Tiszapalkonya

Huszonkét éve dolgozik a közigazgatásban Tiszapalkonya első számú vezetője. Sajóhídvégtől Sajószögeden és Debrecenen keresztül vezetett életútja Tiszapalkonyáig, ahol végleg letelepedett. A ma ötvenöt éves polgármester asszonynak két lánya született, akik mára szintén édesanyák, s így Eszter, mert csak így szólítják a környéken, boldog nagymama. Sajóhídvégről, ahol született, kétéves korában költözött szüleivel Sajószögedre, édesanyja szülőfalujába.

Az általános iskoláit helyben befejezve, tanulmányait a pallagi mezőgazdasági technikumban folytatta, majd az érettségi után, ezerkilencszázhatvannégyben, a sajószögedi Dózsa mezőgazdasági termelőszövetkezetben kezdte a „nagybetűs élet”-et, ahol édesapja is dolgozott. Fiú testvére műszaki képesítést szerzett, s e területen dolgozik és Sajószögeden alapított családot. Az édesanyja azon kevesek közé tartozott, aki kiszolgálta a családot, biztosította az otthon melegét.

Gyermekkori tapasztalata alapján ma is hűen ápolja az otthon, a család összetartó erejét, gyakorolja édesanyja egykori intelmeit, akitől, mint mondotta, útravalóul a szegénységgel együtt örökölte meg a szorgalmat, az emberi szeretetet és a tisztességet. A technikumban a számára legtöbbet nyújtó tanárnőjével, Gerner Rudolfnéval, akit egymás között csak Váljának becéztek, a mai napig tartja a kapcsolatot.

– Abban a tanintézetben jó nevelést kaptam – mondja –, ott tanultam meg a közösségi élet fontosságát.

A mezőgazdaságban eltöltött évek tapasztalatainak igazi hasznát később, a közigazgatás területén jól hasznosítja, hiszen az e területen eltöltött másfél évtized alatt volt szállítási és munkagépes csoportvezető, személyzeti és munkaügyi vezető. Ez utóbbi beosztást a Tiszapalkonyai November 7. Mgtsz-ben gyakorolta. Az első nagy változás ezerkilencszázhetvenkilencben következett be életében, amikor megválasztották tanácselnöknek Tiszapalkonyán, és azóta folyamatosan újra és újra győztesen kerül ki a csatározásokból, s ott folytatja, ahol az előző ciklusban abbahagyta.

Az 1990. évi rendszerváltozás e tekintetben nem hozott változást életében. A közigazgatásban eltöltött tizenegy év alatt a falu lakossága megismerte és megszerette Kiss Lajosnét, aki a társadalmi politikai változások ellenére újra bizalmat, s mellé hivatalt kapott, és a szabad választások eddigi három fordulójában nem akadt komolyabb ellenfele. Mindehhez hozzáteszi: az az út, amelyen járnia kell nem sima, jócskán tele van tűzdelve gödrökkel. Ennek ellenére jó szívvel mondotta, hogy az a kapcsolatrendszer, amelyet kialakított a szomszédos Oszlár polgáraival, hosszú évek múltán is jól működik.

– Kölcsönösen megszerettük egymást, és ma is kitűnő kapcsolatot tartok fenn az oszlári emberekkel, akik mindig szókimondóak voltak, akiknek igazságérzete példaként maradt meg számomra. Ezért is gondolok a mai napig szeretettel és örömmel erre az időszakra.

Kissné Eszter elmondhatja magáról, hogy eggyé vált Tiszapalkonyával. Évtizedeken keresztül a szomszédos Tiszaújvárosból indult reggelente Tiszapalkonyai hivatalába, s tért vissza, sokszor éjszakába nyúlóan. Azonban már több mint fél évtizede „testben” is Tiszapalkonyainak vallja magát. Itt építkezett, itt telepedett le véglegesen. A többség tiszteli, elismeri munkáját, amelynek kézzelfogható bizonyítéka Tiszapalkonya fejlődése. Keményen dolgozott azért, hogy kiépüljön a közműrendszer a faluban: a víz, a gáz, a telefon. Kábeltévé működik, új utak, járdák épültek korszerűsödött a közvilágítás. Egyszóval komfortossá vált Tiszapalkonya, az ezredfordulóra. Eddigi polgármestersége alatt olyan kapcsolatrendszert alakított ki az önkormányzat a helyi egyházakkal, civil szervezetekkel és a szomszédos településekkel, amelynek előnyeit az itt élők naponta megtapasztalják.

Ezeknek a jó emberi és hivatali kapcsolatoknak köszönhetően teljesen felújították az egy évszázados, erősen megkopott községházát. A ma már régi fényében pompázó épület egyik jellegzetes gyöngyszeme Tiszapalkonyának. Az építkezések tíz hónapja alatt a napi ügyvitelt, az iratok kezelését a helyi római katolikus plébánia helységeiben végezték, mindezt köszönhetően az egyház és az önkormányzat példás kapcsolatának. Tiszapalkonya lakóinak összefogását, a közösség iránt érzett felelősséget jó példázza az a munka, amelyet a belvíz okozta károk megszüntetésében, elvégeztek.

A polgárok szorgos keze nyomán a megrongálódott lakóházak, intézmények hamar visszanyerték eredeti formájukat. Kissné Eszter a gyakorlatban megtanulta s vallja: a polgármester egyszerre köztisztségviselő, politikus, akit lehet szeretni vagy nem szeretni, de minden esetben arra törekszik, hogy a település javát szolgálja. S ezért ha kell, még az ördöggel is cimborál, hogy elősegítse választóinak, a településnek a felemelkedését.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)