Nyíregyháza

A közművelődés rendszerének az utóbbi évtizedben történt teljes átalakulása benne van Cseh Sándor munkakörének megnevezésében: a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete (TEMI) Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Könyvtára és Móricz Zsigmond Művelődési Háza igazgatója. A korábban jó nevű, nagy szakszervezeti intézmények kerültek egy fedél alá és fokozatosan alakultak át vállalkozó nonprofit szervezetek csoportjává, hogy egy alapítvánnyal összefogva fejthessenek ki változatos tevékenységet.

Ennek motorja, vezetője az ötvenes éveinek elején járó, mindig új vállalkozásokra kész Cseh Sándor. Ramocsaházáról indult, a baktalórántházi gimnáziumban szerzett érettségi után a fővárosba ment dolgozni, mivel első nekifutásra nem jutott be a nyíregyházi főiskolára. A szépszámú rokonság segítette Pesten, de gyökeret nem eresztett. A következő évben már sikeresen felvételizett, Debrecenben a tanítóképző főiskola népművelés–könyvtár szakán kezdett tanulni, s mint utóbb kiderült, máig szóló kapcsolatba került a hetvenes-nyolcvanas években fénykorát élő népműveléssel. Később a nyíregyházi főiskolán, majd Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen is ugyanezen a szakon szerzett magasabb szintű diplomákat – immár munka mellett.

A munka pedig szép volt: már főiskolás korában kulturális programszervezőként dolgozott a hajdúszoboszlói SZOT-üdülőkben, később Gyulán igazgatóhelyettes lett, ám a honvédségnél is hasznát vette jó szervezőkészségének, kulturális ismereteinek.

– Imádtam a munkámat, már pályakezdőként azzal foglalkozhattam, amit szerettem – emlékezik. – A hajdúszoboszlói Béke Szálló 360 személyes színháztermében hétfőnként mindig teltház volt, a színházi élet olyan kiválóságai jöttek szívesen hozzánk, mint Psota Irén, Váradi Hédi, Házi Erzsébet, de élményszámba ment a Rajkózenekar vagy Hofi Géza fellépése is. Rengeteg kiállítás, kirándulás tette változatossá az életet.

1986-ban jött el az alkalom, amikor kedvére való munkát ajánlottak Nyíregyházán a Szakszervezetek Művelődési Házában. A művészeti csoportok munkájának szervezése volt a fő feladata, mellette a záhonyi kórusfesztivál, a szocialista brigádmozgalom, a nyugdíjasok, a nyári táborozók segítése. Részben más természetű volt ez a fölfokozott kéthetes turnusokra koncentrált üdülőbeli munkával összehasonlítva, hiszen hosszabb időszakot, nagyobb területet ölelt fel, és más volt az elérendő cél is. Mégis minden részterületen voltak szép eredmények – talán ezt jelzi a ma is becsben tartott Szocialista Kultúráért kitüntetése.

– A rendszerváltozás lényegesen módosította a szakszervezetek kulturális munkáját, hiszen maguk a szakszervezetek is átalakultak – idézi fel a közelmúlt történéseit. – Új kezelőkhöz került a vagyon, megcsappantak az anyagiak, esetenként politikai befolyástól sem mentesen osztódtak az ágazati szakszervezetek, megnőtt a munkanélküliek száma. Föl kellett adni a jól ismert, bejáratott helyeket: a Bethlen Gábor utcai művelődési házat, a Szakszervezetek Házában lévő modern könyvtárat. Így kerültünk immár közös bérlőként a hajdani Postás Kultúrotthon épületébe. Újra kellett kezdeni mindent – kevésbé elegánsan, anyagilag rosszabb helyzetben, de élni és bizonyítani akart az a kis csapat, amelyik az évek során kialakult. Új reflexek alakultak ki: ha valamihez hozzákezdtünk, az első kérdés az volt, eltartja-e magát a csoport, a tanfolyam, a program. Így szerveztük a szabó-varró, a callanetics-, a nyelvtanfolyamokat, a számítógépes képzéseket, de még a nyári korrepetáló táborokat is: nemrégiben kiépítettük az internetszolgáltatást. Ráadásul meg kellett szoknunk, hogy kemény munkával tudtuk csak megszervezni a csoportokat, nem úgy, mint régen, amikor elég volt el körtelefon és jöttek. Azért a könyvtárat változatlanul tudjuk gyarapítani – sok nyugdíjas nálunk olvassa a sikerkönyveket, de jönnek a főiskolai hallgatók is – és programjainkon vannak érdeklődők.

Részben az új utak keresésével, részben az anyagiakkal függött össze, hogy Cseh Sándor a könyvtár és a művelődési ház mellé felvállalta a Regionális Érdekvédelem (RÉV) Alapítvány működtetését is. Az alapítványt 1992-ben a régióban működő kulturális intézmények és könyvtárak hozták létre, felismerve a régió által elszenvedett általános gazdasági és munkaerő-piaci visszaesést – a tömegesen munkanélkülivé váló emberek segítését tűzték célul. Elsősorban nem anyagi támogatást nyújtottak, hanem a belső tartalékokra építettek, például megtanítani az állás nélkülieket arra, hogy képesek legyenek a váltásra. Átképzéseket, tanfolyamokat indítottak. Ma is havi 60– 70 embernek keresnek és találnak munkát. Nagy vállalkozásaikhoz – mint az Újra Dolgozom-program – sikeres pályázataikkal teremtik meg az anyagi alapokat. Mindez egész embert, sok munkát kíván – ami jó családi háttér nélkül elképzelhetetlen.

Cseh Sándort otthon pedagógus felesége, Erzsike, és középiskolás fiuk, András, várja jósavárosi családi házukban, ahol a kis kert emlékezteti a vidéki, ramocsaházi gyökerekre is.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)