Nyíregyháza

Hálás lehet egy fegyelmiért Bradács Mária, a Váci Mihály Városi Művelődési Központ igazgatója. A nyírbélteki születésű fiatal lány egy reprezentatív vacsorát rendezett a megyei népzenei fesztivál szervezőinek, résztvevőinek, és a hivatalok útvesztőiben valaki azt mondta: 1072 forinttal túllépték a keretet. Ha akkor, sok éve nem kap fegyelmit, talán soha nem jön el szeretett szülőfalujából. Pedig így a megye kulturális élete lett volna szegényebb egy igen jó szervezőkészséggel megáldott, ízig-vérig népművelővel.

Parasztcsaládban született, édesapja Bradács Péter földmunkás, édesanyja, Tomosi Anna háztartásbeliként szerepel a hivatalos iratokban. Mária gyermekfejjel látta, milyen igazságtalanságok történtek a téeszszervezés körül. Apja soha nem lépett be, itták is a levét rendesen. Két húga van, Klára vállalkozó, boltvezető, Katalin pedig vegyészasszisztens a tiszavasvári Alkaloidában.

A nyírbátori Báthori István Gimnáziumban érettségizett, majd egyből felvették a Debreceni Tanítóképző népművelés-könyvtár szakára. Igazából túl sok választási lehetőség nem kínálkozott a jó eszű, falun nevelkedett lányok előtt, szinte mindenki a pedagóguspályán helyezkedett el.

Akkoriban épült egy szép művelődési ház Nyírbélteken és annak az igazgatását bízták rá. 1966 és 1977 között látta el ezt. Elindította a klubmozgalmat, országosan elismert ifjúsági klubot szervezett. Jó kapcsolatot alakított ki a pedagógusokkal, különösen Somogyi Gyuláné igazgatóval. Ebben az időszakban adott helyet Nyírbéltek az országos népzenei találkozónak. Remek pávakör és citerazenekar, színjátszó csoport működött. Húsvétra, karácsonyra színjátékot tanított be Bradács Mária. Annak örült, hogy együtt lélegzett a falu, őt elfogadták mint vezetőt. Ismeretterjesztő előadásokat szervezett, ráadásul olyanokat, amelyeknek a hasznát közvetlenül érezhették a falubeliek. Az egészségről, a dohánytermesztésről és még sok izgalmas témáról.

Nyíregyházára 1977-ben hívták meg, a művelődési központ módszertani csoportvezetője lett. Gyakorlatilag ez az igazgatóhelyettesi posztot jelentette. Ezt a feladatot látta el 1981. november 21-éig, majd módszertani osztályvezetőként a szakmai csoportok felügyelete tartozott hozzá. Szakmai tevékenységét nagyra értékelték, így 1992 májusától igazgatóhelyettes, majd 1994 január elsejétől, visszamenőleg egy évre kinevezve, igazgatója a művelődési központnak.

− A szocialista rendszerben egy pártnak kellett megfelelni, ma a több párt működése idején nincs ilyen elvárás − fogalmaz az igazgatónő. −- A szakmai elképzeléseket maximálisan keresztül lehet vinni. Ma sokkal nagyobb problémát jelent nekünk az, hogy kellő anyagi alap nélkül nem lehet hosszú távra tervezni. Az anyagi biztonságot felváltotta a vállalkozói szemlélet és ha azt akarom, hogy színvonalas kulturális programokra jöjjenek be a házba, akkor elő kell teremteni ennek az anyagi alapjait. Ezt úgy tudjuk megoldani, hogy délelőttönként kiadjuk a szabad termeket oktatási célra, vásárra, egészségügyi, gyógyító programokra. Csak jó és hasznos célokat támogatunk, ez viszont bevételt jelent az intézménynek. Így érhetjük el, hogy kiemelt együtteseink működtetését megoldjuk.

Sokkal szerteágazóbb ma a kapcsolat a lakossággal, mint amíg csak vegytiszta kulturális, művelődési célokra használták az épületet. Az ismeretterjesztő sorozat keretében helyet adnak az adójogszabályok megtárgyalásától a moszkvai csontkovács professzor gyógyító hetéig számos programnak. Üzleti rendezvények tucatjait bonyolítják le, középiskolai szalagavatóra a művelődési központba siettek az egyik gimnázium végzősei.

− Azt hiszem, ez így természetes, mert a kultúrát igen tágan kell értelmezni − folytatja Bradács Mária. − Életünk részévé kell tenni az ismeretszerzést, a művelődést. Ebbe pedig beletartoznak a szakmai, üzleti rendezvények legalább úgy, mint a koncertek, színházi vagy balettelőadások.

A költségvetésünk a múlt évben például 70 millió forint volt és ennek mindössze egy részét kapjuk meg működési költségként a tulajdonos önkormányzattól. A többit egészen egyszerűen mi magunknak kell kitermelnünk, hiszen a közüzemi díjak folyamatosan emelkednek, egy ekkora ház gazdaságos működtetése igen drága. Ennek ellenére minden korosztály tagjai szívesen jönnek programjainkra. Elég, ha egy hét végén megnézzük a termek kihasználtságát. Alig tudjuk beosztani a helyeket úgy, hogy a csendet kívánó programnak és a táncpróbának egyaránt kellemes körülményeket biztosítsunk.

Bradács Máriának gyakorlatilag nincs szabad ideje. Általában este hétkor megy haza, mert személyesen győződik meg arról, hogy a rendezvények jó kezekben vannak, a vendégek pedig elégedettek. Esténként németet tanul, mindig is imádta az idegen nyelveket. Felsőfokú nyelvvizsgát tett belőle.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)