Tiszaújváros, Sajószöged

Dolgos éveinek nagyobbik részét a mezőgazdaságban töltötte, a megye egyik legnagyobb és legjobb termelőszövetkezetét irányította, majd a rendszerváltás után  – egy nagy fordulatot téve – vállalkozó lett, az elhunyt tiszaújvárosi és környékbeli polgárok végtisztességét megadó temetkezési vállalkozást irányítja lassan másfél évtizede. Édesapja katonatisztként szolgált, a család a második világháború zűrzavarában Ausztriába vetődött, innen Németországba kerültek, ahonnan 1947-ben tértek haza.

Ujj Gyula a család egyetlen gyermekeként az ausztriai Wimbergben látta meg a napvilágot 1945. március 31-én. Miskolcon, a város központjában nőtt fel. Iskolai tanulmányai során kedvelte ugyan a humán tárgyakat, de igazán a biológiát szerette. Közben sokat sportolt, asztaliteniszezett. Szabadidejében jogászvégzettségű keresztapjától tanult mesterséget – a fafaragást – művelte: állatfigurákat, leveleket és „az üzleti tevékenység kezdeteként” eladásra brosstűket készített.

A Földes Ferenc Gimnáziumban egy kiváló pedagógus – biológus és gombaszakértő –, dr. Árokszállási Zoltán osztályfőnökként is maradandó tudást adott át tanítványainak. A jeles érettségi után Gödöllőn az agrártudományi egyetemen folytatta tanulmányait, ahol kimondottan érdekelte a földműveléstan. Közben élte élete legszebb, szinte gondtalan korszakát, a tanulás mellett jutott idő az udvarlásra és továbbra is sportolt, NB II-es szinten pingpongozott.

B.-A.-Z. megyei ösztöndíjas agronómusként kezdett a tiszapalkonyai Petőfi Tsz-ben 1969-ben. A munka mellett komoly tanulmányokat is folytatott: mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnöki diplomát szerzett. A „ranglétrát” végigjárva 1976-ban választották meg a több község határát is felölelő szövetkezet elnökévé. A rendszerváltás idején nem értett egyet az átgondolatlan kárpótlással, nem értett egyet azzal, hogy széthordják a nehéz munkával összehozott közös vagyont, ezért váltott. Megszervezte a Hádész Betéti Társaságot, amelynek többségi tulajdonosa.

Cége teljes körű temetkezési szolgáltatást nyújt Dél-Borsodban, minden olyan eszközzel rendelkeznek, ami az emberi méltósággal megszervezett végtisztesség megadásához szükséges. Tagja az Országos Temetkezési Egyesületnek, rendszeresen részt vesz az európai temetkezési tanácskozásokon és kiállításokon (az idén például Amszterdamban járt).

A mezőgazdasággal nem szakított teljes egészében, a Mezőkövesden székelő Dél-borsodi Víztársulat elnöke, ezt a posztot immár negyedszázada tölti be. Tevékenységük: a nyári gátak, csatornák, víztározók karbantartása, építése, üzemeltetése.

A B.-A.-Z. M.-i Vízügyi Választmány Ellenőrző Bizottságának elnöke, valamint az Északerdő Rt. Felügyelő Bizottságának tagja. Eddigi tevékeny munkásságát a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetéssel és TOT-érdemrenddel ismerték el.

Ujj Gyula szerint: – Tsz-elnökként és üzletemberként is a nyugodtságot, a körültekintést és a megfontoltságot tartottam és tartom ma is a legfontosabb erényeknek. Mindenben lehet szépséget találni, mostani munkámban is így van ez. Olyan helyzetben tudok segíteni az embereknek, amikor erre a legnagyobb szükségük van. Átvállalom gondjaikat, megoldom a „váratlanul rájuk zúdult” problémáikat, igyekszem enyhíteni fájdalmukat. Ha valaki ezt tisztességgel és emberséggel jól teszi, ebben is megtalálhatja a szépséget, a tevékenység örömét.

1971-ben kötött házasságot, felesége dr. Ujj Emília, egy egészségügyi kft. főorvosa Tiszaújvárosban.

Az 1973-ban született Emőke lányuk zongoraművész, a zenetudományok doktora a North Texas Egyetemen Dallasban, ahol az olajiparban érdekelt férjével él. Apolka 1977-ben született, ő édesapja nyomdokain haladva agrármérnök lett. Tanulmányait Franciaországban, Montpellierben végezte, majd környezetvédelmi szakmérnöki képesítést szerzett, jelenleg Gödöllőn a Szent István Egyetem tanszéki mérnöke.

Ujj Gyula ma is hódol gyerekkori szenvedélyének: táblaképeket farag. Emellett rézdomborításokat is készít, már több önálló kiállítása volt.

Hobbi szinten festeget is, olajfestményeket (portrékat és elvontabb képeket) készít, de ezt csak a maga és a család örömére.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)