Folyás–Tiszaújváros

Valószínűleg ő az egyetlen templomrom-tulajdonos Magyarországon, hisz a kárpótlási jegyek révén megvásárolt húszhektárnyi földterületén található az 1768-ban épített római katolikus templom romja, amely több mint fél évszázada emlékezteti az arra járót a nagy világégésre. A rom sorsát alapítvány fogja intézni a jövőben. Ezen a területen folyik a Selypes, amely egykor fontos halászhely volt. Ma a környék egyre szépülő és bővülő kikapcsolódási lehetőségét kínálja a Nyugati-főcsatorna mellett, a „Templom”-tónál a horgászat, ahol Mucza János jóvoltából ma három tóban, összesen öt és fél hektáron hódolhatnak szenvedélyüknek a víz szerelmesei. Persze aki egy kicsit is ismeri a mai magyar viszonyokat, az tudja, hogy ez nem ment olyan egyszerűen.

Mucza János is bolyongott a hivatalok útvesztőiben, hadakozott a hivatalnokokkal, ám nem olyan fából faragták, mint aki könnyen feladja, így ha nehezen is, de megvalósította álmát. Pedig milyen nagy utat tett meg, mire idáig eljutott! Ma már nyugdíjas szülei egyszerű mezőgazdasági munkásként igyekeztek a három gyermeket felnevelni, ami azért sem volt könnyű, mert a II. világháború nagy csatáinak idején földönfutókká váltak, annyijuk maradt, amit kézben el tudtak vinni. Mégis törekedtek gyermekeiknek minden lehetségest megadni, ezért is gondol mindig hálával rájuk a legidősebb, János, aki 1949. március 6-án született Polgáron. Három évvel fiatalabb húga vállalkozó Tiszaújvárosban, öccse ugyanott gépszerelő. Közhelynek tűnik, de igaz: nehéz gyermekkora volt, hisz legidősebb gyermekként neki kellett legtöbbet segítenie szüleinek a gazdasági munkában.

Ennek ellenére jó tanuló volt az iskolában, érdekelte a magyar irodalom, a történelem, de szerette a természetet is, sőt még zeneiskolába is járt, hegedülni tanult. A továbbtanulást praktikus okokból mégis a kőműves- ács szakma jelentette, ipari tanuló lett Polgáron a szakmunkásképző intézetben. Azután az építőipari technikum következett Debrecenben, ahol technikusi képesítést szerzett 1972-ben.

Tanulmányi szerződéssel került első munkahelyére Tiszaújvárosba, a Tiszai Vegyi Kombinátba, ahol karbantartó lett. Végigjárta a „szamárlétrát”, volt kőműves, csoportvezető, művezető, előkészítő, technikus, végül a beruházásra került. Itt létesítményvezetőként 11 gyár (többek között az olefingyár, a polipropiléngyár, a polietiléngyár, műanyag-feldolgozó üzemek) építésében, államilag kiemelt beruházások megvalósításában vett részt. Ma is létesítményfelelős, beruházásokkal foglalkozik. Azt tartja ebben a munkában szépnek, hogy a gondolattól, a tervezéstől kiindulva kézben tartja a beruházás teljes folyamatát: az előkészítést, a kivitelezést, az átadást, a beüzemelést. Igaz, ma ebben egyre ritkábban van része. Eredeti szakmáját már csak a saját háza építésénél gyakorolta.

 A szakmai tapasztalatok mellett gondolt az elme pallérozására is, különböző szaktanfolyamokon vett részt, majd szakipari–szaküzemmérnöki diplomát szerzett az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán Debrecenben. Sikeres szakmai munkáját öt alkalommal Kiváló Dolgozó kitüntetéssel, Miniszteri Dicsérettel, és mivel mindig sokat tett a közösségért, a „Közösségért” érdemérem arany fokozatával és a „Tiszaújvárosért” érdemérem arany fokozatával ismerték el, mindig sok, hasznos társadalmi munkát végzett. Harminc éve tagja a horgászegyesületnek.

– Mindig azt feltételeztem a másikról – mondja –, hogy ő is jóindulatú, jó szándékú, ezért sokszor csalódtam. Ebben a mai „vadkapitalizmusban”, az üzleti világban ez a felfogás nem „kifizetődő”. Már gyerekkoromban eldöntöttem, hogy jobb sorsot teremtek leendő gyermekemnek. A hosszú évek során tanultam, figyeltem, igyekeztem ellesni okos vezetőim jó módszereit. Úgy gondolom, hosszú távon csakis a becsületesség a kifizetődő, hisz holnap is a másik szemébe kell nézni! A mai kemény világban a magamfajta szelíd embert könnyen kiszorítják. Eddigi eredményeimért nagyon sokat és keményen dolgoztam.

1972-ben nősült, falubeli, folyási lányt vett feleségül Varga Gizella személyében. Ő képzettségét tekintve vegyész, laboráns a TVK-ban. Ezerkilencszázhetvenháromban született fiuk, János, aki a ma már tízéves családi vállalkozást irányítja. Mucza János egész eddigi életében meghatározó szerepet játszott a természet, a víz. A horgásztó működtetésén túl céljai között szerepel a vendégfogadás, az étkezés, a szállás feltételeinek megteremtése is. Már tanulmányozza az EU-csatlakozás valószínű hatásait, mint az agrárkamara vezetőségi tagjának ez tisztje is. A tó üzemeltetése, a halak ellátásához szükséges takarmány megtermelése sok időt igényel.

Ha mégis maradna szabad ideje, azt olvasással, zenehallgatással (valamikor a 70-es évek tájékán basszusgitárosként zenekarban is játszott) tölti legszívesebben. Reméli, hogy unokáinak már szebb és jobb sorsa lesz, ezért dolgozik.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)