Szoboszló szerelmese

Bár jó két évtizede elszármazott Debrecenből, illetve a megyeszékhely közeli Hajdúszoboszlóról, még most is havonként legalább egyszer visszaruccan oda Kiss Dezső Péter.

„Ha mindenki pontosan előre látná, hogy milyen emberi, gazdasági és érzelmi tényezők befolyásolják életútját, mindannyian sajátos film forgatásának lehetnénk szereplői. Tudvalévő azonban, hogy a dolgok csak látszólag filmszerűek” – vezeti be rejtelmesen a róla készülő portrét a Hajdú-Biharból elszármazott, Budapesten élő, de világjáró újságíró. Többen próbálkoztak éppen harminc esztendeje a Debrecenben felsőfokú intézménybe járó hallgatók közül, hogy nekivágnak az újságírói pályának. Kiss Dezső Pétert – sajátos kiválasztódás alapján – a debreceni egyetemi város nívósnak mondott havi lapjához, az Egyetemi Élethez mixelte a „nagy rendező”, azaz az akkori Lapkiadó Vállalat személyzeti főnöke.

A nemrég még főiskolás fiatalember főiskolásoknak, egyetemistáknak, egyetemi professzoroknak, főiskolai kandidátusoknak írhatott hétről hétre, hónapról hónapra riportokat, jegyzeteket, interjúkat. Az újságírás megtanulásához a „sűrűbe dobás” jól bevált módszere talán ezúttal is hatott. Egy-két év múlva az újságíró gyakornok a Hajdú-bihari Naplóhoz szerződhetett.

Visszatekintve harminc esztendőre határozottan kijelenti: az 1970-es 80-as évek sorsfordítóak voltak a mindennapok emberei számára, ebből következően pedig a mindennapok krónikása is „nagykanállal” meríthette a témákat. Legyen az mezőgazdaság, kultúra, mozgalmi élet, a szórakozás különböző szférái, élelmiszeripar, gasztronómia, sport. A huszonéveinek vége felé járó megyei zsurnaliszta azonban szűknek érezte az életét bekeretező pátriát, Hajdú-Bihar megyét, Tiszántúl eme sajátosan egyedi, Hortobággyal megkoronázott szegletét, Veres Péterrel szólva: „mellyékét”.

Az 1980-as évek elején aztán kis „tarisznyájával” és sárga Wartburgjával bekopogtatott a fővárosi médiavilág egyik nagyajtaján, az akkoriban 210 ezer példányban kiadott Hétfői Hírek főszerkesztőjénél. A pár hónap múlva már Vasárnapi Hírekké átalakított országos hetilapnál aztán 12 esztendőt töltött el, kiszélesítve riporteri világát. Hogy mit hozott ez a több mint egy évtized? Sok-sok érdekes ember megismerését, annak felismerését, hogy egy új közegbe kerülés (főként ha vidéki az ember) harcok sorozatát hozza, a kitartás, az otthonról hozott tulajdonságok, képességek és gének csatasorba állítását kívánja meg, de talán legfontosabb az, hogy valamilyen karaktert tudjon felmutatni, szakmájának meglehetősen ezerarcú világában. A gasztronómia, és a hozzá kötődő hatalmas iparág, amit élelmiszeriparnak nevezünk összefoglalóan, ezt kínálta föl.

Az országos média arra is lehetőséget adott, hogy még a 80-as évek végén, a 90-es évek elején egy itthon akkorában újdonságnak számító speciális szakterületet, a PR-t (public relations-t) vagyis a szervezett, meghatározóan nagyvállalatokról szóló kommunikációt kitanulhassa és itthon alkalmazhassa. Országos nagy cégek, Délhús Rt., Szerencsejáték Rt., Agfa Hungária, Apenta, hogy csak néhány jól ismert márkanév széleskörű megismertetéséről tegyünk említést.

A tarisznyájával és Wartburgjával fővárosba indult újságíró mára – túl az ötvenen – a hazai sajtó sajátos szigetére lelt, hiszen a 28. évfolyamát jegyző legrégebbi hazai gasztronómiai közönségmagazin, a Magyar Konyha egyik tulajdonos-szerkesztője. Sok-sok politikai médiás versenypálya után rátalált arra a sávra, ami számára a legtöbbet jelenti: „A szószok és mártások világa ugyanis politikamentes”. Meggyőződéssel vallja: nincs annál szebb dolog, ha az otthoni asztalnál összejön a család apraja, nagyja…

A Hajdúsághoz ma is kötődik: Hajdúszoboszlótól nem szakadt el, nyaranta szinte minden hétvégéjét ott tölti, hogy nyugalmat kereshessen feleségének és két nagy lányának felüdülést adó házában, az anyósa halála után átvett kertes családi házban.

Nagy örömére pedig gyakori hazalátogatásai alkalmával a szintén Hajdúszoboszlón élő idős édesanyja életét is figyelemmel kísérheti. A fürdővárost pedig, amikor teheti, cikkeiben és rendezvényeken népszerűsíti.

Szabadidejét is legszívesebben Hajdúszoboszlón, a családi kertben és az azzal szomszédos Hunguest Hotel Béke fellazítást adó uszodájában és gyógyvizes medencéjében tölti. Kiss Dezső Péter Európa szinte minden országában megfordulhatott, de háromszor felfedezhette többhetes riportút alkalmával Dél-Amerikát, Afrikát, a Távol-Keletet, külön csodaként Kínát, de bárhonnan is hazatért, elsőként valamilyen igazi magyaros ételspecialitást kért feleségétől.

Barátait szívesen látja vendégül saját főztjével és jó borokkal. Személyes vágya pedig, hogy még sokáig szerkeszthessen újságot, lányai pedig hivatásuk mellett sikeres családanyák lehessenek.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)