Miskolc

Nagy utat tett meg képletesen és szó szerint is dr. Pados Imre, míg Vas megyéből eljutott Borsod-Abaúj-Zemplénbe, a fiatal építőmérnökből vízügyes lett. Részt vett számos jelentős beruházásban, sikeresen vezényelte az árvízvédelmet. Lassan két évtizede vezetője az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságnak.

Az ország nyugati szélén, Vas megyében született 1942-ben, vagyis gyerekként élte meg a front átvonulását, a háború utáni szegénységet, nélkülözést. Az elemi iskola elvégzését követően megadatott a lehetőség, hogy tanuljon, s élt vele, Szombathelyen járt középiskolába, majd jelentkezett az Építőipari, Közlekedési és Műszaki Egyetemre, a mai Budapesti Műszaki Egyetem jogelőd intézményébe, az építőmérnöki karra, akkori nevén: általános mérnöki karra.

Első próbálkozásra felvették az egyetemre, amelyet 1965-ben fejezett be. Az ingyenesnek nevezett oktatás is pénzbe került, s mivel a Pados szülők már idősek voltak, ezért Imre tanulmányi szerződést kötött a Beton- és Vasbetonipari Művekkel, amely cég, tekintettel az épülő lakótelepek nyújtotta konjunktúrára, tárt karokkal fogadta a fiatal mérnököket. Első munkahelye hát az alsózsolcai cég lett, de igazából nem tudott a szakterületén dolgozni, így nem sokat teketóriázott, mikor az egyik Gyöngyösön dolgozó barátjától értesült arról, hogy a vízügy szakmérnököt keres. Élt az alkalommal és a családjával Gyöngyösre költözött. Az ismerkedés után bedolgozta magát a vízügyhöz, szépen haladt a ranglétrán, munkavezető, építésvezető, szakaszmérnök-helyettes, a Tarnavölgy szakaszvédelmi vezetője. „Első találkozásom az árvízzel egy sikeres védekezés volt. Gyors vízjárású a Tarna, ezért gyors intézkedést igényel. Tetszett a dinamizmus. Valahol itt szerettem meg ezt, az árvízi területet” – vall a szakmai elhivatottság kezdeteiről dr. Pados Imre.

Elégedettek lehettek a munkájával, mert öt év után, amikor árvízvédelmi csoportvezetőt kerestek a központba, rá esett a választás. Így aztán megint költözött a Pados család, csak most Gyöngyösről Miskolcra. A kinevezés 1971. február 1-jével történt, s a következő évi átszervezéskor árvízvédelmi és folyamszabályozási osztályvezető lett, ebben a beosztásban dolgozott 1984. február 1-jéig. Sok olyan szakmai feladat megvalósításában vett részt az említett időszakban, amit ma is látunk, ha a területet járjuk. A legjelentősebbek közül néhány, a teljesség igénye nélkül:

Töltésfejlesztés Borsod-Abaúj-Zemplénben és Hevesben a Tisza-tó létrehozásával, feltöltésével párhuzamosan. A tiszaújvárosi ipari koncentrátum körzetének bevédése a tiszai árvizekkel szemben. Töltéseket építettek a Bodrog bal partján. Folyamszabályozási munkákat végeztek Taktabáj térségében, a Sajón és Hernádon mederrendezés történt.

Az igazgatói tisztséget 1984. február 1-jétől látja el dr. Pados Imre. A munka mellett folyamatosan képezte magát, 1976–78 között a budapesti műegyetemen folyami vízépítészeti szakmérnöki oklevelet szerzett, majd 1982-ben sikeresen védte meg a műszaki doktori kandidálását. Bevallása szerint a folyamatos gyakorlati, szakmai jelenlét mellett is szükség van az elméleti felfrissítésre. Hiszen 37 éves pályafutása alatt a vízgazdálkodás is jelentős változásokon ment keresztül. S akkor még nem szóltunk a különböző átszervezésekről. Előbb fuzionált a vízügy és a környezetvédelem, majd pár évvel később, 1990-ben szétválasztották a két tevékenységet. „Jó iskola volt ez a négy év. Sokat tanultunk egymástól. A környezeti elemeket figyelembe kell venni a tervezés, építés során. Oldani kell azt a nézetet, hogy a vízépítők betonban, vonalban tudnak csak gondolkodni” – összegezte ezzel kapcsolatos véleményét dr. Pados Imre.

A változatlanban változást jelentett számára 1990, mert pályázati úton megerősítették igazgatói tisztségében, s azóta már eltelt tizenkét év.

Számos nagy árvíz elleni védekezésben vett részt, illetve vezetett dr. Pados Imre. Az ismerkedés 1970-ben volt, amikor Gyöngyösről elvezényelték a Tiszához, ahol Zemplénagárdtól Poroszlóig kísérte az árt. Közben tanulta meg, amit tudni kell a Tiszáról. Meghatározó élmény volt a ’74-es özönvíz, amikor özönvíz sújtotta Észak-Magyarországot, csúcsmagasságú ár vonult le a Sajón, a Hernádon, a Bodrogon és a Tarnán. Ekkor már osztályvezetőként tevékenykedett. A ’98, ’99, 2001, 2002-es évek embert próbáló feladat elé állították a vízügyet, mivel mértékadó csúcsokat döntögettek a folyók, elsősorban a Tisza.

Ráadásul szervezetileg is átalakult közben a védekezés formája. A korábbi 2500 fős létszám gyakorlatilag a III. fokú árvizet is le tudta vezényelni saját erőből, a mostani 480 fő a szakmai irányítást végzi. Közben jelentős fejlesztések történtek a Tisza mentén és a Bodrogköz jobb parti települések térségében. Belvízi szivattyútelepek épültek, újultak meg. A folytatáshoz is kész tervek állnak a rendelkezésükre árvízi és belvízi védművek tekintetében egyaránt.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)