említett helyen, a buszmegállók közelében beszállt azok közé, akik üzlethelyiséget építettek. Az új épületrészben kezdetben büfét üzemeltetett. Már az elején, az ételek és az italok közelében megtalálhatóak voltak itt a videokazetták. Külön figyelmet érdemel, hogy a büfék üzemeltetéséhez alapszakmával kell rendelkezni. Nos, ő beállt egy ABC-áruházba dolgozni, s megtanulta a szakmát, így már jogszerűen üzemeltette a büféjét. Csak hát, később nagy lett a konkurencia, visszaesett a fizetőképes kereslet, így profilt kellett váltania. Közben vattacukrot készített és árult is a lakótelepeken. (Jellegzetes figura, érdekes jelenség lehetett a lakótelepek fiataljai között.)

Keményen megdolgozott mindenért. A büfé helyén megnyitotta a videotékáját. Működött benne az üzleti szellem és írt a kiadóknak: adnának-e neki hitelben kazettákat. Adtak. Egyre-másra bővítette az állományt, most majdnem ötezer kazettája van. Videózott a környéken lakodalmakban, iskolai ballagásokon, családi eseményeken. Ezt is szakszerűen csinálta, illetve csinálja. A Nyíregyházi Városi Televízióban elvégezte a videofelvétel-készítő tanfolyamot.

Ismeretes, hogy a mozik csődbe jutottak szerte a hazában. Meghirdették a mozik eladását, privatizálását. Bérbe vette a szalkai és a csengeri mozit. Két hónap alatt mindkét mozi nullszaldós lett, aztán nyereséges. Ezen is felbuzdulva megvásárolta a rozsályi mozit, ide már a saját mozigépét vitte. Szándékában áll, hogy bérbe veszi a jánkmajtisi kultúrházat, s üzemelteti majd a jánkmajtisi mozit is.

Az újságírásnak és az újságkészítésnek is művelője. Kell-e mondani, hogy ezt is jogosítvánnyal, szakszerűen műveli? Nyíregyházán elvégzett egy színvonalas újságíró-tanfolyamot. Kezdetben kiadta a Szalkai Szóró-lapot, a Szatmári Hírszóró című hirdetési újságot most is működteti. Publikál az Új Kelet című megyei lapban, néha a Pesti Riport című bulvárlapban is elsüt egy-egy tudósítást. Munkatársa a Szamos Televíziónak.

Egyéni vállalkozóként működik, Éva asszony, a felesége a legfőbb segítője. Immár nyolc-kilenc alkalmazottjuk is van. A végére hagytuk: honnan a becenév? Általános iskolás korában valaki így szólította meg, s rajta maradt a Zefi… A lányuk, Angéla érettségi előtt áll és egyetemre készül. A fiuk, Lóránt szakközépiskolában tanul informatikai szakon − hasznát veheti majd tudásának a vállalkozásban.

Zefi vallja: siránkozással semmire, de sok munkával, tanulással sokra viheti az ember. Igaza van.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)