Sári Andrea

A Tájékoztató és Közművelődési Központ, Könyvtár, Múzeum igazgatója

Püspökladány

szszb_32_csg_sari_andrea.jpgTörékeny, lírai alkat egyben határozott, erős karakter. 2012-ben Polgári Díjban részesült, ami igen megtisztelő volt számára, mivel viszonylag fiatalon kapta meg Püspökladány polgári közösségétől. 2014-ben pedig Pro Urbe Díjat vehetett át, mellyel az általa vezetett intézmény munkáját ismerték el. 2007. februárjában lett a Püspökladányi Tájékoztató és Közművelődési Központ vezetője, majd 2013-ban az önkormányzat megbízta a múzeum, a könyvtár és a művelődési központ irányításával is. Egy giga céget igazgatott. Kérdésemre, hogy milyen csúcsvezetőnek lenni, így válaszol:

– Rengeteg áldozattal járt. Baráti, családi kapcsolatok látták a kárát a napi 16 órai munkának. Mégis, ha újra kellene kezdeni mindent így csinálnék. Vezetőként az volt a cél, hogy egyfajta igényességet mutassak fel. A városi televíziót az alapoktól újra kellett szervezni, a helyi újságot kéthetente megjelenő magazinná formáltuk, a művelődési ház tereit és szakmai tartalmát megújítottuk. A Karacs Ferenc Múzeumot teljesen át kellett szervezni, foglalkoztatót alakítottunk ki, a Karacs hagyatékot pedig méltó helyre költöztettük. 2007 és 2015 között 17 kiadványt jelentettünk meg. A Városi Könyvtár állományát jelentősen gyarapítottuk. Következetes és kemény vezetőnek tartom magam. Megköveteltem a fegyelmet, ami fontos ebben a szakmában, hiszen az idővel futunk versenyt. Elvem, hogy egy női vezetőt sem láthatnak gyengének a beosztottai, stabilitást, biztonságérzetet kell adni a munkatársaknak ahhoz, hogy jó teljesítményt várhassunk el tőlük. A poroszos vezetői attitűd megszűrte a kollektívát, és ez nem járt konfliktusok nélkül, de arra, akiben nem volt szorgalom, aki nem vette komolyan a feladatot, nem építettem.

– Hogyan került a média közelébe?

– A középiskola után családi szál vezetett az újságírás felé. Édesanyám húga Nagy Benjaminné Sándor Ibolya – akkor önkormányzati képviselő volt és már több éve munkatársa a helyi lapnak – elvitt egy szerkesztőségi értekezletre. Akkor kezdtem el írni. Családi örökletes képesség a fogalmazás készség nálunk. Anyukám is nagyon jól ír, több kiadatlan kézirata van. A cikkeim megjelentek, aztán megkeresett a Hajdú-Bihari Napló, több éven át dolgoztam ott tudósítóként. Ezzel párhuzamosan elindult a helyi televízió Püspökladányban és sokakkal együtt ennek alapító tagja voltam. Itt négy évig szerkesztő és riporter voltam. Elvégeztem a MUK Újságíró Kurzusát, és bölcsész diplomát szereztem kommunikáció szakon a Nyíregyházi Főiskolán, újságíró-televíziós szerkesztő szakirányon. Voltam a Debrecen Városi Televízió munkatársa is 8 éven át. Közben saját céget alapítottunk egy munkatársammal – ami ma is működik.

– Milyen pályára készült anno?

– Nem voltam eminens diák, sem kiemelkedő tehetség az iskolai évek alatt. Valójában egyetlen terület érdekelt csak az irodalom, a nyelvtan. Otthon Anyukám nagyon sokat olvasott, könyvek között nőttem fel, a szüleim tanult emberek. Betűt szerető gyerek voltam és felnőtt koromban is az maradtam. Már korán nagyon szépen, hibátlan kiejtéssel beszéltem, ezzel tisztában voltak az tanítóim, tanáraim és a gazdag szókincsemmel is, valamint azzal, hogy nagyon jó a fogalmazáskészségem. A középiskolában Kazinczy Szép Magyar Beszéd Versenyen országos díjazott voltam 1989-ben. Tipikus háttérembernek érzem magam ennek megfelelően választottam pályát is. Az újságírás, a riporteri munka nem rivalda, még a televíziós formája sem, – csak kevés kivétellel. Egy nagyon fegyelmezett, kemény világ, bírni kell a kritikát, vállalni a következményeket, azt, hogy az ember személye is megosztóvá válik, hiszen nem lehet mindenkinek megfelelni. Egyébként folyamatosan tanultam és tanulok. Megszereztem a munkámhoz szükséges okleveleket a Gazdasági Intézményvezetői, majd a Kulturális Örökség Menedzsment képzéseken, jelenleg pedig mindössze egy félév választ el a Budapesti Metropolitan Egyetem Politikatudomány Karán a politológus diplomától.

– Akkor ez a jövő? A politika?

– Nem. A politika, a társadalomban, a közéletben zajló folyamatok megértése egy újságíró számára alapvető kell, hogy legyen. Ezért tanulom a politológiát, de a jövő továbbra is a média, csak nem az önkormányzati intézményben. Most éppen váltás előtt állok. 2014 óta érett bennem a gondolat, hogy érdemes lenne átadni a helyemet másnak, mert amit tudtam megtettem, 10 évig vezettem az intézményt és már új kihívások foglalkoztatnak, várnak. Maradva a pályán, a cégünkre szeretnék fókuszálni. Jelenleg 8 településen készítünk helyi televízió műsort és rádiót is működtetünk, van civil szervezetünk, foglalkozunk rendezvényszervezéssel, konferenciák szervezésével, mindennel, ami kultúraközvetítést és a polgári értékrend átadását célozza. Ezen a téren mindenben társam Dienes Zoltán, akivel 15 éve dolgozom együtt.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése