Hollóháza

Mesébe illő látvány a zempléni hegyek ölében, a tíz négyzetkilométeres völgyben meghúzódó kicsiny, de nagy múltú falu Hollóháza. Mesei kifejezés az „Égszakadás, földindulás!” is, ami ebben a faluban valósággá lett.

– A két különleges természeti jelenség alaposan átformálta nemcsak Hollóházát, de a fejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseimet is – mondja Smuczer Miklós, akit 1998-ban választott vezetőjévé a település lakossága. Szerettem volna gyors, intenzív fejlődésnek indítani a községet, de megválasztásom után fél évvel, 1999. március 6-án, megindult a föld, aminek következtében házak egész sora ment tönkre. Egy részüket le kellett bontani, a többieket pedig csak megfeszített munkával tudtuk megerősíteni.

Kényszerből szerzett geológia ismeretei birtokában sorolja a probléma okait, köztük első helyen említve a talajban, különböző mélységben található bentonit réteget, ami a nedvesség hatására többszörösére duzzad, és a fölötte levő földréteget, mint a tenger a hajót, viszi magával – mindenestől. Fordítva is igaz a jelenség, a bentonit a szárazság hatására összezsugorodik, tehát vízszintes és függőleges irányba is oda-vissza mozog. A kiváltó okra is van magyarázat: az erdőirtások következtében csökkent a hegyoldal vízfelvevő képessége, a csatornázás hiánya is fölöslegesen áztatja a talajt. A nyolcvanas évek száraz időjárása repedéseket, a kilencvenes éveké pedig óriási mennyiségű csapadékot idézett elő. Ebből a szempontból is különleges hely Hollóháza, hiszen az alpesi tájat idéző hegykoszorú nemcsak a kirándulókat, de a viharfelhőket is képes rabul ejteni, vagyis a csapadékfelhő megszorul a 10 négyzetkilométeres katlanban és addig jár körbe-körbe míg teljes víz- vagy hótartalmát ki nem adja magából. Egy ilyen viharfelhő – óriási dörgés, villámlás közepette – képes egyetlen alkalommal 200 ezer köbméter (!) vizet zúdítani a településre, de igazán nagy viharok idején eléri a félmillió köbmétert is 1–2 óra leforgása alatt. Szakemberek véleménye szerint a település teljes víztelenítő rendszerének kiépítése 4–6 milliárd forintba kerülne. Erre mondták a gazdasági illetékesek, hogy ennyiért az egész Hollóházát meg lehetne építeni egy másik, biztonságosabb területen.

Ez lehetne a történet mélypontja, ám a polgármester arca hirtelen megenyhül, hangja derűsre vált:

– Erre a javaslatra a lakosság döntő többsége azt mondta, hogy ő akkor sem megy el innen, ha sátorban kell majd laknia. Ők itt születtek, ide kötik őket a gyermekkori élmények, itt nyugszanak a halottaik, itt van a megélhetésük, jövőjüket is csak itt tudják elképzelni. Ha küszködve, szenvedve is, de maradni akarnak.

Maga Smuczer Miklós is így gondolkodik. Ezerkilencszázötvennyolcas születése óta őt is minden ide, szülőfalujához köti. Nemcsak gyermekkori emlékei és gipszminta-készítő szakmája, hanem a porcelángyárban töltött egész eddigi élete ebben a katlanban zajlott, ezek az égbe szökő hegyek tanították mindnyájukat az előretekintésre. Smuczer Miklós fizikai adottságai alapján is messzebbre lát az átlagosnál, hiszen két centiméter híján két méter magasból nézi a világot. A jövőt azonban nemcsak szemével, de sokkal inkább szívével látja:

– Legsürgetőbb feladatunk a patak szabályozása, hogy az egyszerre lezúduló irdatlan mennyiségű csapadékot minél előbb levezesse. Ezzel egy időben kell megoldani a szennyvíz elvezetését, és a csatorna alatt egy kavicságyban a dréncső-rendszert is kiépíteni, akkor nem fordul majd elő az, hogy még 30 méter mélyen is képes megcsúszni a talaj a beszivárgó nedvesség hatására. Az is világos, hogy a hegyoldalakra nem szabad nagy kiterjedésű épület-monstrumokat építeni, de nincs is rá szükség. Az alpesi jellegű tájba illő házakat építünk, egymástól is tisztes távolságban, hiszen hosszú távon biztos megélhetést csak az jelenthet, ha idegenforgalomra, vendéglátásra rendezkedünk be. A porcelánmúzeum és a különleges katolikus templomunk már ma is tömegeket vonz Hollóházára. A kékedi út megépülésével megszűnt a zsákutca jellegünk, sőt olyan központ lettünk, ahonnan könnyen elérhető Füzér, Telkibánya, Gönc és Kassa is. Ipari hagyományaink bemutatására egy hat hektáros működő ipari skanzen létesítését tervezzük, ahol az üveggyártáshoz nélkülözhetetlen hamuzsír égetés, a fafeldolgozás és kőfaragás mellett, a porcelángyártás teljes folyamatával tevékenyen ismerkedhetnek majd az érdeklődők. A Sátoraljaújhelytől idevezető kerékpárút, a vízesésekkel tűzdelt patak csobogása, a kialakított pihenőhelyek révén elsősorban a fiatalok látogatásában bízunk. Olyan élményekkel várjuk őket, hogy majdan gyermekeikkel együtt is visszatérjenek. 1220 óta lakják ezt a települést, mindent el kell követni azért, hogy ez a következő századokban is így legyen!

Szavainak a hollóháziakra jellemző kitartás és nem 107 kilós testsúlya ad nyomatékot.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)