Tiszaújváros

Azzal a nyilvánvaló ténnyel, miszerint Tiszaújváros gazdasági helyzetét, szerepét, fejlettségét, infrastruktúráját, a térségben betöltött szerepét tekintve napjainkban az ország „élenjáró” települései közé tartozik, valószínűleg senki sem fog vitatkozni. Azt már kevesebben tudják, hogy – akkor még Leninváros tanácselnökeként – ennek létrejöttében meghatározó szerepet játszott Hegedűs György, aki városvezetői tevékenysége idején olyan gazdasági és személyi döntéseket hozott, amelyek máig meghatározzák a Tisza-parti település fejlődését, előrehaladását.

A Szuha-völgyében (szülőháza a mai napig a Szuha-patak partján áll), Felsőnyárádon látta meg a napvilágot egy hatgyermekes család negyedik gyermekeként. Édesapja előbb bányászkodott, majd kitanulta a cipészmesterséget, azután kereskedelemre adta a fejét, amit olyan jól csinált, hogy a család viszonylagos jólétben élhetett. Egyszerű családból származó édesanyja, akit máig az egyszerűség, a közvetlenség, a szerénység jellemez, gyermekeit is erre tanította. Gyermekkora számtalan élményt nyújtott: nagyon szeretett fürödni, halászni, olykor a harmadik falu határáig elbarangolt társaival, télen pedig imádta a lovas szánkózást. Tanárai szerint jófejű gyermek volt, ezt érdemjegyei is bizonyítják, így viszonylag hamar megszületett benne az elhatározás, hogy továbbtanul, mégpedig a Bláthy Ottó Villamosipari Technikumban, Miskolcon. Igazából máig nincs magyarázata ennek a döntésnek, hiszen korábban sem volt különösebb műszaki érzéke, így az első hónap meggyőzte arról, hogy utat tévesztett. Tamás Sanyi bá­csi, a felsőnyárádi iskola igazgatója segített abban, hogy átkerülhessen a  „Berzeviczybe”.

Máig hálával gondol vissza erre az intézményre, hiszen nemcsak szilárd szakmai alapokat szerzett (a statisztika, a tervezés, a számvitel és a kereskedelmi ismeretek tartoztak kedvenc tárgyai közé), hanem nagyszerű tanáregyéniségeket is megismerhetett. Mivel végig jó tanuló volt, így a Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult tovább. Az egyetemet – hála a berzeviczys alapoknak – könnyen, megerőltetés nélkül végezte el.

Friss diplomájával Kazincbarcikára, a Borsodi Vegyi Kombinát Közgazdasági Főosztályára került, majd a kazincbarcikai Városi Tanács terv-, pénzügyi és munkaügyi osztályának vezetője lett. Innen hamarosan Miskolcra, a megyei tanács tervosztályára vezetett az út, előbb csoportvezetőként, majd hamarosan osztályvezető-helyettesként tevékenykedett. 1982-ben „szemelte ki” a megyei vezetés Leninváros tanácselnöki posztjára. A kezdeti „kemény és nehéz évek” után hamarosan megnyilvánult a befektetett munka eredménye is nagyszerű, fiatal szakembergárdát alakított ki maga körül. Szakmai területen két irányban hozott fontos döntést: 1984–85-ben az állami bérlakásban élők tulajdonosok lehettek, és az összes ipari területet belterületté nyilvánították, amellyel megalapozták a város gazdasági jövőjét.

Már a rendszerváltás előtt egy évvel jelezte, hogy váltani szeretne, és 1990-ben az Állami Számvevőszék Észak-magyarországi Régióközpontjába került, majd a Tiszai Erőmű Rt. gazdasági igazgatója lett. A helyi önkormányzat által 1997-ben létrehozott Tiszaújváros-Inveszt Rt. vezérigazgatójaként alapvető feladatának az ipari park létrehozását tekintette. A harminc cégre tervezett 140 hektáros területen ma már húsz vállalkozás működik, 25 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg. 2006 végén több mint 3300 ember dolgozott az ipari park cégeinél, amelyek több mint 350 milliárd forint árbevételt értek el, és termelésük 80 százaléka került exportra. 60 éves korában új kihívással kellett szembenéznie: 2005. július 1-jétől a TiszaSzolg 2004 Kft. és a Tiszaújváros-Inveszt Rt. összevonásával megalakult a TiszaSzolg 2004 Kft., így a korábbi kilenc önkormányzati cégből egy jött létre, melynek  2010. június 30-ig „első számú” vezetője.

Legfontosabb feladatának az új kihívásokhoz szükséges tőkeerőforrások, humánerőforrások és szervezeti erőforrások egy cégbe való integrálását tekintette, és örül annak, hogy a tulajdonosi kör elégedett az eddig elvégzett munkával.

Eddigi – eseményekben gazdag – pályafutásával elégedett. Reméli, hogy ahhoz a sokirányú feladathoz, amely még rá vár, lesz elég ereje, és azt is reméli, hogy mindennap fel tud frissülni, meg tud újulni. Ebben számít arra a hozzáértő, fiatal gárdára is, amellyel  „körülvette” magát.

Felesége, akivel még a BVK-ban ismerkedett meg, és akivel 1971-ben kötött házasságot, szintén Tiszaújvárosban dolgozik. Lánya és fia is „diplomás ember” lett, mindketten Budapesten élnek és dolgoznak. A sportot mindig kedvelte, fiatalabb korában tehetséges futballistának tartották. Ma már a tenisz mellett (hetente kétszer játszik) rendszeresen kerékpározik is, heti nyolcvan kilométert „teker”, hogy az említett feladatok elvégzéséhez meglegyen a kellő frissesség.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)