Nyíregyháza

Gyerekkorában kicsit irigyelte az édesanyját, aki nem tudott úgy kilépni a házból, hogy ne találkozzon ismerőssel. Az egykori megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán főelőadóként dolgozó mama a város egyik felét, a városi tanács mg. osztályvezető, majd termelőszövetkezeti főagronómus édesapa a másik felét ismerte. Miterkó Jánosné született Czine Ilona azóta ugyanezt elmondhatja magáról: húszéves kora óta vezető beosztásban, pontosabban igazgatóként dolgozik.

Bár élénken tiltakozik az ellen, hogy igazgatónak titulálták a falusi művelődés szervezőit, akik plakátot ragasztottak, széket hordtak, jegyet árultak a diszkóban, moziban, valamiképp mégis egy közösség kulturális életéért feleltek. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban ezerkilencszázhetvenkettőben tett érettségi után elvégezte az óvónőképzőt Hajdúböszörményben, s a leveleki óvodában kapott állást. Bálokat, vetélkedőket, műsoros esteket, diszkót, eszperantista szakkört, tánciskolát, zongora- és németnyelv-oktatást, népdalkört, irodalmi színpadot, ünnepi vásárokat, névadó ünnepségeket, énekkart, sportnapokat szervezett.

Miterkóné körül pezseg az élet. Nem az a fajta, akit nem lehet észrevenni. Ötletei, kezdeményezőkészsége, sziporkázó stílusa, s mind emellett a munkatársaira, a környezetére érzékeny magatartása sajátos egyéniséggé teszik. Így volt ez több mint tíz éven át Leveleken, ahol rövid időn belül felkérték a művelődési ház vezetésére. Még ma is emlegetik a faluban, hogy akkor számos programra invitálták az időseket, a fiatalokat, érezhető volt a közösség kisugárzó ereje. Ennek ez élménynek mára felértékelődött a szerepe, hisz kiveszőben életünkből a közös élmény varázsa.

Ili igyekezett minél több ismeretet elsajátítani, hogy szakszerűbben végezze feladatát. Elvégezte a tanító-, majd a tanárképzőt, diplomát szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem művelődésszervezői szakán. Mint mondja, azt tanulta elméletben, amit hosszú éveken át a gyakorlatban csinált: bevételes programokat szervezett, gazdálkodott, kutatta a piacot, mint egy jó háziasszony, gondját viselte a rábízott intézménynek. Miterkóné ösztönös marketingnek nevezte ezt a módot.

Amikor az apai örökségből házat vettek Nyíregyházán, kénytelen volt búcsút inteni a leveleki művelődési háznak és szintén hasonló területen helyezkedett el: megpályázta és elnyerte a tiszti klub igazgatói állását. Történt mindez ezerkilencszáznyolcvanháromban, amikor a honvédség olyan igényt fogalmazott meg a helyőrségi művelődési házakkal szemben, hogy biztosítsák a tisztek, tiszthelyettesek számára a kulturált szórakozás, a művelődés feltételeit. Zártkörű intézmény lévén mindössze néhány közéleti, politikai vezető kaphatott állandó belépőt a klubba.

A hazánkon átsöprő történelmi vihar, a Magyar Honvédségen belül is megtapasztalt, fentről irányított átszervezés és lentről kibontakozó átalakulás megváltoztatta a tiszti klubokkal szemben támasztott követelményeket. Évekkel később írták le parancsban a honvédség irányítói, hogy nyitniuk kell a tiszti kluboknak és a társadalom minden rétege számára elérhetővé kell tenni ezt a sajátos művelődési intézményt. Miterkóné megjegyzi: akkorra ők már elsőként szerveztek gyermek-szépségversenyt, divatbemutatót, fodrászshow-t, nyitottak legalább száz képzőművészeti tárlatot. A hat kisközösség tanfolyamai rendszeresen működtek, szervezett sport- és műveltségi vetélkedőt, pódiumműsorokat, természetgyógyászati tanfolyamokat, továbbképző tanfolyamokat, társkeresők zserbóestjét, zenés táncesteket, festő-, balett-, tánc- és illemtaniskolát, termékbemutatókat, közművelődési délutánokat, családi hétvégéket, ifjúsági esteket, sminktanfolyamot, jogsegélyszolgálatot, gyermekszínházat, bécsi, isztambuli és erdélyi, valamint szegedi és a budapesti BNV-re hazai kirándulásokat.

Modernizálták a tiszti klubot, kívülről, belülről. A 16 millió forintos felújítás eredményeként csupa kristály, tükör, perzsa borítja a hangulatos, kaszinóra emlékeztető helyiségeket. Miterkóné még a levéltárban is utánanézett, milyen volt hajdanán az úri kaszinó, amely mai, polgárosodott formájában tömegek ízlését formálja, s szolgálja a művelődési célokat.

Amikor a négydiplomás igazgatónővel a szabad időre terelődik a szó, meglepődik: neki ez a szabad ideje, mások szórakoztatását megszervezni, ezernyi programról gondoskodni. Ma az intézményt ismerik, rangot vívott ki magának. Újságkivágások tucatjai tanúsítják, hányszor szerepeltek a lapok hasábjain.

Az egész napi zsongás után csendes meditáció, jóga hoz pihenést, no és a négyéves kislánya, Mazsika, aki az életébe elhozta a legnagyobb boldogság élményét, anyának lenni.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)