Tiszaújváros

Abaúj szívében, Encsen született, ott töltötte gyermekkorát is, ahová őseit is kötötte ez a szigorúságra kényszerítő vidék. Amikor szakmát adó iskolát kellett választania az általános után, Miskolcra, a Berzeviczybe vezetett az útja. Ma is mindig hálásan gondol azokra a szellemét gyarapító, egyéniségét pallérozó évekre Koscsó Lajos.

– Eléggé zűrös családi életem volt, a szüleim 1958-ban elváltak és a bíróság engem az apámnál helyezett el, István testvéremet az anyámnál. Mi az első generációs vasárnapi gyerekek voltunk, amit akkor nem éreztem törésnek, bár biztosan hatással volt életem későbbi alakulására. Apám Miskolcra járt dolgozni, tulajdonképpen a nagyszüleim neveltek fel, akikre örök hálával emlékezem. A középiskolában azok közé tartoztam, akik nem sokat tanultak ahhoz, hogy jó eredményeket érjenek el, elég volt figyelni az órákon. Közben jelentős törést hozott az életemben, hogy apámmal összevesztem, és otthagytam. Az apa-fiú kapcsolat a haláláig nem állt helyre, ez akkor nem tört meg igazán, ma már másként látom az egészet…

– Merre indult iskolái elvégzése

– Középiskolai igazgatóm, Deák Gábor és az osztályfőnököm Kurucz Gábor támogatásával, eredményeim alapján biztos befutó helyem volt a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, de én mégsem mentem el a nappalira, helyette megnősültem. Osztálytársamat vettem el, Nagy Katalint, akivel a mai napig együtt élek. 1973-ban született gyermekünk, Adrienn, aki ma már felnőtt, végzettsége angoltanár.

– Ha nem az egyetemet választotta, munka után kellett néznie.

– Kézenfekvő volt, hogy valahol a kereskedelemben helyezkedjek el, ezért az Utasellátóhoz mentem, ahol üzemeltetési ellenőrtől kezdve többféle beosztásban dolgoztam. 1972-ben merült fel először bennem, hogy Tiszaújvárosban, az akkori Leninvárosban telepedjek le, elsősorban azért, hogy mielőbb lakáshoz jussunk. A tanács igazgatási osztályán ajánlottak lakásügyi főelőadói állást, amit elvállaltam és azóta folyamatosan az államigazgatásban dolgozom különböző beosztásokban. Közben elvégeztem a tanácsakadémiát és az Államigazgatási Főiskolát.

– Az első vezetői megbízatást mikor kapta?

– Egy intézmény vezetésével bíztak meg 1978-ban, majd 1982-ben titkárságvezető lettem, 1984-től pedig az igazgatási, 1986-ban pedig az összevont igazgatási, szervezési osztály vezetője lettem.

–A rendszerváltás időszakában Önt is megérintették a politikai élet változásai.

– Politizálni 1988-ban kezdtem, akkor még mint fiatal MSZMP-tag, akit a reformkori mozgalom szele megérintett, és a szervezésemben alakult meg a városi reformkör. 1989 januárjában beválasztottak az egytestületes reform pártbizottságba. Eléggé aktív voltam és meglepetten látom, hogy egyesek ma ezeket az időket másként idézik meg. Nekem máig felemelő érzés, hogy aktív alakítója, részese lettem a változásoknak egy „vérnélküli forradalomban”. Az MSZMP-ben ezt persze másként értékelték, a városban már nem is választottak meg kongresszusi küldöttnek.

– Ma elégedett azzal, amit a változások hoztak?

– Nem, én ahhoz a vonalhoz tartoztam, akiknek az elképzelései nem váltak valóra az MSZP-ben, sokkal radikálisabban képzeltem el a megújulást. Egy új szociáldemokrata párt létrehozásában gondolkodtam, amelynek Keserű Imre volt a leginkább fémjelzett szószólója, képviselője, aki a kongresszuson kiállt amellett, hogy amíg el nem tűnnek a párt „őskövületei”, addig nem lehet megújulásról beszélni. Magam tovább dolgoztam a pártban sok barátommal együtt.

– 1994-ben listáról bekerült a Parlamentbe.

– Ezt pályafutásom csúcsának tekintem. Otthonosan mozogtam abban a környezetben, hiszen az államigazgatásból jöttem, eredményes képviselőnek tartottam magamat. Már 1996 végén eldöntöttem, hogy az 1988-as választásokon nem kívánok országgyűlési képviselő lenni, mivel a helyi politizálást sokkal életszerűbbnek tartottam és tartom ma is. Most egy olyan döntési szinten igyekszem megvalósítani elképzeléseinket, ahol a döntéseink pozitív, vagy negatív fogadtatását azonnal érezhetem. Sajnos ez sokszor azzal jár együtt, hogy olyan döntéseket is meg kell hozni, amelyek a lakosság egyes csoportjait negatívan érintik, de hát a döntéshozóknak ez a felelőssége. Az, hogy végigjártam a ranglétrát, segítségemre volt a folyamatos megújulásban. Ma a helyi politikában példaszerűen együtt dolgozunk Farkas Zoltánnal a város érdekeiért, amit nem befolyásol egyikünk politikai alapállása sem. Vállalkozóként is az egész gondolkodásomra jellemzően a megalapozott, gyors döntések híve vagyok és jóllehet vendéglátói cégről idegenforgalmi vállalkozásra váltottam, itt is hasonló, az elképzeléseimet igazoló eredményeket szeretnék elérni – mondja Koscsó Lajos alpolgármester.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)