Nyírtelek

Hatvanadik születésnapját 1996. június 15-én ünnepli Nagy Sándor, a nyírteleki Agrogép Kft. ügyvezető igazgatója. A társaság első számú vezetője elvileg ebben az évben menne nyugdíjba, de csak elvileg. Egyelőre nem is gondol a pihenőidőre, hiszen a korábban kötött munkaszerződése is 1998-ig tart. Egyébként a cég legfőbb tulajdonosával, a német Sperber úrral amúgy is abban egyeztek meg, hogy a következő két évben Nagy Sándor marad a posztján. A legfőbb részvényes ugyanis hallani sem akar arról, hogy valaki mást keressen az ügyvezető igazgatói posztra. Ha esetleg 1998 után is, mint tanácsadóként szükség lenne Nagy Sándor munkájára, akkor elképzelhető, valamilyen formában besegít a cég munkájába. Erről viszont ráérnek majd 2 év múlva közösen dönteni. Egyébként is Nagy Sándornak extrém a helyzete a kft.-nél, hiszen egyrészt alkalmazott, másrészt tulajdonos is, ugyanis a 100 százalék tulajdonrészből 8 százalékot tudhat magáénak a kft.-ben. Ezt a részt a német cégtulajdonos ajándékozta számára.

Talán nincs is olyan cégvezető a megyében, aki 28 éven keresztül ugyanannál a cégnél lenne első számú vezető. Az elmúlt rendszerben még ez nem volt kuriózum, de a rendszerváltáskor szinte valamennyi cég vezetője megváltozott, ami elsősorban a privatizációnak köszönhető. Nagy Sándor ’68 óta vezeti a nyírteleki céget, amely volt Mezőgép-gyáregység, leányvállalat, majd később önálló állami vállalat, amit legelsők között privatizáltak a megyében.

− A régi ismeretségi kör jelentősen megváltozott, hiszen a partnercégeknél minden évben új arcokat látok, az egykori vezetők már mind nyugdíjba mentek, vagy más pályát választottak − mondja a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban érettségizett, majd a miskolci műszaki egyetemen diplomázott Nagy Sándor. − A közel három évtizedes vezetői munka valóban nem volt könnyű, de nálunk családi hagyomány, amit elkezdünk, azt teljes energiával, odafigyeléssel csináljuk.

Nagy Sándor 32 évesen lett igazgató, ami a 60-as évek végén nem volt szokványos. Akkoriban a Mezőgép nyíregyházi központjában a szerszámgép-felújítási rendszer kialakításával foglalkozott, amikor mint a vállalat üzemvezetőjének felkínálták a nyírteleki gyár igazgatói posztját. Nyírteleken egykoron három telephelyből állt a gépállomás, amelyhez nagyon sok profil tartozott. Az elképzelés szerint ebből egy letisztított profillal működő gyáregységet kellett Nagy Sándornak kialakítani.

− Amikor Nyírtelekre kijöttem, az itteni gyáregység 480 embert foglalkoztatott, akik részben Nagyhalászban. Gávavencsellőn, és kint a területen dolgoztak − emlékszik vissza a kezdetekre. − Gépgyártásra egyáltalán nem volt lehetőség, szinte a semmiből kellett kezdeni az ipari tevékenységet. Először is olyan munkatársakat kellett kiválasztanom, akiknek valamilyen fogalmuk volt a gépgyártáshoz. Mindez legalább 2 évbe telt, míg kialakult egy olyan gárda, amelyből még jelenleg is nagyon sokan itt dolgoznak. Először vasszerkezeti munkákat készítettünk, amelyhez kevesebb szakmai tudás kellett.

Az évek múlásával egy önálló termék kialakítását kezdték meg. Az első ilyen terméket a Hódmezővásárhelyi Mezőgéptől vették át, ez volt a tartálykocsi. Ennek a gyártását teljesen áthozták Nyírtelekre, és mint később kiderült, jól választottak, hisz ez lett a cég fő profilja. Jelenleg a járműipari tartálygyártásban a nyírteleki Agrogép Kft. vezető pozíciót tölt be hazánkban. A tartályoknál az egy köbmétertől a huszonöt köbméterig nagyon sok különböző szériát gyártanak. Ezekbe a tartályokba permetszert, trágyalét, folyadékot, lisztet, granulátumot, veszélyes hulladékot lehet biztonságosan szállítani és ezekből kiüríteni.

S ahogy teltek az évek, munkatársaival együtt igyekezett lépést tartani a rendszerváltás előzményével. Amikor lehetőség volt leányvállalat alapítására, az elsők között hozták létre a leányvállalatot. Amikor önálló vállalatként leszakadhattak a Mezőgéptől, akkor elsőként kezdeményezték ezt és elsőként váltak ki a nyíregyházi Mezőgép Vállalattól. Amikor meghirdették a önprivatizációt, a megyében elsőként magánosították a céget.

Már korábban is kapcsolatot alakítottak ki a német Sperber céggel, amelynek különböző kisgépekhez kiegészítőt gyártottak. Sperber úr elégedett volt a minőséggel, így a kezdeti bérgyártás után a magánosítás keretében megvásárolta a gyárat.

− A jelenlegi privatizációs technikák alapján saját magunk is megvásárolhattuk volna a gyárat −folytatja Nagy Sándor −, de az akkori körülmények között ezt volt a legjobb.

Nagy Sándor egyetemistaként nősült, felesége pedagógus, fiuk röntgenasszisztens, lányuk szintén pedagógus, családjával Miskolcon lakik, három unokát számlálnak. A családfő egykoron sportolt, focizott, asztaliteniszezett, atletizált. Azóta sincs semmilyen kiemelt hobbija, hacsak az nem, hogy odahaza van egy műhelye, ahol munkaidő után rendszeresen barkácsolgat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)