Bőcs

Édesanyja is pedagógus volt – innen a kötődés a pályához –, nyugdíjazásáig a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Általános Iskola igazgatóhelyetteseként dolgozott. Édesapja a Bodrogközi Állami Gazdaság főkönyvelő-helyetteseként vonult nyugdíjba.

A család legidősebb gyermekeként 1955. november 3-án született Sátoraljaújhelyen. Attila öccse ugyancsak általános iskolai tanár, míg legfiatalabb testvére, Csaba egy éve elhunyt. A Sátor-hegy lábánál elterülő zempléni kisvárosban nőtt fel, itt járt általános iskolába is, ahol elsősorban a természettudományos tárgyakat és a sportot kedvelte. Utóbbit olyannyira megszerette, hogy később versenyszerűen asztaliteniszezett.

A sport, a mozgás megszerettetésében elsődleges szerepet játszott Szerdahelyi István tanár úr, neki köszönheti, hogy egész eddigi életét végigkísérte a sport.

Középiskolai tanulmányait – elsősorban édesapja ösztökélésére – a helyi mezőgazdasági szakközépiskolában folytatta, sőt később itt végzett két öccse is. A sikeres érettségi vizsga eredményeként középfokú kertész, szőlész, zöldség-, gyümölcs-, és dísznövénytermesztő szakképesítést szerzett. Azután mégsem a mezőgazdasági, hanem a pedagóguspályát választotta, ami azért sem bizonyult nehéz döntésnek, mert a szélesebb értelemben vett családban (édesanyjáék 13-an voltak testvérek) sokan voltak pedagógusok, így volt kiről példát venni.

Az alapok megteremtéséhez sikeres felvételit tett a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola pedagógia-testnevelés szakára, e szakkollégiumokat jó eredménnyel végezte el. Mint minden itt tanulónak, neki is rangot jelentett „pataki diáknak lenni”, az itt eltöltött három év élete egyik legszebb korszakának bizonyult. Friss diplomásként a ricsei Körzeti Általános Iskolában kezdett, ahol három évet tanított. Ez az időszak bizonyult számára a pedagóguspálya „mély vízének”, hiszen tele friss energiával sok mindent meg akart valósítani, itt tapasztalta meg először a pálya szépségeit és nehézségeit. Innen került Bőcsre – jelenlegi munkahelyére  –, ahol beosztott nevelőként kezdett, és immáron három évtizede tevékenykedik a település iskolájában.

1983-tól 1989-ig igazgatóhelyettesként dolgozott, és amikor az akkori igazgató – a környéken méltán ismert és elismert Dobos Mihály – hirtelen elhalálozott, ő nyert az igazgatói pályázaton, így 1994-ig ő igazgatta az iskolát. Azóta beosztott nevelőként tevékenykedik, alsó tagozatos tanítóként a legkisebbekkel foglalkozik. Ez a munka sok örömöt ad, hiszen a legfiatalabb iskolai korosztály még őszinte, és hálás minden kedves szóért.

Időközben képezte magát, 1993-ban Egerben az Esterházy Károly Tanárképző Főiskolán földrajz szakon végzett.

Sportszerető emberként kifejezetten örült annak a lehetőségnek, amelyet a Borsodi Sörgyár által működtetett Borsodi Kinizsi Asztalitenisz Szakosztály jelentett, amelynek elsősorban az utánpótlás-nevelés volt a feladata. Miután a szükséges edzői szakképesítést megszerezte – a tanítás mellett –, a környékbeli 8–14 éves gyerekeket gyűjtötték össze, és tanították meg velük a sportág alapjait. Habár mostoha körülmények között – esténként a sörgyár ebédlőjében – edzettek, mégis szép sikereket értek el, tanítványai NB-s csapatokba jutottak el később. Miután a szakosztály a 80-as évek végén megszűnt, képességeit a helyi közéletben, a közösség érdekében igyekezett kamatoztatni.

1998-ban indult az önkormányzati képviselő-választáson, azóta – a helyi választópolgárok jóvoltából – egyfolytában képviselő. 2002 és 2006 között a kulturális és sportbizottság elnökeként tevékenykedett, 2006-ban lett alpolgármester, ezt a tisztséget társadalmi megbízatásban végzi. A tanítás és az alpolgármesteri tisztség sok munkát és energiát követel, ám ő igyekszik a rábízott feladatot minél jobban megoldani. A tíztagú testülettel „sikerült megtalálni a közös nyelvet”, így jól együtt tudnak dolgozni.

„Mindennek az alapja a szakmai felkészültség – vallja Bálint László.

Ám nem kevésbé fontos az emberi oldal, hiszen a gyerekekkel és a szülőkkel kell megtalálni a közös hangot, és kölcsönösen el kell fogadnunk egymást a közös nevelőmunka érdekében. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy sikerrel megoldom ezt a feladatot.”

Szakmai és főleg családi életében sok kemény megpróbáltatás érte, ám minden csapás után „fel tudott állni”, és leküzdötte az élet okozta nehézségeket, bármilyen súlyosak voltak is azok.

Szabad idejében szívesen kertészkedik, a komolyabb sportolásról egy súlyos térdsérülés és műtét miatt le kell mondania. Nagyon kedveli a tágabb értelemben vett természetet, a madarakat, a fákat, a bennünket körülvevő világot és mindent, ami a természettel kapcsolatos. Úgy véli, hogy eddigi sikereit elsősorban annak köszönheti, hogy soha sem felejtette el, honnan indult, és minden körülmények között sikerült embernek maradnia.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)