Mátészalka

Több mint ezerhétszáz lakás, számos intézmény, s ez által több ezer mátészalkai lakos a Szalkatávhő Kft.-nek köszönheti a fűtés- és használati melegvíz-szolgáltatást.

A korszerű üzem ügyvezető igazgatója Farkas Sándor, aki éppen húsz éve telepedett le Szatmár fővárosában, hogy a megyei távhőszolgáltató vállalat akkor alakuló mátészalkai üzemében ellássa a vezetői feladatokat. Az itt töltött évek alatt több – kihívásnak tűnő – feladatot megoldott, aktív részese lett a város közéletének, egyszersmind mátészalkai lett. Nagyrábé, Balmazújváros, Tiszacsege. E három település nevét említi, amikor általános iskolai tanulmányai után érdeklődöm. Látva kérdő tekintetemet azonnal hozzáteszi, főmérnök édesapja gépjavító állomások, telephelyek kialakításával foglalkozott Hajdú-Biharban, s meglehetősen gyakran költöztek. Később a család Tiszacsegén telepedett le, édesanyja ma is ott él, édesapja azonban már nincs közöttünk.

Farkas Sándor ezerkilencszázötvenegyben született Debrecenben második gyermekként. Az alapfokú oktatási intézmények után a reáltagozatos hajdúböszörményi gimnáziumban szerzett érettségit, majd apja nyomdokaiba lépve a műszaki pályát választotta. A Miskolci Nehézipari és Műszaki Egyetemre felvételizett, gépészmérnök szakon szerzett diplomáját ezerkilencszázhetvenötben vehette kézbe. (Beszélgetésünk napján fia ugyanezen egyetem informatikus szakán államvizsgázik.)

A diploma megszerzése előtt egy évvel veszi feleségül egykori gimnáziumi iskolatársát, Ferencz Máriát. Pályakezdőként felesége szülőfalujában talál munkát a debreceni orvosi műszergyár egyeki telephelyén. Üzemmérnökként a kézi orvosiműszer-gyártás gyártástechnológiájának irányítása és az egyszer használatos tűgyártás meghonosítása volt a feladata. Hatévi munka után elnyerve egy pályázati úton meghirdetett állást Mátészalkára költözött családjával.

– Nem volt rokonom, barátom, de még ismerősöm sem Mátészalkán. Kizárólag a szakmai kihívást jelentő munka, és a hozzá járó szolgálati lakás miatt döntöttünk a letelepedés mellett. S mivel feleségemmel együtt megtaláltuk itt a számításunkat, eszünkbe sem jutott a költözés – emlékszik vissza az ügyvezető igazgató.

Bábáskodott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Távhőszolgáltató Vállalat Mátészalkai Üzemének létrehozásán, illetve az üzem vezetőjeként dolgozott. A rendszerváltás óta önkormányzati tulajdonú kft.-ként működik a cég, s hogy jó gazdája volt az üzemnek, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az önkormányzat ügyvezető igazgatónak nevezte ki Farkas Sándort. A Szalkatávhő Kft. 220 forintos árbevétellel gazdálkodik évente, több mint 1700 lakás és számos intézmény fűtés- és melegvíz-ellátását biztosítva. Az ügyvezető igazgató – a tulajdonos támogatását élvezve – arra törekszik, hogy az üzem minél korszerűbb, a fogyasztók igényeit mind jobban kielégítő legyen. E cél érdekében hatalmas beruházást valósítottak meg a közelmúltban.

2001 tavaszán adták át ünnepélyes keretek között azt a gázmotort, amely párhuzamosan termel villamos és hőenergiát. A beruházást a Kipcalor Kft. finanszírozta, a megtermelt villamos energia értékesítéséből (a villamos energia rt. megvásárolja a villamos energiát) származó bevételen azonban osztozik a Szalkatávhő Kft.-vel. A tíz év alatt termelt, a szalkai szolgáltatót megillető nyereség elegendő lesz a 2003–2006 között tervezett teljes fűtőmű rekonstrukcióhoz. Így teljesül Farkas Sándor álma: egy modern, a kor színvonalának megfelelő üzemet hagyhat az utókor számára.

Farkas Sándor azonban nemcsak munkahelyén végez kiváló munkát, aktív részese a mátészalkai közéletnek is. Az önkormányzat városfejlesztési bizottságában tevékenykedik külsős tagként, szponzorálja a helyi eseményeket, rendezvényeket.

A Gróf Széchenyi István Alapítvány kuratóriumának elnökeként részt vesz a Széchenyi-iskola munkájában, programjaik, terveik megvalósításában. Elnöke a kilencszáz fős Szatmár Vidéki Horgászegyesületnek, amely a vajai tavon gazdálkodik. A szervezet irányítása, horgászversenyek szervezése, a vízvédelmi munka és a haltelepítés megszervezése mind-mind a feladatai közé tartoznak.

– Szívesen tevékenykedem az egyesületben, hisz az egyik, s talán a legfőbb hobbim a horgászat. Nagyon szeretem a természetet, kikapcsol a csend, a nyugalom. Sokszor annyira elmerengek a természet nagyszerűségén, hogy elmulasztom a halfogást – mondja.

Másik hobbija a számítógép, de legszívesebben családja körében tölti az időt. Felesége a mátészalkai Széchenyi István Általános Iskolában dolgozik tanítónőként. Lányuk, a huszonhat éves Edit, ugyanitt német nyelvet oktat.  Péter fiuk huszonhárom éves, és ebben az évben végezett a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karának informatikus szakán.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)