Tiszaújváros

Az útnak indító környezet korán eldöntheti az ember pályára állását, közvetlen és közvetett hatásai pedig akár egy életen át elkísérhetnek bennünket. Farkas Zoltánt hallgatva kiderül, nála ennek felismerése nagyon is korán megfogalmazódott, egészen kicsi gyerek korában.

– Diósgyőrben születtem 1947-ben, ott jártam általános iskolába is, a vasgyáriba. Nagyon kemény környezet volt – emlékezik vissza gyermekkora helyszínére a polgármester. Két fontos útravalót adtak azok az évek, egyrészt azt, hogy nem szabad gyengének látszani, és ez ma is fontos lehet napjaink tisztességes, tisztességtelen, intellektuális és durva csatározásainak idején. Másrészt abban a közegben a hatalmas közösségi élet tartott együtt bennünket, és ma erre is nagy szükségünk van. Öcsém ifi válogatott birkózó volt Diósgyőrben, nővérem banktisztviselőként ment nyugdíjba, ő Debrecenben él.

– Nem beszélt a szüleikről.

– Ők sajnos korán meghaltak, és ez is előrehozta életemben annak felismerését, hogy csak magamra számíthatok. A DVTK-ban kajakoztam, az első osztályig vittem, aztán hamar edző lett belőlem. A sport nagyon sokat adott nekem: szakosztályt alakítottam Miskolci Kinizsi néven, majd Diósgyőrben edzősködtem, kicsi gyerekekkel foglalkoztam, és akkor jöttem rá, hogy jó szervező képességgel rendelkezem. Ezt az adottságomat igyekeztem is kamatoztatni.

– Mikor jött a gondolat, hogy Tiszaújvárosban, az akkori Leninvárosban vállal edzőséget?

– Akkoriban sokan jöttek ide azért, mert nyomban lakást kaptak. Amikor 1973-ban hívtak, már volt egy gyermekünk, tehát egzisztenciálisan nekünk is sokat adott, hogy lakáshoz juthattunk. A legnagyobb adomány azonban az volt számomra, hogy kaptam egy feladatot és a munkámba nem szóltak bele. Kialakult a túra szakosztályból egy olyan verseny szakosztály, ahonnan időről, időre olimpiai érmes sportolók, világbajnokok kerültek ki. Később aztán tulajdonképpen engem a sport válsága terelgetett abba az irányba, hogy figyeljem a nagyobb összefüggéseket. Amikor nem juthattunk ki a Los Angeles-i olimpiára, egy vállalkozásba kezdtem, ami nem lett túl sikeres. Hosszú idő után tudtam csak a nullánál kiszállni belőle. Vállalkozásom szauna, szolárium, kondicionáló egység volt, ahol kialakult egy szalon politizálás. Forrongott a hazai közélet, és én megalakítottam az SZDSZ helyi szervezetét. Mivel a legnagyobb frakció adta a polgármestert, nagy szerencsémre rám esett a választás.

– Miért említi a szerencsét mint fontos tényezőt élete egyik meghatározó fordulópontjánál?

– Mert voltak más esélyesek is, akik ambicionálták magukat, másrészt felmerült némelyekben az is, vajon megfelelhetek-e én ezen a poszton, akit eddig a város csak melegítőben látott? Az első ciklusban kisebb, a másodikban nagyobb arányban nyertem el a választók bizalmát. Tiszaújvárosi sajátosságnak tartom, hogy jóllehet, mint koalíciós ellenfelek igen kemény küzdelmet folytattunk egymás ellen, a választás utáni napokban közöttünk már csak a város érdekei jöhettek szóba, mással nem foglalkoztunk. A különböző programokból adódó feladatokat már előre megosztottuk Koscsó Lajossal arra az esetre is, ha ő győz, arra is, ha én…

– Az előző ciklusban sokat fejlődött a város, azt hiszem ezt az ellenzék is elismeri.

– A megkezdett beruházásokat, parkosításokat, fásításokat elvégeztük, aztán amint hozzájutottunk egy egyszeri nagyobb bevételhez, a város arculatát erősen befolyásoló kertvárosi építkezések köre kibővült, a köztereket rendbe tettük, s megkezdődtek olyan beruházások is, amelyek befejezése erre a ciklusra is áthúzódott. A Sportcentrum kialakításával egy keleti Tatát szeretnénk létrehozni, vagy itt van a 63 fokos vízre épült fürdőnk is. Még ennél is nagyobb jelentőségű az 1 milliárd forintnál is többe kerülő ipari parki beruházás. Aztán bízunk abban, hogy 2001-ig már idáig ér az autópálya és ez a 150 hektáros terület felértékelődését tovább emeli. Eddig is több ipari, szolgáltató céggel kötöttünk szerződést. (A beszélgetés ideje 1999. november. A szerk.) Az első nagy létesítmény a Tisza Pólus Áruház, melyet a Mann cég promóciós elosztó hálózata követ, de más jellegű fejlesztési tervek sora is szóba jöhetne az Ipari Park területén.

– Mindezek mellett milyen gondokkal kell szembenézni?

– Él a közvéleményben egy olyan téves nézet, hogy Tiszaújváros gazdag város, ami nem igaz. Magunkról csak azt mondhatjuk, stabilan működő város vagyunk. Igen, a panel lakásokban élők egyharmadát szociális támogatásban kell részesíteni, a megteremtett magas szintű ellátó hálózat a körülöttünk lévő 15 település lakóit is szolgálja.

– Polgármesteri feladatai mellett jelentős társadalmi megbízatásai is vannak. Marad-e szabadideje?

– Nagyon kevés, de ügyelek rá, hogy a napi 14–16 órai munka mellett maradjon egy kis idő sportolásra is – mondta Tiszaújváros első embere.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)