Nyíregyháza

Kicsit fáradt vagyok – ereszkedik le irodájának kényelmes foteljébe. – Búzavirágkék szemein tényleg ül egy kis fátyol, de ahogy teáját kortyolgatva belemelegszik a beszélgetésbe, hamar tovatűnik a fáradtságának eme jele. – Éppen kilenc hónapja munkahelyem ez a ház, lassan születnie kell valaminek. – Sorolja, sorolja a megoldott és megoldatlan gondokat. Túl vannak egy festésen, lassacskán Európa-konformak lesznek a mellékhelyiségek. Ami pedig a tartalmat illeti, szinte jelszószerűen ejti a szavakat: ne a ruhavásár színhelye legyen a ház, hanem működjön funkciójának megfelelően.

– Vaján születtem – emlékezik a kezdetekre. – Édesapám, Sipos György a termelőszövetkezetben volt főkönyvelő, édesanyám pedig a takarékszövetkezetben könyvelt. Apám ma is aktív, éppen uborkatermesztéssel foglalja el magát, sajnos kevés sikerrel, de ez nem rajta múlik. Hárman vagyunk testvérek, van egy öcsém és egy húgom is.

Mielőtt tanulmányaira térne, egy rezignált kiszólás:

– Kellett nekem tanárnak menni – céloz a pálya nem kellő megbecsülésére, aztán elmondja a diplomákig vezető utat. – A nyíregyházi Kölcseyből a tanárképző orosz-pedagógia szakára jelentkeztem, majd pedig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem népművelés szakán szereztem másoddiplomát. Pályám a nyíregyházi Jósa András Múzeumban kezdődött, ahol tizenkét esztendeig dolgoztam. Kiállításszervezés, ásatások, múzeumpedagógia… – emlékezik. – Megcsapott a kultúra szele – teszi hozzá.

Még az ásatásoknál maradva, megemlít néhány emlékezetes helyszínt: Szabolcs, Tiszadob, Panyola. A „leletek” között a legfontosabb: a férj…

– Szedtem a csontokat, mostam a koponyákat, és szigorúan elszámoltam a fogakkal – idézi fel az egyik helyszínt. Dr. Szathmáry László antropológus, kinek társaságában mindez történt, egy szép napon bekötötte Sipos Ildikó fejét. A frigy gyümölcse az a fiúcska, aki ma már nyolcesztendős. Életének párja Debrecenben, a KLTE-en tanít.

A férj gyakran van távol, hiszen szakmájából adódóan a világot járja. A feleségre marad a háztartáson kívül, akár a lakásátalakítás gondja is. De ezt nem panaszként mondja, mert több intézményben is átalakításokat, felújításokat ért meg.

Amikor kitelt az egy tucat esztendő, néhány sarokkal odébb folytatódott a karrier. Egészen pontosan a Szarvas utcán, a KPVDSZ művelődési házában. Más típusú népművelés következett. A város, közelebbről a környék lakói közművelődési igényeinek megfelelni – ez volt a feladat. Tizenegy év… Nem kevés idő, ennyi időt töltött a patinás intézmény élén, amikor kiírták a pályázatot mai munkahelyén az intézményvezetői állásra. Pályázott és nyert.

– A KPVDSZ Művelődési Házban rengeteg gyakorlati tapasztalatot szereztem – tér vissza még egy mondat erejéig előző munkahelyére, mielőtt ismét a máról szólna. – Szükség is van rá, hiszen úgy érzem: itt az alapoknál kell kezdenem ahhoz, hogy céljaimat megvalósítsam. Nagyon prózai dolgok ezek, gondolom, érezhető volt az elején mondottakból. A mellékhelyiségek ügyén lassan túl vagyunk, most a raktárak lomtalanítása van soron. Elképedve szereztem arról tudomást, hogy ennek szükségességét tizenöt esztendeje nem érezte senki.

– Vajon itt meglesz-e a tizenegy esztendő, vagy éppen a tizenkettő? – vetjük közbe. Lendít egyet rövid gabonaszőke haján, és felnevet. Mielőtt megszólalna, szembesül egy pótkérdéssel, amelynek ugyan semmi köze az eddig elhangzottakhoz, de kikívánkozik a krónikásból. – Mondták már magának, hogy mennyire emlékeztet mosolya…

– …tudom, Kovács Katira, az énekesnőre – válaszol azonnal és minden megilletődöttség nélkül, bizonyítván, hogy nem először találkozik az összehasonlítással. Ezzel a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, és az alapkérdéssel folytatja. – Akárhány év lesz, keménynek ígérkezik minden perce. Megismétlem, és biztos, hogy még sokszor el kell mondanom: a háznak funkciójának megfelelően kell működnie. Az EU-csatlakozáshoz közeledve ennek a kérdésnek is a helyére kell kerülnie. Szép, világos, csalogató terekről álmodom, amelyekbe modern szellemben működő információs szolgálaton keresztül vezet az út. A polgárok pedig ne csak mint rendezvények helyszínét ismerjék ezt a jobb sorsra érdemes épületet, hanem váljon otthonává minden korosztálynak.

– Ennyi idealizmus nélkülözhetetlen a kezdetekhez, de talán sok az azt követő hétköznapokhoz – hangzik az ellenvetés. – A bérlőkre, a rendezvényekre szüksége lehet a város adta költségvetés kiegészítéséhez.

– Erre nézve biztatást kaptam a fenntartótól. Mindketten úgy látjuk, hogy jobban kell koordinálni a város nagy rendezvényeit.

Az igazgatóasszony úgy szeretné menedzselni a megye és a város művelődési házát, hogy nem csak a testvérvárosokban, de minél több országban ismerjék fúvószenekarát, balettegyüttesét és mindazokat az alkotó közösségeket, amelyek itt leltek otthonra.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)