Tiszaújváros

A vegyész szakmát választotta diákkorában, de a vízgazdálkodás, a környezetvédelem volt számára az igazi kihívás, a meghatározó életcél. Hosszú és tartalmas utat járt be a hatvanadik életévéhez közeledő elismert szakember. Ózdról, az egykori kohászvárosból indult, Debrecenben kapott okleveles vegyészdiplomát, majd az akkori Leninváros következett, és néhány évi svájci „kiruccanás” után visszatérve Tiszaújvárosba, fontos szolgáltatási létesítmények vezetésére kapott megbízatást.

Lelkesi József 1945. október 2-án született Derecskén. S noha szülei ózdi lakosok voltak – édesapja géplakatosként az Ózdi Kohászati Üzemekben dolgozott – édesanyja varrónő volt, mégis a nagymama lakhelyén, Derecskén látta meg a napvilágot. Gyermekéveit nővérével együtt Ózdon töltötte, itt fejezte be általános iskolai tanulmányait, miközben számukra a vakáció színhelye, legtöbb esetben, Derecske volt. Tizennégy évesen döntött a továbbtanulás mellett. 1960-ban a Kazincbarcikai Vegyipari Technikum diákja lett, és 1964-ben vehette kézbe a technikusi oklevelet. Tudatos határozottsággal készült egyetemi éveire. Sikeresen felvételizett a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, de csak egy év múltán lett annak hallgatója. Mint vegyésztechnikus állt munkába az Ózdi Kohászati Üzemek Energetikai Főosztályán, ahol a Kazánüzem valamennyi szakterületén megfordult. 1965-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a vegyészszakon, ahol öt év elteltével megszerezte a diplomát. Ózdra visszatérve munkába állt az általa már ismert Kohászati Üzemek Energetikai Főosztályán, de most nem a kazánüzemben, hanem más szakterületen. Elsősorban a vizsgálati módszerek területén, a hatósági munkákban, de leginkább a környezetvédelemben szerzett gyakorlati tapasztalatokat, jártasságot. Számára – mint mondta – az 1970-es év kétszeresen is emlékezetes maradt. Megnősült, s így a friss diploma mellé egy feleséget is „kapott,” akivel három évet töltött Ózdon, majd az akkori néven ismert Leninvárosban érkeztek, és itt találtak szakképzettségének megfelelő munkát. Ebben az időben megkezdődött a népgazdaság számára a kiemelt fontosságú Tiszai Kőolajipari Vállalat nagyberuházása, és Lelkesi József létesítményfelelősi beosztást kapott. Szakterületéhez tartozott a vízellátás, a csatornázás, a szennyvízkezelés, a hulladékégetés és a környezetvédelem. Közel egy évig dolgozott ebben a munkakörben, amikor addig végzett munkájának elismeréseképpen üzemvezető kinevezést kapott. A nagyberuházás befejeztével pedig a vízgazdálkodási üzem vezetője lett. Tizenöt évig dolgozott az olajfinomítóban, ami után megvált tőle, és egy svájci környezetvédelmi berendezéseket gyártó cég alkalmazottja lett. Emlékezve erről az időről, a következőket mondta el:

– A 80-as években már országszerte közismerten működött a gazdasági Munkaközösség (gmk) intézménye, így az olajfinomítóban is. Két munkatársammal környezetvédelmi technológiákra szakosodtunk, és az ország számos cégétől, gyárától kaptunk különböző megbízásokat. Ennek köszönhetően kerültünk kapcsolatba egy svájci környezetvédelmi berendezéseket gyártó céggel, ahol munkát ajánlottak mindhármunknak. Ezerkilencszáznyolcvannyolctól a svájci usteri központból számos magyar és európai vállalatnak szállítottunk terveket és helyeztünk üzembe környezetvédelmi berendezéseket.

– Ötéves külföldi kinntartózkodás után 1993-ban végleg haza jöttem, és egy kft.-t alapítottam, de másképpen alakult életem. A Tiszaújvárosi Önkormányzat által egy – műszaki igazgatói beosztásra – kiírt pályázatot elnyerve, végül is a Sajó Vízmű Kft. ügyvezető igazgatója lettem. Ezt a beosztást több mint tíz évig láttam el. 2004 közepén az önkormányzat négy gazdasági társaságát egy közös egységbe összevonta, amelynek vezetésére kaptam megbízást Így lettem július elsejétől a Tiszaszolg 2004 Kft. nevet viselő társaság ügyvezető igazgatója.

Lelkesi József két gyermek édesapja. Anita leánya 1971-ben született, jelenleg a Mátészalkai Kórház belgyógyász szakorvosa, fia Balázs, pedig 1981-ben jött világra, és jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki–informatikai szakán ötödéves hallgató. Felesége középiskolai tanár, és fizika szaktantárgyat tanít a város egyik oktatási intézményében. A família ezerkilencszázhetvenhárom óta lakik Tiszaújvárosban, ahol ezerkilencszázkilencvenegyben családi házat építettek a kertvárosi negyedben.

A lokálpatrióta igazgató ma is fiatalosan mozog. Kiegyensúlyozott fizikai és szellemi képességét nagyban segítette, hogy gyermekkorától kezdve a rendszeresen sportol. Tanuló évei alatt versenyszerűen kézilabdázott, asztaliteniszezett, focizott, sőt sakkozott is. Számos bajnokságot megnyerve szerzett elismerést egyesületeinek, klubjainak. A teniszsportot harminc éve műveli. A Tiszaújvárosi Tenisz Klub elnökeként aktívan üti a labdát, s járja a veteránbajnokságok helyszíneit.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)