Nyíregyháza

A művelődésügy területén a szakmai ranglétra minden fokát bejárta. A Lakókörzeti Művelődési Házak Igazgatóságának megalakulásakor az igazgatói tiszt betöltésére is ő kapott megbízást 1996. július elsején. A megyeszékhely lakossága elsősorban mint az Alvégesi Művelődési Ház igazgatóját ismeri és tiszteli benne.

Jámbor István 1946. április 27-én Nyírjákón született. Édesapja, Jámbor Illés, gazdálkodó volt, édesanyja, Birtha Margit, a család összetartását, a gyermekek felnevelését vállalta magára. Három nővére, Rozália, Gabriella, Judit és egy húga, Eleonóra született. Felesége, Jámbor lstvánné, született Tarcsa Csilla, a Sipkai Barna Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskolában nyelvtanár, valamint ő vezeti az idegenforgalmi tagozatot. Házasságukból két gyermek született: Csilla, a KLTE pszichológia szakán végzett, Krisztián, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán képezte magát, jelenleg Németországban dolgozik.

A nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Technikum pénzügyi tagozatán érettségizett 1964-ben. 1973 és ’75 között felsőfokú szakmai képesítést szerzett a Kulturális Minisztérium által szervezett mozihálózat-üzemeltetési szakon. (Megjegyzendő, hogy ezt a moziüzemi vállalatoknál főiskolai végzettségként ismerték el.) Utána a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végzett népművelés-földrajz szakon 1981-ben. Diplomamunkáját „A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Moziüzemi Vállalat múltja és jelene” címmel írta.

Szinte világéletében tanult. Moziüzemeltetői és gépkezelői tanfolyamra is járt, részt vett a Magyar Jogász Szövetség szervezésében munkaügyi döntőbizottsági tanfolyamon. Munkahelyei is hűen tükrözték érdeklődését, végzettségét. Először minőségi ellenőrként tevékenykedett. Igen jelentős időszak volt az életében a moziüzemi vállalat, ahol a normál mozik felügyeletét látta el, közönségszervezőként és ellenőrként is foglalkoztatták. 1982-ben került az Alvégesi Művelődési Házba igazgatónak. 1996. július elsejétől pedig jócskán kibővült a tevékenysége, hiszen a Lakókörzeti Művelődési Házak igazgatójává is őt választották. Az Alvégesiben működik a központ, hozzátartoznak a Borbányai, Jósavárosi, Városmajori, Kertvárosi, Mandabokori, Vajdabokori, a Butykai Művelődési Házak.

Különlegesen érdekes feladatot jelent most Jámbor István számára a butykai létesítmény fejlesztése. Az egykori, kétszintes iskolaépületet újjávarázsolják és szálláshelyeket, konferenciatermet is alakítanak ki benne. A jövőben továbbképző- és szabadidőközpontként is funkcionál. A művelődési házakban működő csoportoknak, valamint a jelentkezőknek szerveznének itt oktatást, táborokat. Lehetne felújítani az egykori olvasótáborokat, a kézműves és még egy sor közösségi programot. Kívülről az Alvégesi Művelődési Házról nem is látszik, hogy az épület milyen tágas. Még 1950-ben épült pártház 1972-ben nagyteremmel bővült. 1991-ben építették hozzá az aulát és a galériát. Tartozik ide konyha, öltöző, az udvaron pihenőkert. A nagyteremben klíma biztosít kellemes hőmérsékletet a közönségnek. A nyolc intézményben mintegy száz körüli öntevékeny művészeti csoport működik. A növényvédelmi tanfolyamtól kezdve a világ nagy színpadaira is eljutnak innen az együttesek. Az igazgató annak örül, hogy viszonylag rövid idő alatt sikerült megteremteni az új intézményhálózat jogi, szakmai, szervezeti és működési feltételeit. A közművelődés tárgyi, szakmai helyzete azóta is folyamatosan javult. Az önkormányzat támogatásával felújították a Városmajori, Vajdabokori és a Mandabokori Művelődési Házakat.

Eredményesen indították el Borbánya és Kistelekiszőlő térségében, valamint Mandabokorban a közönségszervező munkát. Mindezt létszámemelés nélkül, a szakszerű átcsoportosításokkal érték el. Az átszervezést sikerült úgy megvalósítani, hogy a hálózat munkája horizontálisan sokszínű, vertikálisan jól tagolt (kezdő „amatőr” foktól a nemzetközi tekintetben is elfogadható teljesítményig.)

Manapság sokan panaszkodnak, nehéz a kulturális tevékenységet piaci alapon is jól működtetni. Jámbor István erre azt mondja:

– Könnyű úgy szervezni, ha minden anyagi feltétel adott hozzá. Az igazi szakember ott méretik meg, amikor a nehéz körülmények közepette is nem csupán talpon marad a kultúra hajléka, hanem még fejlődik is.

Ezt fényesen igazolja, hogy a művelődési ház bevétele lényegesen nagyobb volt, mint a többi hasonló közművelődési intézményé. A plusz bevételt visszaforgatták az alaptevékenységre és a műszaki fejlesztésre.

Jámbor István a város, a lakosság és nem egyes pártok érdekeit képviselte, amikor a rendszerváltozás idején már helyet adott alakuló szervezeteknek, egyházi rendezvényeknek.

Szabadidejében utazni és utaztatni szeret. Búcsúzáskor mutatja a nyugdíjasklub idei tervét: bejárják az országot, éppen éjszaka indultak Ópusztaszerre. Nemcsak úgy látszik, hanem meg is erősíti az igazgató úr: elégedett az eddigiekkel.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)