Varbó

A hétköznapi emberek esetében használatos kifejezések nem elegendőek Király Zsolt életútjának bemutatásához. Nemcsak azért, mert környezetében kevés olyan csibészség történt gyermekkorában, amelynek ne lett volna részese, hanem főleg azért, mert kevesen mondhatják el magukról, hogy a fémmegmunkáló-forgácsoló szakmában olyan szintre jutottak a CNC gépek programozásában és alkalmazásában, amellyel csak kevesek büszkélkedhetnek. Sőt mindezt megtetézte azzal, hogy a nulláról indulva megtanulta a német műszaki nyelvet, és precizitása révén cégével, a Feinwerk Technik Kft.-vel ma is két München környéki német cég pontos és megbízható beszállítója.

A parasznyai család (édesapja természetesen bányász volt, édesanyja a háztartást vezette) kisebbik gyermekeként Miskolcon született 1969. június 29-én. Egyszerű gyermekkorának része volt az utcabeliekkel alkotott „jó csapat”, a házuk végében álló erdő kínálta számtalan élmény, és a ház körüli tennivalók ellátása.

Az iskolában megélt abból, amit az órákon hallott, főleg a „praktikusabb dolgok” érdekelték, elsősorban a matematikát, a testnevelést és a gyakorlati foglalkozást kedvelte.

A Zalka Máté Gépipari Technikumban eltöltött négy év elsősorban a szakmai alapozást jelentette. Általános gépészetet tanultak, szinte „mindenbe belekaptak”, de igazából semmiben sem mélyedtek el. Bár osztályfőnöke már elsőben megígérte neki, hogy „itt nem fog leérettségizni”, végül is becsülettel, mondhatni „csont nélkül” eleget tett az érettségi követelményeknek.

Szinte természetes, hogy édesapja kívánságának megfelelően a Lyukóbányai Szénbányáknál kezdett földalatti lakatosként.

Később kipróbált még néhány egyéb tevékenységet (kötélfonás, bányagépszerelés, műhely) is, ám az itt eltöltött másfél év meggyőzte arról, hogy mindez nem az ő világa.

Ezért a radostyáni tsz melléküzemágát választotta, ahol forgácsolással foglalkoztak, itt lett esztergályos. Egy kedves kollégája jóvoltából hamarosan megtanulta a szakma legtitkosabb fortélyait is, így bekerült a CNC-csapatba, ami ott, akkor a lehetőségek maximumát jelentette.

Közben meg kellett élnie élete első nagy traumáját: közúti balesetben elvesztette utolsó éves műegyetemista testvérbátyját, aki mindvégig kitűnő tanulóként példakép volt számára, akivel mindent megbeszélhetett, és akivel számtalan közös élményt élhetett át felnőtté válásuk során.

Az újabb sorscsapást hamarosan bekövetkező súlyos betegsége, majd a műtét jelentette. A megyei kórház intenzív osztályán a lét és nemlét határán eltöltött hosszú napok következtek, ám erős és ifjú szervezete győzedelmeskedett.

Felgyógyulása után CNC-programozói tanfolyamot végzett, majd egyik ügyfelük, akiknek komoly munkákat végeztek, beajánlotta egy müncheni céghez.

„Legfeljebb bevásárolok” jelszóval két napra ment ki, két és fél év lett belőle, úgy, hogy nemcsak a nyelvet sajátította el, hanem a szakmában is kellően elmélyült.

Nagyokat lépett előre a kinti ranglétrán, ahol a szakmai tudás mellett a pontosság, a rend és a fegyelem szükségességét is megtanulta.

Ezen a helyzeten élete harmadik nagy, de most már pozitív eseménye változtatott, megismerkedett Vécsei Erikával, akivel a népmesei fordulatot alkalmazva, máig boldogan élnek. Lányuk, Karina immáron harmadikos általános iskolás, a három és fél éves Soma Zsolt pedig most lépett óvodáskorba.

Első gyermeke születése erősebb érvnek bizonyult a német cég tulajdonosainak ajánlatainál, akik mindent megtettek, hogy kint tartsák, ezért itthon alapított céget, és a munkát hozta haza. Egy pályázati pénz segítségével vett CNC marógéppel kezdett betéti társaságként, majd 2000 óta kft.-ként. Összesen öten alkotják a céget, és „az ő ujjáról sem esik le a gyűrű”, ha be kell lépni valamelyik munkafolyamatba.

Egy nagyon speciális, zárt világ részeként kameramozgatókat, kameradarukat, illetve ezek alkatrészeit gyártják. A németországi futball-világbajnokságon  „bevetett” kamerák alaplapjait ez a cég gyártotta.

Itt csak akkor lehet „megmaradni a pályán – vélekedik Király Zsolt –, ha az ember szívvel-lélekkel teszi a dolgát. Az én életem legfontosabb eleme a munka, a precízen és pontosan végzett munka, ez az alapja annak, hogy a családomról megfelelően gondoskodhassak.”

Hobbijának mindenekelőtt a természetfilmek nézése számít. A két éve vásárolt quad révén igyekszik „a természethez kötődni”, ám idő híján talán ha ezer kilométert közlekedett a járgánnyal.

Munkájából következően hetente megjárja Németországot. Elégedett embernek érzi magát, hiszen a szakmában elérte azt, ami emberileg elérhető, a továbblépés már csak a technika vívmánya lehet. Lelkiismeretét is igyekszik nyugtatni, amikor úgy véli, hogy a jövőben mindenképpen több időt kell családjával töltenie.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)