Debrecen

Néhány esztendeje, amikor máshová hívták dolgozni, azt mondta a fiának: végigmegyünk főutcán az Aranybikától a Nagyállomásig, s ha nem köszönnek rám legalább húszan, akkor itt hagyjuk Debrecent. Pár száz méter után eldőlt, Juhász József családjával együtt továbbra is a cívisváros lakója marad.

A DKV Rt. vezérigazgatója 1945. április 20-án a kisvárdai járáshoz tartozó Nyírkarászon látta meg a napvilágot. Általános iskolai tanulmányait Tuzséron, és szülőfalujában végezte. Az érettségi bizonyítványt Kisvárdán, a Bessenyei-gimnáziumban szerezte meg majd a szegedi felsőfokú vasútforgalmi technikumba jelentkezett. Ott ugyanis ösztöndíjat kaphatott, amire nagy szüksége is volt, mert időközben, 1955-ben meghalt az édesapja, és két testvérével együtt nagyon szűkös körülmények között tudta nevelni őket édesanyjuk. Emiatt már tízéves korától fűgyomlálóként ténykedett a vasútnál, illetve különböző erdőgazdaságoknál dolgozott. Középiskolás korában nyaranta, a fővárosban építőipari segédmunkásként kereste meg a tanulással együtt járó kiadásokra a fedezetet. A szegedi felvételinél viszont emiatt nem kapott ösztöndíjat, ezért még egy évet az építőiparban dolgozott. A következő esztendőben, 1964-ben a Debreceni MÁV Igazgatósággal kötött szerződést, így már nem volt akadálya az ösztöndíjnak.

Szaktechnikusi képesítéssel gyakornokként kezdte vasutas pályafutását a debreceni állomáson. Miután az üzemeltetés minden szegmensét megismerte, 1969-ben rendelkező forgalmi szolgálattevő lett. Huszonöt évesen több száz dolgozót felügyelt és irányított. Három esztendő múlva az igazgatóság kereskedelmi osztályára került, ahol a konténerfuvarozás megszervezését és irányítását kapta feladatul. A következő évben egyes számú forgalmi vonalbiztossá nevezték ki, a Debrecen–Szajol, valamint a Püspökladány–Biharkeresztes és Szeghalom közötti állomások közvetett felügyelete és irányítása tartozott a munkakörébe.

Ezt a tevékenységet 1976 tavaszáig végezte, ekkor a város és a Volán vállalat vezetői felkérték egy új személyforgalmi üzemigazgatóság kiépítésére a közlekedési vállalaton belül. Ennek a megye és elsősorban Debrecen utasforgalmát kellett ellátnia, többek között az ipari területekre irányuló buszforgalom, valamint a taxisok szervezését, irányítását kellett végeznie. S mindezt harmincegy évesen bízták rá, több mint ezer ember került a keze alá!

Ezzel azonban még nem ért a csúcsra Juhász József karrierje. Három év múlva a Nagyállomás átépítésénél üzemmérnökként tevékenykedett, időközben ugyanis elvégezte a közlekedési üzemmérnöki szakot is, majd 1988-ban Debrecen állomásfőnöke lett. Erről a posztról a rendszerváltás után mondott le általános igazgató-helyettesként dolgozva tovább. A közéletbe már diákként bekapcsolódott, bár kritikus véleménye, jobbító szándékú módosító javaslatai miatt sokszor rásütötték a destruktív jelzőt. Emiatt ki is lépett a KISZ-ből, amikor rendelkező forgalmi szolgálattevő lett, a szakmának akart élni.

Vezető beosztásai miatt azonban nem sokáig kerülhette el, hogy ne lépjen be az MSZMP-be. Kijárta a politikai iskolákat is, de korábbi kritikus szemlélete mit sem változott. A rendszerváltás előtti években emiatt többször „megfegyelmezték” a párton belül. Ahogy mondja, nem szamizdatot írt, nyíltan vállalta cselekedeteit.

Nem csoda, ha a változást szorgalmazó reformerek soraiba állt, majd a hasonló gondolkodású ismerőseiből közel száztagú MSZP alapszervezetet hozott létre a 1994-es választások előtt. Aktivitásának ismét meglett a „jutalma”: példátlan módon fegyelmit kapott az akkori főnökétől, mert Kovács Lászlónak, a Parlament külügyi bizottsága elnökének a lakossági fórumát a Nagyállomás oktatótermében rendezték meg.

Az 1994-es választáson Juhász József a 13-as, tócóskerti körzet képviselőjelöltjeként indult, és nyert, amiben nagy szerepet játszott, hogy korábban közös képviselőként számos társasház közgyűlésén megismerte az emberek gondját, baját. Ezt a tapasztalatot később önkormányzati képviselőként is jól tudta hasznosítani a környezetvédelmi és városfejlesztési, az idegenforgalmi és a közbeszerzési bizottságokban. Emellett több cég – köztük a DKV – felügyelő bizottságának a munkájában is részt vett. Így tudta mire vállalkozik, amikor 1998-ban párttagságát felfüggesztve inkább a Debreceni Közlekedési Vállalat igazgatói posztját választotta.

– Az, hogy 2001-ben a költségráfordítás nem érte el a három évvel azelőttit, hogy százötvenmillió forinttal csökkent az üzemviteli támogatás, hogy kényszerűségből százötven dolgozótól meg kellett válnunk, az a városnak több mint háromszázmillió forintos megtakarítást jelentett. Úgy érzem, ha csak ennyit tudtam tenni Debrecenért, már azzal is bebizonyítottam, hogy nem érdemtelenül vállaltam el a megbízatást. Ha ez mégsem elég, és a szakmából kirekedek, akkor újra a közéletben vállalok szerepet.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)