Oszlár

Ma, hatvan éve fölött is keményen dolgozik csak úgy, mint eddigi életében. Hiszi és vallja, hogy a munka szeretete örökifjúvá képes tenni az embert. A hosszú évtizedek alatt bármerre járt, dolgozott, visszavágyott szeretett falujába, amelynek ősi nevét az ötvenes években „megcsonkították” és egyszerűen „csak” Oszlárként emlegetnek. Pedig, mint mondja az itt élők, az elődök, és az unokák törvényes jussa, hogy eredeti vezetéknevét visszaszerezzék, amelyet a közeli nagy folyótól, a Tiszától kapott. Seres Lajos ma is azon fáradozik, hogy a község két végét jelző táblán újra olvashassa az erre járó: Tiszaoszlár.

Beszélgetésünk elején hangsúlyosan mondja, hogy Tiszaoszláron született, s alig gyermekeskedett, amikor édesapja a nagy világfelfordulásban eltűnt a Don-kanyarban. Ifjú éveit özvegy édesanyjával, s nagyszüleivel osztotta meg. Elemi, majd általános iskoláit befejezve a mezőkövesdi – akkori nevén – az I. László Gimnáziumban folytatta. Ezekről az évekről jól eső érzéssel mondotta, hogy még ma is tisztelettel és szeretettel emlékezik meg kedves tanárairól, dr. Papp Zoltánról és dr. Csendes Andrásról, akiknek köszönheti, hogy megszerettették vele a közösségi életet, és rajtuk keresztül megtanulhatta a közösségi értékrend szabályait. Tizenévesen, befejezve a középiskolát, munka után nézett. A szülőfalu közelségéből adódóan az iparban helyezkedett el, a Tiszapalkonyai erőmű építkezésén kapott munkát. Szakma hiányában csak segédmunkára futotta, ami arra ösztönözte, hogy szakmát tanuljon. S míg hosszú éveken keresztül délelőttönként a nagy építkezéseket – a Tiszai Vegyi Kombinátot, a Tiszai Finomítót, a Péti Nitrogénműveket – megjárta, addig a délutánokat a tanulással töltötte el.

– A munkásszállók vegyes hangulatából – mondotta derűsen – nekem csak olvasásra, az írásra, a szakmai gyakorlatok végzésére maradt időm.

Így aztán nagy szorgalommal, kitartással „begyűjtötte” a lakatos, a hegesztő, a központifűtés- és csőhálózat szerelői oklevelet, s a végén megszerezte a hivatásos gépjárművezetői jogosítványt is. A sok és változatos munkás hétköznap alatt, ahogy magába gyűjtötte a tudást, úgy erősödött benne az új utáni érdeklődés. Az építkezéseken eltöltött tapasztalatokkal gazdag négy évtized után végleg hazaköltözött Oszlárra. A község termelőszövetkezetében karbantartóként helyezkedett el, majd rövid idő elteltével a tsz építési ágazatának vezetésével bízták meg.

Beválasztották a Tiszapalkonya–Oszlár közös községi tanácsba, s ezzel elkezdődött számára a közigazgatási szakterület megismerése. Később tagja lett a végrehajtó bizottságnak, amivel egy újabb fejezet kezdődött életében. Ebbeni tevékenységéből eredően többet kellett tanulnia és foglalkoznia a paragrafusokkal, a közigazgatás bonyolult működésével. Másrészt, közelebb került a politikához. Újra diákkori tanárait idézte, amikor a községért végzett feladatairól, munkáiról beszélt.

S mire eljött az 1989–90-es évek társadalmi, politikai rendszerváltása, addigra Seres Lajos egy jó adag közigazgatási tapasztalatra tett szert. Elhatározta, hogy próbára teszi önmagát, tudását, tapasztalatait, és indul az első polgármesteri választáson. Ismerősei, barátai biztatták „Csak te lehetsz a győztes!” nem így történt, alulmaradt. Igaz, ha csak néhány szavazattal is, de nem ő lett Oszlár első embere. Önmagát hibáztatta, s kereste az okokat. Első helyre tette hiszékenységét, mert nagyon sokan, akik a választás előtt biztatták, nem mentek el szavazni, s így alul maradt. Nem adta fel. Négy év múltán újra próbálkozott, most már sikerrel.

1994-ben megválasztották Oszlár polgármesterévé. Egy olyan csapat állt össze az önkormányzat élén, amely egyetlen célt fogalmazott meg: a község felvirágoztatását. Az egykori forráshiánnyal kínlódó település néhány év alatt többet fejlődött, mint előtte fél évszázad alatt. Megújult mind küllemében, mind tartalmában a község intézményhálózata, országos hírű óvodája mellett egyre több új és takaros családi otthon épül, a régi porták megfiatalodnak, és a népek maradnak, nem költöznek el, a fiatalok itt raknak fészket. Ehhez azonban tudni kell, hogy Oszlár közel negyedszázadon keresztül közös községi tanácsként működött Tiszapalkonyával, ami meghatározta fejlődésének korlátjait. Az 1990-es szabad választások után továbbra is megmaradt a „frigy,” vagyis körjegyzőségi formában folytatták az együttlétet Tiszapalkonyával. Ez az állapot 1997 év végéig tartott, s a közben megszületett törvények megteremtették az önállósodás feltételeit. Az új korszak 1998 január 1-től kezdődött, s ez időtől látványos fejlődés következett be a község életében.

– A gyümölcs lassan beérik – mondja végezetül Seres Lajos –, s naponta érzem a befektetett munka eredményét. Ezt látom, amikor végigmegyek a főutcán vagy hallgatom az óvodások verselését, s fogadom idősebb polgártársaim szelíd megnyilatkozását: Jó egészséget neked is Lajos!

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)