Hejőbába

Derűs, mosolygós arca optimista egyéniséget sejtet, olyat, aki folytonos tanulással, következetesen és sokat dolgozva haladt előre eddigi életpályáján.

Egyszerű hejőbábai család legidősebb gyermekeként született Miskolcon 1961. augusztus 19-én. Édesapja négy évtizeden keresztül dolgozott a vasútnál kétkezi munkásként, édesanyja a gyerekek nevelése mellett vezette a háztartást, és dolgozott a háztájiban – ma már mindketten nyugdíjasok. Idősebbik öccse, Imre Hejőbábán él családjával, míg a fiatalabb, Nándor a közeli Hejőkeresztúrban telepedett le. Gyermekkorában nagyon szeretett olvasni, különösen kedvelte az akkoriban divatos „pettyes” és „csíkos” könyveket.

A ház körüli munkákból hamar kivette a részét, ám ez nem hátráltatta a tanulásban, elsősorban a magyart és az élővilágot szerette. Aktív közösségi ember volt, részt vett az ifjúsági mozgalomban, máig büszke arra, hogy kiváló úttörőként 22 ország gyermekeivel üdülhetett együtt Csillebércen. Az általános iskola befejezése után tanulmányait Miskolcon az Egészségügyi Szakiskolában folytatta. Nagyon szép emlékeket őriz ezekből az évekből, olyan tanárai voltak, akik meghatározták további életének alakulását. Szívesen emlékezik egykori osztályfőnökére, Koncz Ferencnére, aki tanítványait szinte saját gyermekeként kezelte, ugyanakkor roppant szigorú tanár volt. Máig nem felejtette el Lovász Ilona tanárnő szavait: – Fiam, te másokon fogsz segíteni, de ezt mindig úgy tedd, hogy soha senki ne érezze, hogy neked ki van szolgáltatva. E szavak vezérelték, amikor (elsősorban édesanyja hatására) az ápolónői pályát választotta.

1978-ban végzett, általános ápoló és általános asszisztensképesítést szerzett, és a hejőbábai körzeti orvosi rendelőben kezdett körzeti ápolónőként. Hat évvel később került a Pszichiátriai Otthonba ápolónőnek, egy fél évvel később már osztályvezető ápoló volt. 1987-től a megyeszékhelyen, az Őszi Napsugárotthon nevet viselő idősek otthonában folytatta pályafutását. Ápolónőként kezdett, ám a ranglétrát hamar végigjárva 2003-ban már ápolási igazgatóként pályázta meg a hejőbábai Pszichiátriai Otthon igazgatói posztját, amelyet a mai napig betölt.

A hejőbábai Pszichiátriai Otthon 1950 óta működik, az első időkben – kis létszámú intézményként – a Megyei Kórház munkaterápiás részlege volt. A 80-as években végrehajtott fejlesztés eredményeként bővült az intézmény, ma 375 ellátottjuk van. Változott funkciója is, hisz ma az itt lakók 80 százaléka fiatal beteg, akik krónikus pszichiátriai betegségben szenvednek, többségük itt éli le az életét. A hasonló profilú megyei fenntartású intézmények közül ez a legnagyobb, és az országban is a harmadik legnagyobb pszichiátriai intézmény. Az itt élőkről 161-en gondoskodnak: közülük 96 fő ápoló-gondozó és mentálhigiénés munkatárs, a többiek gazdasági, ügyviteli és technikai dolgozók. Nagy Marianna a munka mellett folyamatosan képezte magát szakmailag: előbb körzeti ápolónői, majd pszichiátriai otthoni ápoló képesítést szerzett, és közben leérettségizett a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban.

1990-ben kapta meg a szociális gondozónői képesítést, majd 1993-tól felsőfokú tanulmányokat folytatott a DOTE Egészségügyi Főiskoláján, a diplomás ápolónői szakon 1996-ban szerzett főiskolai szakképesítést. 2000-ben szociális szakvizsgát tett, és 2003 óta az ELTE szociális menedzser szakos hallgatója. Mindemellett tanít is: péntek délutánonként és szombatonként a Miskolci Iparszövetség Oktatási Központban pszichológiát, rehabilitációt ideg-elme gyógyászatot, fogyatékosságtant oktat. A Magyar Ápolási Egyesület B.-A.-Z. megyei vezetője, az egyesület szociális szekciójának országos elnöke.

Eddigi szakmai munkájának elismeréseként 2003-ban, az ápolónők napján, Pro Sanitate Díjat kapott.

„Intézményvezetőként olyan otthont szeretnék működtetni – mondja Nagy Marianna –, ahol az ellátottak biztonságban érzik magukat, és meg tudják őrizni emberi méltóságukat, egyéni autonómiájukat. Fontos, hogy mind az itt lakó, mind a fenntartó elégedett legyen a nyújtott szolgáltatással. Ugyanakkor a lehetőségekhez képest az új értékek megteremtésére is gondolnom kell. Munkámban fontos alapelveknek tartom az igazságosságot és a következetességet. Oktatói tevékenységem során elsősorban a 26 munkával töltött év tapasztalatait szeretném átadni tanítványaimnak.”

Az 1981-ben született Tibor fiát egyedül nevelte, ő ma CNC programozó-technológus, Miskolcon a Roos Mould Kft.-nél dolgozik. Életútjával elsősorban azért elégedett, mert mindig olyan munkát végzett, amelyet szeretett. Úgy érzi, hogy amit saját erejéből elérhetett az életben, azt elérte. Ebben segítségére voltak szülei, gyermeke és kollégái, hisz eddig minden munkahelyén segítőkész munkatársakra lelt.

A jövőben gyermeke útját szeretné egyengetni, és egyszer talán megvalósíthatja álmát, egy saját bentlakásos idősek otthonának irányítását.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)