Miskolc

Ezerkilencszáznegyvenegyben születtem egy hegyekkel körülvett, gyönyörű zempléni településen, Göncön. Csupán életem első hét évét töltöttem itt, de ez a rövid időszak mégis nagyon erős nyomokat hagyott bennem. A mai napig emlékszem a hazatérő tehéncsorda hangjára, a frissen fejt tej, a frissen sült kenyér vagy a közelünkben lévő gyümölcsaszaló illatára. Sajnos édesapám a háború végén hadifogságba került, és édesanyám három gyermekével Miskolcra költözött, mert csak itt, a nagyvárosban jutott munkalehetőséghez. A kényszerű költözést követően azonban a falu után hamar megszerettem a várost, amely igazi otthonom lett. Itt végeztem iskoláimat, itt alapítottam családot, s noha a munka vagy a sport gyakran szólított máshová, biztos kikötőjévé vált mindig az életemnek.

Fiatalkorom óta központi szerepet játszott életemben a sportolás. Minden, ami sport és ezzel összefügg, az számomra mindig szép és élvezetes volt, különösen akkor, ha a természethez kötődött, ezért is fordultam a kajakozás felé. Közel húsz éven keresztül kajakoztam versenyszerűen. Sok szép emlék, siker – tagja lehettem a válogatott keretnek – eredmény kapcsolódik életemnek e szakaszához. Gyermekkoromban, amikor elkezdtem kajakozni, a Sajón még pezsgő vízi élet folyt, számos sportegyesület, csónakház várta a fiatalabbakat és az idősebbeket egyaránt. A vadregényes, kristálytiszta vizű, legendás halbőségű folyó nagyszerű lehetőséget nyújtott a halfogás élményének, fortélyainak megismerésére, gyakorlására. Barátaimmal akkor éreztük, szerencsések vagyunk, mert jó helyen élünk. Ezt a nem mindenki számára adódó lehetőséget tette tönkre egy súlyos környezetszennyezés, amikor szlovák területről ipari szennyvizet engedtek a folyóba. A halak zöme kipusztult, és ez a folyamat közel három évtizeden át tartott. Ma már újra jó a Sajó, ismét megjelentek az egykor őshonos halfajok, és tiszta a folyó vize. Néhány part menti önkormányzat tervbe vette új csónakházak építését, csak kérdés, lesz-e rá fogadókészség.

Az aktív sportolás abbahagyása után váltam horgászegyesületi taggá, és kezdtem rendszeresen horgászni járni. Szenvedélyem gyorsan „megfertőzte” a családomat is, feleségem és mindkét fiam lelkes horgásszá vált. Az Észak-magyarországi Horgász Egyesület 1987-ben választott titkárává. Az elmúlt hosszú időszak minden nehézsége ellenére rengeteg élménnyel, szépséggel ajándékozott meg, tett gazdagabbá. Éveken keresztül vezettem az egyesület nyári ifjúsági horgásztáborát, ahol sok-sok fiatallal próbáltam – remélem, hogy nem eredménytelenül – megismertetni nem csupán a horgászat, hanem a természet szépségét, szeretetét, megbecsülését, megőrzését is. Megtapasztaltam, hogyan válik egy-egy szép folyó vagy patak, mint a már említett Sajó vagy a Szinva, rövid idő alatt holt vízfolyássá, majd évtizedek múlva, az ember okozta átkos szennyezés megszűntével ismét élő, természeti szépségekben és élővilágban gazdag vízzé. Nagy örömömre szolgált, hogy az ÉMHE tisztségviselőjeként közreműködhettem, segíthettem ezen vizek rehabilitációjában. Ma már mindkét víz bőséges halállománnyal bír.

Horgászvezetőként nemcsak az évenként ismétlődő haltelepítéssel kapcsolatos izgalmas munkában veszek aktívan részt, hanem számos horgászverseny rendezésében és lebonyolításában is. Különösen emlékezetes élmény volt számomra, amikor a szomszédos szlovákiai horgászegyesület vendégeként megismerkedhettem a műlegyes horgászat rejtelmeivel. Északi szomszédunknál számos pisztrángos patak található, amelyekben műléggyel szabad horgászni, ezért ők ezzel a technikával jelentős előnyt élveznek velünk szemben. Az ott megszerzett tapasztalatok hatására egyesületünk megrendezte az első műlegyező-horgászversenyt 1996-ban, a millecentenárium évében I. Sajó-kupa néven. Ez a verseny immáron hagyománnyá vált, és minden évben lebonyolítjuk élénkülő érdeklődés mellett.

Hasonlóan közel áll még a szívemhez az immáron harmadik alkalommal megrendezésre kerülő lékhorgászverseny, amelyet ugyancsak egyesületünk, az ÉMHE rendezett meg első alkalommal. A horgászat mellett a másik szenvedélyem a vadászat, amely a közhiedelemmel ellentétben szintén nem csupán öncélú „zsákmányolás”, hanem elsősorban – legalábbis számomra – a természet megismerése, tisztelete és ebből következő óvása. Nekem a horgászat és a vadászat nem csupán kikapcsolódás, hanem a munkám része is, mert cégem – amely vadász- és horgászfelszerelések kereskedelmével foglalkozik – tevékenysége révén a hétköznapokon is „horgászom és vadászom”, és azon szerencsés emberek közé sorolhatom magam, akiknek a foglalkozása a hobbija is egyben. Sokan ismernek megyén belül és kívül, és ezeknek az ismerősöknek, barátoknak jelentős része sporttársból vásárlómmá vált. A Búza téri horgász- és vadászboltomban így naprakészen értesülök minden olyan eseményről, ami a vízparton vagy valamelyik vadászterületen történt.