Tiszaújváros

Mosolya és töretlen optimizmusa, a jó ügy érdekében fáradhatatlan tenni akarása, lényeglátása és problémamegoldó-, szervezőkészsége, valamint egy kis szerencse is szükségeltetett ahhoz, hogy Koscsó Lajos élete eddigi legnagyobb kihívásával szembenézzen, és polgármesterként a neves iparváros életét irányítsa. Ennek igazából most kellett bekövetkeznie, mert „mostanra ért meg” erre a feladatra.

Szülőhelye egy abaúji kisváros, Encs, ahol kereskedő szülők gyermekeként 1952. december 15-én látta meg a napvilágot. Mivel szülei hatéves korában elváltak, gyakorlatilag az apai nagyszülők nevelték fel, innen a „paraszti beütés”: az egyénileg gazdálkodó nagyszülők révén hamar megismerkedett a paraszti tennivalókkal, a háziállatok ellátásával. 1960-tól magánfuvarozóként is dolgozó nagyapjával (akitől minden bizonnyal a vállalkozói vénát örökölte) sok időt töltött a bakon, azok a beszélgetések sokat segítettek abban, hogy kinyíljon számára a világ.

Az iskolában könnyen és jól tanult, elsősorban a matematika, a fizika és a kémia érdekelte, különösen megragadták figyelmét a különféle kísérletek, amelyeket Görgényi Artúr és Vajtó István tanár urak mutattak be. Gyerekkora óta tengerész szeretett volna lenni, ám kiderült, hogy szemüveges volta miatt ez lehetetlen, így némi „rábeszélés” után végül a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi Technikumba, kiváló tanárok keze alá került, ahol  „szabad szellemű” és magas színvonalú oktatás folyt. Mindig a „szervezők” között volt, legyen szó „csínytevésről” vagy éppen nagyszerű dologról. Jól tanult, Deák Gábor igazgató úr „egyengette útját” a közgazdasági egyetemre, ám végül családi okok miatt dolgozni kezdett, az utasellátónál lett ellenőr.

1973-ban került Leninvárosba, a mai Tiszaújvárosba. A Városi Tanácson töretlen szakmai úton haladva: lakásügyi főelőadó, gyámügyes, titkárságvezető, igazgatási osztályvezető – hasznosítva az Államigazgatási Főiskola igazgatás-szervező szakán szerzett diplomát.

Igazi hivatalnok 1991-ig, amikor vállalkozó lett. Időközben – a reformköri mozgalom révén (egy ideig a megyei reformkör vezetője is volt) – bekapcsolódott a politikába is, és 1990-ben indult az önkormányzati választásokon. Egyéniben ekkor nem sikerült nyernie, listán került be az önkormányzatba, 1994-től viszont minden alkalommal egyéni körzetben nyerve lett önkormányzati képviselő. Sőt 1994-ben még a parlamentbe is bejutott az MSZP listáján, az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottság tagjaként tevékenykedett. Az országgyűlésben eltöltött négy évet néha „egyfajta üresjáratnak” érezte, ám rengeteg tapasztalatot, barátokat szerzett, „kapcsolati tőkét” gyűjtött.

1994-ben társadalmi megbízatású alpolgármester, 1996-tól 2006-ig pedig főállású alpolgármester. A tiszaújvárosi értékek menedzselésének elkötelezett híve, legfontosabb feladatának a város kulturális, gazdasági és földrajzi adottságainak minél jobb kiaknázását tekinti. 2006-ban az MSZP megyei listájáról ismét a parlamentbe jut, ahol a Sport- és Turisztikai Bizottság tagjaként dolgozik, de fő hivatásának a polgármesterséget tartja.

„Sokkal jobb az, ha az embert szeretik  – véli Koscsó Lajos –, mert ez olyan érzelmi töltetet ad, amelynek segítségével az ember alkalmassá válik arra, hogy befogadja problémáikat. Beszélgetni akarok az emberekkel, és nem beszélni, tényleg figyelni akarok rájuk, és tenni értük. A 12 év alpolgármesteri tevékenység olyan muníciót adott, olyan háttérrel rendelkezem, hogy csak erre koncentrálhatok. Azt szeretném elérni, hogy ebben a hivatalban mindig az ügyfélnek legyen igaza, mert azért jön hozzánk, hogy megoldást kínáljunk problémáira.”

Kiemelkedő közéleti tevékenységét különféle elismerésekkel illették az elmúlt két évtizedben, ám talán az 1996-ban kapott Pro Urbe kitüntetést tartja a legkedvesebbnek.

1972-ben kötött házasságot egykori középiskolai osztálytársával, Nagy Katalinnal, aki közéleti-, politikai tevékenységéhez a nyugodt hátteret biztosítja a mai napig. Lányuk, Adrienn 1973-ban született, az egyetemen angol szakon végzett, és férjével együtt jelenleg Németországban élnek, és egy tajvani cégnek dolgoznak. A nagyszülők „szemefénye” Anna unokájuk, aki három és fél éves.

Koscsó Lajos kevés szabad idejének legkedvesebb részét a horgászat jelenti. Vallja, hogy csak a Tisza az igazi, bár megfordult már a Pó és az Ebró folyón is. Igazából a csend, a magány nyugtatja meg, a halfogás csak másodlagos. A tengerészként megálmodott kalandvágy végül is megvalósult, ha nem is hajókon, de megfordult már a világ számtalan részén.

Eddigi életútjával elégedett. Egyetlen nagy álma a „privát szférához” kötődik: szeretné megérni, hogy unokája esküvőjén egy jót táncoljon. A polgármesterséget illetően 2009-ben dönti el, hogy indul-e még egy ciklusért, vagy átadja a „kormányrudat” másnak.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)