Nyíregyháza

Kárpáthy Gyula a hazai cigány értelmiség leghitelesebb, avatott ismerője és szellemi testvére. Neves drámaíró, József Attila-díjas irodalomtörténész, Farkas Kálmánról a Menet közben címmel megjelent, cigány alkotókról írt könyvében a következőket említi: „Farkas Kálmán a legrégibb és legnagyobb gyakorlatú hivatásos újságíró valamennyi cigány kolléga közül. Ő országosan a pályarangidős. A „hivatásos” szakmai értékjelzés itt egybeesik az elhivatottsággal. Az elhivatottságát ékesen tanúsítja Farkas Kálmán pályaképe: már fiatal szerkesztőként felfigyeltek rá, és csakhamar megyei napilapnál fontos, vezető szerepet töltött be. Én tudom, hogy ez az egész szerkesztőségi világ valóban demokratikus, nyitott, előítélet-mentes volt, de az egy percig sem kétséges számomra, hogy ha nem rendelkezik társai sorában kiemelkedő szakmai képességgel, tartós-töretlen munkalendülettel, nem sugárzik belőle a szakma szeretete, nem érez személyi rokonszenvet és egyre inkább tekintélyt is, akkor őt, a cigány embert aligha emelik ilyen posztra a lapnál.”

„Farkas Kálmán a negyvenes évek végén indult el a törökszentmiklósi cigánysorról” − írja Lakatos Menyhért az Ajánlásban Farkas Kálmán Értetek kiáltok című könyvéhez. – „Abban a mindentől elzárt és mindenki által lenézett világban nem volt szokás másról álmodni, mint a máról, mert a holnap olyan távolinak tűnt, hogy türelmét szegte az alig éhes embernek is. Ám nincsen olyan konzervatív közösség, amelyik meg ne szülné a maga álmodozóját… Ilyen volt Ökrös Mari is.” Ő volt Farkas Kálmán édesanyja, a batyuhoz nőtt madárcsontú cigányasszony, aki a Csisznyikóból, a cigányvárosból kivezető ösvényen végigkísérte, végigszenvedte fia életútját. Azért, hogy a Szűzanyának tett fogadalmát teljesítse: tanult emberré neveli fiát.

Kálváriás út a Farkas Kálmáné, amely az egyetemi – akadémiai tanársegédi katedráig, s innen az elismert újságíróig, s a Politikai Főiskolán a politikai tudományokban megszerzett tanári diplomáig vezetett. A legkritikusabb körülmények közt is vállalta a származását. Talán azért is, mert gyerekfejjel meg kellett tapasztalnia, mit jelent cigánynak lenni. Szajolnál szökött meg ezerkilencszáznegyvennégy őszén a deportálás elől…

1953 februárja óta van a pályán. Ekkor lépte át a Kelet-Magyarország elődjének, a Néplap szerkesztőségének küszöbét. Nyugdíjazásáig e lap munkatársa volt, a legkülönbözőbb beosztásokban. Tudásával igyekezett mindig a haladást, a jó ügyet szolgálni. Ezt segítette a szerkesztőségi miliő is. Befogadták emberként és kollégaként egyaránt.

A szakma több alkalommal kitüntetésre érdemesítette. Első alkalommal, 1964-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta meg, majd 1975-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki, később az egyik legmagasabb újságírói jelvényt is a mellére tűzték a Magyar Sajtó Napján. Két ízben ismerte el Szabolcs-Szatmár-Bereg megye több évtizedes eredményes újságírói munkáját. Legutóbb 1997. március 15-én, a Magyar Sajtó Napján kapta meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés bronz emlékplakettjét.

Farkas Kálmán sokféleképpen igyekezett cselekedni a közösség érdekében. Helytállt a lapnál, egy ideig szerkesztette a Szövetkezetek című üzemi lapot, majd a húsipari vállalat és a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat üzemi lapját. S akkor, amikor még nem nézték jó szemmel a cigányság szervezkedését, életre hívta a megyében a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségét, s kiépítette ennek szervezeteit. E folyamat a megyei elnökség 1988. augusztus 23-ai megválasztásával kezdődött. Megélte a cigányság elmaradottságát, átérezte az etnikum sorsát.

A Csisznyikóból kivezető, megszenvedett út keserves tapasztalatai arra sarkallták, hogy tehetségét, erejét a roma önkormányzatok megalakítására fordítsa. Hetenként olvasta fel jegyzetét a Nyíregyházi rádióban, írt cikket a Kelet-Magyarországban, szervezett és rendezett országos hírű cigány folklórfesztivált, elsőként az országban magyar és cigány nyelven vers- és prózamondó versenyeket. Kezdeményezésére a nyíregyházi Északi temetőben felavatták a cigány áldozatok emlékművét. Szervezésével megalakult a Kisebbségi Önkormányzatok Megyei Szövetsége, ide tartoznak a szlovák, a német és az örmény kisebbségi önkormányzatok is.

Farkas Kálmánt 1994-ben Szolnokon az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat alelnökévé választották, s még ebben az évben életre hívta a Cigány Hírlapot, amelynek alapító főszerkesztője.

Értetek kiáltok címmel válogatott írásaiból jelent meg kötete 1992-ben, ezt 1996-ban Korona nélkül címmel esszékötet követte, s kiadás előtt van a Sorstudat című újabb esszékötete. Lektorálás alatt van az életútját bemutató könyve Csisznyikói cserepek címmel, amelynek legfőbb mondandója: van kiút a telepről.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)