Hajdúszoboszló

Valószínűleg az érezheti magát boldog embernek, aki nagyon szereti a munkáját, nap mint nap örömmel megy dolgozni, és tevékenységét nem tartja nyűgnek, kötelességnek. Ilyen ember Topáné Váradi Irén is, aki a Kígyó Patika mindennapi munkáját szervezi és irányítja Hajdúszoboszlón, immáron közel másfél évtizede. 1957. május 11-én született Hajdúszováton. Szülei gazdálkodó emberek voltak, akik a háború után mindenüket elveszítették, így édesapja a tsz-be kényszerült, édesanyja pedig a két gyermeket nevelte.

Öccse, Lajos, Hajdúszoboszlón feleségével együtt egy élelmiszerboltot vezet, emellett műveli a szülők jogán visszakapott földeket is. Három gyermekük közül a legidősebb egyetemista, a legkisebb óvodás. Topáné Váradi Irén szülőfalujában töltötte gyermekkorát, melynek során kiemelkedően fontos szerepet játszott az olvasás, télen pedig az igazi téli paradicsomnak számító környéken a korcsolyázás jelentette a nagyszerű kikapcsolódást.

Iskolai tanulmányai alatt hamar kiderült a reáltárgyak iránti vonzódása: kémiából megyei versenyeken is szerepelt, a középiskolában pedig érdeklődése a biológia felé fordult. Hajdúszoboszlón, a Hőgyes Endre Gimnázium kémia tagozatán igen jó képességű osztályban tanulhatott, hisz az osztály 98 százalékát elsőre felvették továbbtanulni. A sikeres érettségi után a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész-tudományi Karán maximális pontszámot elérve folytathatta tanulmányait, ahol már az első félév után az évfolyam legjobbjai között tartották számon. Aktívan kivette részét a közösségi munkából is, tevékeny tagja volt a tudományos diákkörnek.

1980-ban vette kézbe diplomáját és rögtön a „mély vízbe”, Nagyhegyesre került, ahol – nem utolsó szempontként – szolgálati lakás várta. Közel fél évtizedet töltött ezen a településen. Itt szakmailag és emberileg nagyon sokat tanult Mikó Sándor állatorvostól. Az egyszemélyes patika igen jó tanulóéveknek bizonyult, hisz mindent elsajátított, amit egy gyógyszertárban tudni kell.

1985-ben került Hajdúszoboszlóra, ugyanebben az évben tett szakvizsgát gyógyszerellátás és gyógyszerügyi szervezés szakon. Az akkori állami gyógyszertárban beosztottként módja volt megtanulni mindazt, amit ebből a hivatásból vezetőként és munkatársként tudni kell.

A rendszerváltás után Hajdú-Bihar megyében elsőként nyitott magán gyógyszertárat 1990 szeptemberében.

A Kígyó Patikában akkoriban két gyógyszerész és egy félállású asszisztens dolgozott, tevékenységük az újdonság erejével hatott azokban az években. A betegek nagyon hamar megkedvelték az új patikát, ahol nem volt sorban állás és nem ismerték a gyógyszerhiányt. Ma már 11 fő dolgozik azért, hogy mindenki elégedetten léphessen ki a gyógyszertár ajtaján. Rendszeresen részt vett a gyógyszerész kamara munkájában, bár vezető funkciót nem vállalt. Topáné Váradi Irén a való életben, a betegek között érzi jól magát. Ezt a hivatást 12 éves korában választotta magának, amikor gyógyíthatatlan beteg nagymamájának ő hordta a szükséges gyógyszereket. Ekkor fogta meg a patika tisztasága, csendje, a patikus tisztelete, a gyógyszertár hangulata, amit ma elterjedt angol szóval „feeling”-nek nevezünk, és amit hiányol a mai gyógyszertári életből.

– Nagyhegyesen egyetlen segítségem a takarítónő volt – emlékezik vissza Topáné Váradi Irén –, az ő közreműködésével ismertem meg a falut, az ott lakó embereket. A gyógyszerész munkájában elengedhetetlen feltétel a személyes kontaktus, a gyógyszert kiváltó beteggel mindig beszélgetni kell. Ennek alapján lehet megismerni az embert, a családi hátteret, és bizonyos idő után az egész települést. Sajnos a mai rohanó világban erre egyre kevesebb lehetőség nyílik.

Topáné Váradi Irén még egyetemista korában kötött házasságot Topa Jenő mezőgazdasági gépészmérnökkel, aki ma vállalkozóként saját cégét irányítja. 1979-ben született Zoltán fiuk közgazdászhallgató az egyetemen, egyidejűleg rezidens a Külkereskedelmi Banknál Budapesten. Nóra 1982-ben született, és a mama példáját követve negyedéves gyógyszerész-hallgató Budapesten.

 A korábbinál több szabadidejében  Topáné Váradi Irén szívesen olvas, elsősorban a szépirodalmat kedveli.

Újabban a fotózás a kedvenc időtöltése: főleg a tájat és a családi idill megható pillanatait fényképezi, a digitális géppel készített felvételeit ma már elő is hívja. Ebben segítségére van a karácsonyi ajándékként kapott szakkönyv és nyomtató is.

Büszke sikeres gyermekeire, különösen lányára, aki díjugratásban megyei bajnok és országos negyedik helyezett. Ennek hatására ő maga is elkezdett lovagolni, ez az új hobbija. Titkos vágyai között szerepel, hogy lelkes gyógyszertári csapatával még sokáig eredményesen dolgozzon, és nagy álma, hogy a gyógyszerész-szakma visszanyerje azt a társadalmi elismertséget, amelyet ő gyermekkorában tapasztalt.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)