Csaroda

Teljes életet élő emberrel beszélgetünk. Minden, a pedagógiához, a közösségi neveléshez kapcsolódó területen kipróbálta önmaga és számtalan tanítványa tehetségét. A kétkezi földműves családból származó, ma is aktív közéleti ember vélhetően soha nem unatkozott. Önmagáról írt, tanulságos sorait élmény olvasni. A lapokról kibontakozik előttünk egy elhivatott ember egész munkássága, életpályája. Emelt fővel járhat bármerre is ebben a szép kis hazában.

A gazdálkodással, földműveléssel foglalkozó szülők gyermekeik iskoláztatásáért mindent megtettek.  Riportalanyunk a nyíregyházi Kossuth Lajos, míg húga, Judit a Zrínyi Ilona Gimnázium diákjaként érettségizett. Életútjuk ezt követően szétvált: Kulcsár László a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett biológia-földrajz szakon diplomát 1969-ben.

A főiskolán töltött évek alatt is tanított, majd aktívan részt vett a közösség kulturális életében. A vetélkedők, a népdal, versmondás és színjátszás versenyek nem zajlottak le nélküle. Alkotó, az elméleti pedagógiát a gyakorlatba átültető pedagógusként élte az életét. Sok helyen megfordult a megyében, s még több tapasztalatot szerzett. Bemutató foglalkozásokat vezetett biológiából, földrajzból és testnevelésből is, holott ez csak úgy „ráragadt”.

n

A természeti szépségekben bővelkedő tájék érdekesebb területein bemutató sétákat vezetett, s nem csak gyerekeknek: korabeli nevelők, szaktanácsadók, sőt, országos hírű szakemberek – dr. Csapody Vera, dr. Pócs Tamás, Radnóti László és Rokkenbauer Pál is résztvevője volt ezen tartalmas és komoly szakmai tudást igénylő megmozdulásoknak.

Elhivatott pedagógus lévén, tanítványait minden évben, minden versenyre felkészítette és elvitte. Miért? Nagyon jól tudta azt, hogy az élet verseny, s aki lemarad, az rosszul is járhat a későbbiekben. S nem baj, ha ezt – játékosan ugyan – a kisdiákok is lassan-lassan megízlelik, megtapasztalják. Mindezek mellett szervezte, megszállottan rendezte a különböző sportversenyeket a fiatalok és a felnőttek részére egyaránt. De nem maradt ki a községi tűzoltó csapat felkészítéséből és versenyeiből sem. Csapata több alkalommal képviselhette megyénket az országrészi döntőn.

A „Föld napja” alkalmából természetvédelmi vetélkedőt szervezett, amit mind a mai napig megrendeznek. Közéleti tevékenységét a megyei tanácsban, a megyei közgyűlésben végezte. Pedagógushoz méltóan, becsülettel tette a dolgát a közművelődési, majd a sportbizottságban is.

Harminchét évvel ezelőtt, 1971-ben, igazgató helyettesként, majd 2000-től kezdődően igazgatóként felelt a rábízott intézmény működéséért. Munkája elismeréseként, egy évvel később, a beregi árvízkárosult gyerekek 1500 fős táborát vezethette.

Szakmai munkájának szerves részét képezte a folyamatos tehetséggondozás, és azok segítése is. Azon ritka emberek egyike, aki pályája kezdetétől a nyugdíjazásáig egy helyen szolgált. Kulcsár László – biológia-földrajz szakos, általános iskolai tanár Csarodán – ebben a csodaszép, kis beregi faluban – kezdte el és vitte végig pedagógusi életpályáját. Volt beosztott tanár és volt sokáig igazgató. Életútja egyenesen vezetett, miként azt a tiszta vizű, hegyi patakok teszik. Átláthatók, ezért nem kell neki soha lesütnie a szemét.

Képviselő testületi tagként több ciklusban állta meg a helyét, s nem véletlen az, hogy ő szervezte meg és vezeti a helyi férfikórust. Azt, amelyik kiemelt arany minősítéssel rendelkezik, s fellép a Kárpát-medence sok településén. Szeretettel várják Ukrajnában és Szlovákiában, de nem kell megijedniük akkor sem, ha másfelé hívják őket. Sikeresen szerepelnek mindenütt, s Kulcsár László maga is ad elő nótacsokrokat. Igazi pedagógusként mindent megtesz azért, hogy az emberek megismerjék és megszeressék a beregi tájat. Mondataiból, gondolataiból ez sugárzik: neki, és a hozzá hasonló lelkületűeknek ez a Mindent jelenti. Mindent, ami szép, mindent, ami jó, mindent, ami néha nagyon fáj, de egyedül az övék, a miénk. S ez a mások nyelvére lefordítva azt jelenti: ez a Hazánk.

Feleségével, Rákóczi Erzsébettel együtt nevelték fel gyermekeiket: Mónikát és Leventét. Ők már mindketten családosok. Szüleiket megajándékozták Dáviddal, Evelinnel, Kristóffal és Blankával. Velük teljes a család.

A Munka Érdemrend Ezüst fokozatának, az Arany katedra emlékplakettnek, s a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt tulajdonosának minden bizonnyal nem érdemtelenül adták a komoly kitüntetéseket. Ezeket csak kiérdemelni lehet. Így, ezekre Kulcsár László méltán lehet büszke, ha volt diákjával, vagy kollegájával találkozik.

Az önmagáról, az életéről írt visszaemlékezésében ekképpen fogalmaz: ”Csarodaiként büszke vagyok a falumra, ha tehetem, ezt minden lehetséges helyen kifejezésre is juttatom…”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)