Tiszaújváros

Vegyészmérnökként több mint húsz évet dolgozott állami tulajdonú vegyipari nagyvállalatoknál. A privatizáció kezdeti időszakában váltott s lett vállalkozó. Személyes tapasztalatai alapján azt vallja, hogy egy magántulajdonú cégnél meghatározó feltétel a naprakész szakmai felkészültség, a kreativitás, kezdve a cég vezetőjétől a beosztottakig bezárólag. Ironikusan fogalmazott a vállalkozás indításának kezdetéről. Elmondása szerint menetközben tanulta meg a vállalkozás működtetésének lényegét, a stabilitást.

Kovács Gyula Hajdúszoboszlón született 1947. május 13-án, egy cipészcsalád első fiúgyermekeként. Édesanyjának nem volt állása, otthon biztosította a kiegyensúlyozott családi hátteret. Egy fiútestvére van, aki Szegeden az olajiparban dolgozik. Az általános és a középiskolai tanulmányait szülővárosában elvégezve, ezerkilencszázhatvanötben sikeresen felvételizett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem vegyész szakára. Döntését nagyban befolyásolta az a tény, hogy Magyarországon a 60-as években felerősödött a gyógyszer és a növényvédőszerek területén a kutatás iránti igény. Az egyetemi felvételit követően – az akkori törvényi előírásoknak eleget téve – egyéves katonai szolgálatra bevonult. Felsőfokú tanulmányait 1971-ben befejezve kapott kutatóvegyész diplomát. Ő is, mint évfolyam társainak többsége, a tiszavasvári Alkaloidát, a debreceni Biogált, vagy a sajóbábonyi ÉMV-t választhatta, ahol folyamatos lehetőség nyílott, a kutatásokra.

Sajóbábonyban, az Észak-magyarországi Vegyiművekben állt munkába, de rövid idő múltán felkérésre, a debreceni Kemikal építő-vegyianyag gyártóhoz szegődött, kutatómérnöknek. De egy év után újra váltott munkahelyet, és az akkori Leninvárosban, a Tiszai Vegyi Kombinát festékgyárában helyezkedett el. Ebbeni elhatározását jelentősen befolyásolta – lévén fiatal házas, – hogy a TVK a vegyészvárosban lakást biztosított számukra. A nagyvállalat festékgyárában művezetőként kezdett a műgyantaüzemben. Ezerkilencszázhetvenkettő és ezerkilencszázkilencvenegy között különböző beosztásokban gyarapította szakmai tudását, szerzett gyakorlati tapasztalatokat. Magyarország a 90-es években gyökeres társadalmi, gazdasági változásokon esett át, az állami tulajdonú vállalatok egy jelentős része magántulajdonba került, amely őt is érintette. A Tiszai Vegyi Kombinát festékgyárának 50 százaléka, a privatizációt követően a holland AKZO konszern tulajdonába került, s így lett Kovács Gyula a már vegyes tulajdonú társaság marketingigazgatója. Ebben a beosztásban több mint egy évig dolgozott, és amikor a festékgyár teljes egészében az AKZO konszern tulajdonába került – húsz itt töltött év múltán – elhagyta a festékgyárat.

A hazai gazdaság átalakulási folyamatát szemlélve úgy határozott, hogy él az állam és a politika által nyújtott lehetőségekkel, és családi közreműködéssel ezerkilencszázkilencvenkettőben vállalkozásba kezdett. Erről az időszakról kesernyés tanúsággal mondta, hogy az új cégek többsége tapasztalat nélkül indult, és a kockázatos kimenetelű gazdasági környezet tucatnyi buktatói sok esetben családi csőddel végződtek. Jómaga fiútestvérével megalapította a Kovács és Társa Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot, amelyet 1966-ig közösen működtettek. Visszatekintve a kezdeti időszakra határozottan vallja, hogy nagyon nehéz időszakban kezdtek csak úgy, mint a többi hasonló vállalkozás. Fogalmazása szerint alapjaiban kellett megtanulni a gazdálkodást, a társaság valamennyi funkcióját, működtetését. A vállalkozás egyetlen alkalmazottal indult, és a folyamatosan formálódó környezet, a törvények változása, kemény próbatételnek bizonyult számukra is. A profil kiválasztása folyamatosan alakult úgy, hogy minden kínálkozó lehetőséget megvizsgáltak. Így tisztult ki az alaptevékenység, azaz a műanyag kompozitok előállítása és forgalmazása az építő- és a csomagolóipar számára.

A vállalkozás tiszaújvárosi családi házukban kezdődött, s amikor ez minden szempontból már szűknek bizonyult, nagyobb területet vettek. 1988-ban a tiszapalkonyai kereskedelmi és ipari övezetben területet vásároltak, beépítési céllal, és már az első évben sikerült felépíteni a társaság első csarnokát. Ma az ipari övezetben a cég három csarnokkal rendelkezik, és a telephely infrastruktúrája megfelel az iparszerű feladatok ellátásának. Az egykori elhanyagolt legelőből mára egy igazi, zöldövezetes ipari parkot működtetnek, a község lakóinak legnagyobb megelégedésére.

Kovács Gyula leánya, Eszter, orvos lett, akinek három gyermeke született. Fia, Gergely, közgazda, mindketten budapesti munkahellyel. Felesége középiskolai tanár. Hobbijaként a természet szépségének megismerését és a nyelvtanulást helyezi előtérbe, amely révén  – szerinte – megismerhető az élővilág, más népek kultúrája, ami összességében a teljességet jelenti számára.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)