Tiszaújváros

Vasutas családból származik. Gyermekként őt is erre a pályára igyekezett irányítani a családfő, ami csak kis mértékben valósult meg. Tizenhét évesen döntött és módosította a szülők elképzelését. Vasút helyett a kultúra, a művelődés felé vette az „irányt.” Ma, érett emberként úgy gondolja, s érzi, helyesen választott.

Mátyás Zoltán 1966. szeptember 6-án született Miskolcon. Édesapja a Magyar Államvasutak Miskolci Járműjavítójában dolgozott fizikai munkásként, édesanyja, pedig a háztartást vezette a tiszalúci családi házukban. Nővére szintén a vasútnál dolgozik, Zalaszentmihályon él. Zoltán az általános iskolát Tiszalúcon kezdte és fejezte be 1981-ben.

Majd ezt követően továbbtanult a budapesti Kvassay Jenő Ipari Szakközépiskola vasútépítő–pályafenntartó szakán, ahol 1985-ben kapta kézhez a szakérettségit tanúsító okmányt.

A szakközépiskola által nyújtott lehetőségek közül elsősorban a kulturális rendezvények motiválták, keltették fel érdeklődését. A színház, a kiállítások, a hangversenyek egyre jobban erősítették meg benne, a művelődés felé való teljes fordulást. De ebben az időben még nem történt áttörés a kultúra iránti törekvésében. A sikeres szakérettségi után visszament Tiszalúcra, és a MÁV Miskolci Pályafenntartási Főnökségen állt munkába. Szülői ösztönzésre jelentkezett a Győri Műszaki és Távközlési Főiskolára, ahol – mint mondta  – csak egy hajszálon múlott sikeres felvétele. Így aztán maradt Tiszalúcon, és bejáróként ingázott a munkahely és az otthona között. A kétéves vasúti szolgálat azonban egyre jobban erősítette meg benne a változtatás igényét.

Ezidőtájt történt, hogy a tiszalúci kulturális élet irányítójával, Czikora Jánossal, közeli kapcsolatba került, akitől lehetőséget kapott a helyi ifjúsági klubban a kulturális feladatok végzésére. De közbejött a kötelező katonai szolgálat, amely számára 1988-ig tartott. Ma is örömmel emlékezik erről az időszakról, mert a hadseregben is kulturális területen szolgált. Katonatársaival járták az országot, és felléptek szavaló versenyeken, ünnepségeken.

A leszerelés után visszament régi munkahelyére, amelytől 1989-ben végleg búcsút vett. Főállásban a Tiszalúci Művelődési Ház és Könyvtárban kezdett új életet. Elmondása szerint ekkor kezdte igazán megismerni e szakterület valamennyi szegmensét, a kapcsolattartástól a dekoráció készítésén keresztül, a hangversenyek, színházi előadások szervezéséig. S mindehhez hozzájárult a magyar társadalomban végbemenő forradalmi politikai, gazdasági változás, a megújulás iránti igény, amely Tiszalúcot is érintette és átformálta. Ez a változás számára kesernyéssé változott, lévén, hogy ő is a Czikora stáb tagja volt, így menniük kellett, s váltak munkanélkülivé.

Számára kivezető utat jelentett, hogy a Magyar Állami Bábszínházképző budapesti stúdiójába felvették, amelyet 1992-ben sikeresen elvégzett.

Ezt követően – 26 évesen – kötött házasságot. Nem sokkal utána számára is eljött a várva-várt fordulat, ami 1994 őszén felkérés formájában érkezett a Tiszaújvárosi Művelődési Központból, ahol kulturális feladatok végzésére tettek ajánlatot. Élt a felkínált lehetőséggel, és boldogan érezte, hogy álmai lassan valósággá válnak. Eközben megszületett első fiúgyermeke, Bence, majd később 1996-ban, Botond is. Tiszalúcról nyolc éven keresztül volt bejáró, naponta tette meg az utat a családi háztól a munkahelyig és vissza.

A sokrétű, sokszínű kulturális munka, amelyet végzett, felejtette vele az olykor hosszúra nyúlt munkaidőt, az utazás fáradalmait. Rövid idő elteltével megbízást kapott a művelődési központ művelődésszervezésének irányítására, majd 1999-től általános igazgató-helyettese lett annak az intézménynek, amelynek első embere, régi igazgatója, Czikora János.

Erős igény fogalmazódott meg benne, tudásának gyarapítására, s ezért a napi munka és a családi kötelmek mellett tovább képezte magát, s lett újból „diák”. 1999-ben elvégezte a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola művelődésszervező szakát, majd négy évvel később 2004-ben, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem művelődés- és felnőttképzési menedzser szakán szerzett diplomát.

Családjával 2002-ben otthagyva Tiszalúcot költözött Tiszaújvárosba, s további egy fiúval, Boldizsárral gyarapodott a Mátyás família. Felesége hasonló szakterületet művel, szintén művelődésszervező, jelenleg gyerekgondozási idejét tölti.

Felnőtt korától vált kedvelt hobbijává a bábjáték, ami a kultúra iránti hűségét, szeretetét igazolja. Jelenleg a tiszaújvárosi bábcsoport tevékenységét irányítja. Szakkörének tagjaival évente több alkalommal és különböző helyszíneken fellépnek. Igaz szívvel vallja, hogy az általuk tartott előadások a közönség számára a teljes kikapcsolódást, a felszabadulást, önmaga és bábjátékos társainak, pedig a teljes beteljesülést jelenti.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)