Mikóháza

Mindössze harmincéves, de már múltja, hitele van – villan át az agyamon, amikor kezet szorítunk Frankó Tamással, Mikóháza tiszteletdíjas polgármesterével. Főállásban mezőgazdasági vállalkozó. Sem szakmája, sem vállalt közéleti tisztsége nem tekinthető a nyugalom szigetének, de a fiatal vezető magabiztosan, kapkodás nélkül végzi mindkét munkát, szinte megsokszorozva önmagát. Szerencsés örökséget tudhat magának, hiszen édesapja nemcsak az egykori termelőszövetkezet vezetőjeként, de mint egykori tanácselnök is bizonyította a család vezetői képességeit. Az Aranykalász Tsz-ből alakult Mezőgazdasági és Ipari Szövetkezetben ma is együtt dolgoznak. A Frankó család közéleti szerepvállalása pedig még régebbi keletű, hiszen már az egyik üknagyapa is bíróként irányította még a múlt században Mikóháza életét. Mindezek a körülmények tették természetessé a fiatal polgármester számára, hogy 28 évesen is elvállalja a kihívást. Örömére szolgál, hogy fiatal kora ellenére sem számít csodagyereknek, hiszen a képviselő-testület ugyanilyen tettrekész fiatalokból áll, az átlagéletkor 30 év. Természetes hát, hogy Frankó Tamás lendülettel vetette magát a munkába. Elöregedő lakosság, munkanélküliség, fogyatkozó remények, csendes szomorú várakozás körülményein kellett felülkerekednie, csipkerózsika álmából felrázni a közösséget. Kétirányú kitörés látszott lehetségesnek: az egyik az idegenforgalom fellendítése, a másik pedig a gyümölcstermesztés és feldolgozás. Minden pályázati lehetőséget igénybe vesznek, az első eredmények már ma is látszanak. Phare és Saphard pályázatból kapott pénzen megkezdődött az 577 méter magas Fekete-hegyen a tönkrement kilátó újraépítése. A 16 méter magas építményből – tiszta idő esetén – nemcsak a zempléni hegyekre nyílik vendégmarasztaló kilátás, de a Tátra havas csúcsait is megpillanthatják azok, akik megteszik a pihenőkkel, szalonnasütőkkel felszerelt két kilométeres utat. Átadását jövőre, 2001-re tervezik, ezzel is emlékezetessé téve Mikóháza fennállásának 765 éves évfordulóját.

Van már megvalósult álom is, úgy hívják, hogy MIMÓKA. Két évvel ezelőtt kaptak rá pénzt, az idén májusra elkészült, és egyre nagyobb sikerrel segíti az idegenforgalmat. Mimókát a polgármester úr látta külföldön. Megszerette és újraálmodta hazai változatát. Az országban egyedülálló gumikerekű kisvonat mosolygó mozdonya még a hitetlenkedők arcára is derűt varázsol. Vasárnaponként menetrend szerint indul Sátoraljaújhelyből, és két nyitott kocsijából 44 kiránduló gyönyörködhet Zemplén csodáiban, egészen a füzéri várig kalandozva a vadregényes tájakon. Azonnal megszerette mindenki, nemcsak osztálykirándulásokra, de még lakodalmas menet szállítására is igényelték már. A mesébe illő gépezet is saját kivitelezésben készült Mikóházán, a Mezőgazdasági és Ipari Szövetkezet gépműhelyében. Frankó Tamás nemcsak megálmodta, tervezte, de az elkészítésében is tevékenyen részt vett munkatársaival. A Mimóka azt jelenti, hogy mikóházi mókás vasút, de elkészítése komoly szándéknak köszönhető. Frankó Tamás így fogalmazza meg:

– Biztos vagyok benne, hogy idegenforgalmat, a térségből kiszakítva, elszigetelten nem lehet fejleszteni. Ha eljön ide egy vendég, mondjuk egy hétre, egészen biztos, hogy át fogja lépni a község határait, el akar jutni más helyekre is. Tisztában vagyok vele, hogy Mikóháza – minden nevezetességével együtt – egy napra való látnivalót nyújthat. Ha nem tudunk a vendégeknek egész szabadsága idejére programot biztosítani, akkor nem jön ide többet. Ezért fontos számunkra is, hogy mindenki hozzáférjen Sátoraljaújhely, Széphalom, Füzérradvány vagy Hollóháza látnivalóihoz is. Ebben segít a Mimóka, hiszen oda megy és akkor, ahová éppen a vendégsereg szeretne eljutni. Úgy érzem, hogy a 18 községet és Sátoraljaújhely várost magába foglaló Hegyközi Településszövetség is komolyan veszi ezt a lehetőséget, hiszem, hogy ilyen ötletekkel tudjuk idecsalogatni, és itt tartani vendégeinket. Már ma is egyre többen foglalkoznak falusi vendéglátással. Ha az éttermünk is elkészül, igazi turistaközpont lehetünk itt, a Hegyköz kapujában.

Azoknak, akik nem akarnak a vendéglátással foglalkozni, a 20 hektár gyümölcsös telepítése, és a gyümölcsfeldolgozó adhat majd munkát. Elsősorban szilva és szeder telepítését tervezik, de a polgármester tervei szerint a háztáji kertekben termő gyümölcsöket is átveszik, ezzel is javítva a családok anyagi helyzetét.

A polgármester szemmel láthatóan a realitások embere. Nem álmodozik, nem kapkod, csak kihasználja a kínálkozó lehetőségeket. Azzal a bizonyossággal dolgozik, ahogy az 1800-as évek elején Mikóházára települt Frankó család minden korszakban képes volt segíteni a település életét, és ő maga is kapott annyi útravalót pedagógus édesanyjától és mezőgazdasági szakember édesapjától, hogy nincs oka tervei megvalósulásában kételkednie. Nyolc éve nősült, pedagógus felesége és két kislánya is a biztonságos jövő megalapozását várják tőle. A termetéből sugárzó erő, és a tekintetéből áradó derűs nyugalom alapján nem fognak csalódni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)