Bőcs

Igazi lokálpatrióta, hiszen egész eddigi élete a településhez kötődik, és egész eddigi életében elsősorban szülőfaluja szebbítésén, jobbításán munkálkodott.

1943. január 26-án született Külső-Bőcsön. Ez valójában azért nem meglepő, mert valamikor két Bőcs létezett, Belső-Bőcs és a Hernád folyó másik oldalán Külső-Bőcs.

Édesapja a mezőgazdaságban dolgozott, édesanyja háztartásbeliként a három gyermek: két lány és egy fiú nevelésével foglalkozott. Bátyja esztergályos volt, 41 évet dolgozott a Borsod Volánnál, húga önkormányzati főmunkatársként vonult nyugdíjba.

Szülőfalujában járt általános iskolába, ahol miután reál beállítottságú volt, elsősorban a matematikát, a fizikát és a kémiát kedvelte. Már kisgyermekkorától a közösségi rendezvények résztvevője volt, sokan egyszerűen „ügyeletes szavalónak” nevezték, mivel minden iskolai és községi rendezvényen számíthattak rá. Egykori tanárai közül elsősorban Kiss Gyula igazgató embersége és gyermekszeretete, valamint fizika-tanára, Dudás József maradt meg jó emlékezetében. A versszeretet megmaradt középiskoláskorában is, ahol a szavalóversenyek mellett a matematika és fizika tanulmányi versenyeken is öregbítette a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium jó hírét. Bejáró tanulóként is a jók közé számított, nagyon szeretett tanulni. Kiváló tanárokra emlékezhet vissza, közülük már csak egy tanárnőjük jelenhetett meg a nemrég tartott 45. érettségi találkozójukon. A tanulás mellett sportolt is: kézilabdázott Bőcsön a helyi csapatban, és szertornázott a gimnázium csapatában. (A Bőcsi Sportklub alapításának 60. évfordulóját nemrég ünnepelték, hiszen 1948-ban alakult a kézilabdacsapat, és az alapítók közül még tizenketten élnek.)

Érettségi után felvették az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola matematika–fizika–politechnika szakára. Pályaválasztásában nyilvánvalóan szerepet játszott az a tény, hogy középiskoláskorában betegség miatt lemaradt kisdiákokat korrepetált rendszeresen.

Főiskolai tanulmányait végül is nem kezdte el, 1961-ben a helyi ÁFÉSZ dolgozója lett a pénzügyi osztály alkalmazottjaként. Hamarosan leérettségizett a miskolci Közgazdasági Technikumban is, egyben mérlegképes könyvelői képesítést szerzett.

Összesen két évtizedet töltött a szövetkezetnél, majd annak összevonása után tett egy kitérőt Miskolcon, később a bőcsi termelőszövetkezet következett: főkönyvelő lett. Innen került jelenlegi munkahelyére, amely az 1996-os szennyvízberuházás révén jött létre, amikor a helyi önkormányzat úgy döntött, hogy önálló szennyvíztisztító rendszert épít ki, amelynek üzemeltetője a Bőcsi Víziközmű Kht. hat rendszerkezelővel, egy adminisztrátorral és egy számviteli vezetővel indultak, ma pedig már 35 dolgozójuk van, igaz, hogy közben számtalan új feladatot is kaptak.

Ők végeznek Bőcsön minden olyan lakossági és intézményi szolgáltatást, ami az önkormányzat feladata: a szennyvíz tisztítását, a szemétszállítást, az intézmények karbantartását, a település parkosítását, a munkanélküliek foglalkoztatását. Még egy kis betonüzemük is van, amely az utak, járdák karbantartását segíti.

Bai Lászlóné 1994 óta önkormányzati képviselő, azóta egyfolytában a Gazdasági Bizottság vezetője, és az Ügyrendi Bizottság tagja. Tevékenységét Kiváló Dolgozó és önkormányzati kitüntetésekkel ismerték el. A „Bőcsi Gyermekekért” Alapítvány kuratóriumi tagja, és 2008 decemberében létrehozója a „Sporttal a bőcsi gyermekek egészségéért” Alapítványnak.

„Én egész eddigi életemet a bőcsi emberek között töltöttem, együtt élek a faluval – mondja Bai Lászlóné. – Mindig emberekkel foglalkoztam, és mindig emberek sokaságával álltam kapcsolatban. Minden emberben igyekeztem megtalálni a jót, mindenkinek igyekeztem segíteni, talán ezért van az, hogy nekem nemigen van haragosom a településen. Mindig fontosnak tartottam a kapcsolatok ápolását, szívesen részt veszek minden rendezvényen. Szerencsére Bőcsön törekvő emberek élnek, akik szívesen tevékenykednek azért, hogy ez a falu minél szebb legyen. Teljes intézményhálózatot működtetünk, amely akkor válik majd igazán kompletté, ha a két régi óvoda mellett sikerül megépíteni az új, bölcsődével kiegészülő, óvodát.”

A kht. további tevékenységében mindenekelőtt Belső-Bőcs fejlesztése a további cél, de folytatják a település bevezető útjai mellett a történelmi parkok építését, amelyből az első, Sajólád felől érkezve már megvalósult.

Bai Lászlóné férje villanyszerelő volt, két nagy fia 43 és 41 éves, mindketten vállalkozók. Két fiúunokája van, akik 12, illetve másfél évesek.

Eddigi életútjával, bár nem ért el mindent, amit szeretett volna, elégedett. Továbbra is a falu érdekében szeretne szorgoskodni, és előbb-utóbb be fog kapcsolódni a jól működő helyi nyugdíjasklub tevékenységébe is.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)