Felsőregmec

Nagyon szép helyen fekvő település Felsőregmec, belátni onnan szinte egész Szlovákiát. Az Árpád-kori templom pedig a kis község gyöngyszeme. Két falu – Regmec és Mátyásháza – nőtt össze, és a harmincas-negyvenes években még hatszáz ember élt itt. Zsáktelepülés, ráadásul a határhoz közel, emiatt az előző rendszerben nem adtak ki építési engedélyt, így nem fejlődött. Sőt teljesen elöregedtek mind lakói, mind házai. Az időseket ugyan itt tartotta a föld, a hagyomány, a gyökerek, a fiatalok viszont elmentek a városba. Mára lakóinak száma 208, melyből ötven százalék a cigány kisebbséghez tartozónak vallja magát. Kanyargós utcáin sok a roma kisgyerek.

– Ezekből a számokból és tényekből kitűnik, hogy egy szegény falut vettem át 1995-ben miután elődöm személyes, családi okok miatt lemondott tisztségéről – mondja Espán Miklós.

– De még mielőtt az általa irányított falu életével megismerkednénk arról is beszéljünk, hogy honnan indult, hogyan kezdődött a polgármester úr élettörténete?

– 1950. szeptember 29-én születtem Nagyhután. Hárman vagyunk testvérek, van egy húgom és egy öcsém. Szüleim földműves emberek voltak a hetvenes évekig, aztán jött a téesz. Apámék küszködtek még vagy tíz évig, de aztán megnyílt a perlit bánya és édesapámat felvették oda gépkezelőnek. Nyugdíjig ott dolgozott. Édesanyám pedig otthon tette a dolgát. Nagyhután végeztem a nyolc általánost, majd Miskolcra kerültem és ott építőipari gépkezelő szakmunkás-bizonyítványt szereztem 1978-ban. Nem a megszerzett szakmámban helyezkedtem el, hanem a tejipari vállalatnál adódott raktárkezelői munkakör, ahol tíz évig tevékenykedtem. Ezután kerültem az ÁFÉSZ-hez, és ott 1991-ig dolgoztam, mint boltvezető. Aztán vállalkozó lettem. Feleségem a Hollóházi Porcelángyárban dolgozik mint belső ellenőr. Az Isten nem áldott meg bennünket gyermekkel, de feleségem nővérének halála után nyolcéves kislányát magunkhoz vettük, és mi neveltük fel. Ő már férjhez ment, van egy családja is. Kassán élnek.

– Hogyan lett polgármester?

– Mint már említettem elődöm lemondása után az időközi választáskor lettem a falu vezetője a lakosok jóvoltából. A választásokon azért indul el az ember, mert valamit tenni akar a lakosságért.

– Milyen változásokat hozott a kilencvenes évek fordulója?

– Már a rendszerváltozás kezdetén megújult a Kultúrház, a polgármesteri hivatal épülete. A ravatalozó felújításán fáradoztak, mikor lemondott az akkori polgármester, így azt már az én irányításom alatt fejeztük be. Ekkor már adódott is a következő feladat, hiszen a temetőhöz vezető út siralmas állapotban volt, illetve nem is volt igazán. Pályázaton nyert pénzből összekötő utat csináltattunk, így ez a gond is megoldódott, mert mostanra már autóval is megközelíthető a temető. Folyamatban van egy korszerű buszforduló kiépítése is.

– Van iskola a faluban?

– Nincsen. A hetvennyolc iskoláskorú gyermek Mikóházára jár. A mikóházi óvoda, iskola bővítését is támogattuk – ami igen nagy beruházás volt –, de odajár óvodába, iskolába Vilyvitány, Alsóregmec és Felsőregmec gyermeklakossága. Ugyancsak a négy falu összefogásával készült el a körjegyzőség épülete Mikóházán. Együttesen próbáljuk megvalósítani álmainkat, hiszen közös pályázataink is vannak. Van egy ifjúsági tábor Felsőregmecen, melyet a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola bérelt, és tartott fenn mindezidáig. Sajnos igen rossz állapotban van ez a tábor, a vizesblokk része teljesen megoldatlan, így fel is mondták a bérlést a nyíregyháziak. Most Phare-pénzre pályáztunk, amit ennek rendbetételére kívánunk fordítani.

– Milyen sikeres pályázataik vannak még, illetve mik a további terveik?

– Egy utca felújítására is nyertünk pénzt, valamint a környező településekkel közösen alakítottunk egy társaságot, mely a folyamatban lévő kábeltévé beruházásunkat bonyolítja. Vilyvitánnyal közösen pályáztunk a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésére, ez a pályázatunk sajnos nem nyert, de most azt szeretnénk, ha a gázprogramunk valósulna meg. Sok magányos, egyedülálló ember van a faluban, akiknek korszerű, kényelmes megoldás lenne a gázzal való fűtés. Az idős, magukra maradt emberek megsegítését szolgálja a falugondnoki rendszer, mely településünkön igen jól működik.

– Milyen viszonyban vannak a szlovák oldalon lévő szomszéd településsel?

– A szomszédban élő szlovákokkal nagyon jó a kapcsolatunk. A polgármesterekkel, a vállalkozókkal igen aktív, gyümölcsöző, baráti viszonyunk van. Minden évben megnyitjuk a határt Felsőregmec és Michali között, amikor szlovák nemzetiségi napot tartunk, és az emberek összejönnek egy kis mulatozásra. Ebben az évben körülbelül kétezer ember jött el erre a rendezvényre. Közösen szeretnénk pályázni egy határokon átívelő tervre, a Felsőregmec és Michali közötti út megépítésére. Most még földút köt össze bennünket. Reméljük sikerül e tervünk.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)