Tiszaújváros

Vannak emberek, akiket lehetetlen egyetlen tevékenységgel azonosítani. A pozíciók felsorolása jellemezhet valakit, de ha dr. Márkus Gáborról elmondjuk, hogy köztiszteletben álló orvos, a triatlonsport tiszaújvárosi megteremtője, neves szakembere, és egyben közéleti személyiség, azt is tudnunk kell, hogy ez nem fontossági, hanem csupán időrend. A sokoldalúság lenne a titka? Talán az, hogy amikor úgy érezte, nincs a helyén, mert változtatni, s volt bátorsága merészet álmodni.

1949. április 24-én Mátészalkán született, ott töltötte gyermekkorát, iskolás éveit. Az érettségi után – némi szülői hatásra – gépészmérnöki karra jelentkezett. Akkoriban a műszaki pálya fellendülőben volt, a család számára úgy tűnt, ezen a területen lehet majd biztos jövőt találni. Fél év egyetemi pályafutás után nem volt egyszerű a maximalista, poroszos fegyelmet követelő apa elé állni azzal a felismeréssel, hogy a műszaki egyetem „mégsem az igazi”. Mint később bebizonyosodott, az apró vargabetű után a budapesti orvostudományi egyetem fogorvosi karán találta meg a helyét Márkus Gábor. 1974-ben kézhez kapott diplomájával arra érzett késztetést, hogy tudását a szülőföldjén kamatoztassa, így a fővárosi életet maga mögött hagyva egy kis nyírségi faluban, Porcsalmán kezdett praktizálni. A lokálpatrióta érzelmek alapján szőtt tervek helyett viszont nagyon mozgalmas évek következtek. Katonaság, házasságkötés Zabos Judittal, a nagy tiszteletnek örvendő dr. Zabos Géza állatorvos és író lányával, majd az első gyermek, Gábor születése. A Porcsalmán lévő lehetőségek szűkösnek bizonyultak az ambiciózus, fiatal orvos számára. Amikor apósától megtudta, hogy az akkori Leninvárosban épp fogorvost keresnek, nem sokat tűnődött.

Ezerkilencszázhetvenhattól a doktor úr karrierje együtt nőtt a városéval. A rendelőintézetben végzett munka mellett sokat helyettesített a környező településeken is, később magánrendelőt nyitott, majd a város legjelentősebb üzemének, a Tiszai Vegyi Kombinátnak a fogásza lett. Ezerkilencszáznyolcvankettőben a városi rendelőintézet főorvosává nevezték ki.

Ahogy a gyerekek, Gábor, Gergő és Balázs cseperedni kezdtek, a munka mellett még egy elfoglaltságra rendszeresen időt szakított a Márkus család. A mozgás, a hobbisport fontos szerepet kapott a mindennapjaikban. Gábor és Balázs kajakozott, Gergő kosárlabdázott, édesapjuk, pedig negyvenévesen elindult élete első maratoni futásán, melyet még öt táv legyőzése követett.

E hobbinak köszönhető, hogy egy miskolci versenyen megismerkedtek egy fiatal, akkor még kevéssé ismert sportággal, a triatlonnal. Egyre többet beszélt barátainak és a fogorvosi székben ülő pácienseinek a triatlonnól, merész terveiről, melyek szerint Tiszaújvárosban is lehetne hasonló versenyeket rendezni. Az emberek nyilván érezték, hogy ez a megszállottság nem önös érdekeket, hanem közös ügyet szolgál. A szponzorok segítségével és egy lelkes csapat kitartó munkájával 1992-ben sikerült megrendezni Tiszaújvárosban az első országos versenyt, majd nemzetközi versenyeknek, országos bajnokságoknak adott otthont a kisváros. 1997-ben rendezték dr. Márkus Gábor főszervező irányításával az I. Triatlon Világkupát. A színvonalas versenyt minden évben megtartják, a világ legeredményesebb versenyzőinek részvételével. A városban hatalmas népszerűségnek örvendő esemény rövid idő alatt az országban, sőt országhatárokon túl is ismertté vált. 1999-től a világkupa a Triatlon Nagyhét rendezvénysorozattal bővült ki, mely nívós kulturális, szórakoztató programokat biztosít a vendégek ezreinek, s nem utolsósorban nagy tömegeket megmozgató sportolási lehetőségeket is nyújt.

Dr. Márkus Gábor 1993–96-ig a Magyar Triatlonszövetség alelnöki posztját töltötte be, majd 2001-től ismét ő látja el az alelnöki teendőket. 1998-tól Tiszaújváros Önkormányzat képviselő-testületi tagja. E feladatkörében a város számára előnyösnek ígérkező lehetőségek felkutatását tartja célnak. Amikor a doktor urat az elégedettségről kérdezem, így válaszol: „Ha az elégedettséget úgy értjük, hogy az ember kényelmesen hátradől, és bölcsen szemléli, amit alkotott, akkor nem vagyok elégedett. Ha viszont úgy értelmezzük, hogy sikerült-e, amit elterveztünk, akkor annak mondhatom magam. Sajnos át kellett élnem egy borzalmas tragédiát, a legidősebb fiam elvesztését. Enélkül talán úgy érezném, egy töretlenül felfelé ívelő életút áll mögöttem. „A sors kegyetlen fintora, hogy ez a tragédia is összefügg némiképp a triatlonnal. Gábor, ígéretes élsportolói pályafutása elején, egy triatlonversenyről tartott hazafelé, amikor autóbaleset áldozatául esett. Balázs az International Business School elvégzése után közgazdászként kezdett dolgozni, Gergely, pedig neves sportdiplomatává nőtte ki magát. Az athéni olimpián a triatlonversenyszám versenyigazgatójaként dr. Márkus Gábor, pedig a magyar triatloncsapat vezetőjeként vett részt.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)