Sátoraljaújhely

Szülei Szováta környékéről, Erdélyből települtek át 1945-ben, édesanyja a vendéglátóiparban, édesapja a kereskedelemben dolgozott különböző állami cégeknél. A család egyedüli gyermekeként 1947. május 15-én született Sátoraljaújhelyen. Itt töltötte „mozgalmas” gyermekkorát is, amelynek elsősorban a foci és a zene voltak a meghatározói. Ötéves korától zongorázott, egy magántanárnál tanult, később klarinétozott (országos kamarazenei fesztiválon is részt vett) és mindkettőből eredményes vizsgát tett. A zene később végigkísérte egész életét, amelynek meghatározó elemei a humán kultúrához kötődnek.

Nagyon szeretett olvasni, nyolcadikos korára elolvasott szinte mindent, ami az általános műveltség és olvasottság feltétele. Kovács Gábor tanár úrtól, aki kiváló rajztanár volt, megkapta az irodalom, a képzőművészet és általában a művészet szeretetét.

A Kossuth Lajos Gimnáziumban talán élete legjobb négy évét töltötte, köszönhetően a nagyszerű tanári karnak, a nagy generáció „utolsó mohikánjainak”: Katona Rezsőné latin-, Vajda Antal matematika-, Palásti József történelem-, Porkoláb Albert művészettörténet-tanárnak, valamint a kiváló földrajz szakos iskolaigazgatónak, Szabó Eleknek. Miután abban az évben, amikor érettségizett, történelem–földrajz szak, amire jelentkezett, éppen nem indult az egri tanárképző főiskolán, a földrajz–testnevelés szakot végezte el. Itt is egy nagy tudású generáció kiváló tanárai oktatták: dr. Udvarhelyi Károly és dr. Futó Barnabás neve érdemel említést mindenekelőtt.

A földrajzi terepgyakorlatok során nemcsak egész Magyarországot, de az akkori Szovjetunió európai területeit is sikerült bejárnia. A főiskolán versenyszerűen kosárlabdázott, és évfolyamtársaival életre szóló barátságokat kötött.

1969-ben Bodrogolasziban kezdett el tanítani, majd másfél év múltával sikerült visszatérnie gyermekkora iskolájába, a sátoraljaújhelyi Petőfi Sándor Általános Iskolába, ahol testnevelő tanárként öregbíthette az iskola hírnevét. Volt mit, hiszen az intézmény „nagyhatalomnak” számított akkoriban kosárlabdában, atlétikában, röplabdában. Elismert, nagy tudású kollégákkal dolgozhatott együtt, és ellátta az úttörőcsapat vezetését is.

Munkája eredményeként területi versenyeken vehettek részt atlétikában, fiú- és lánytornában, kosárlabdában pedig megyei döntősök lettek. 1973-ban  „csábította át” Deme Andor igazgató jelenlegi munkahelyére, azóta folyamatosan itt tanít. Egy üres tornateremmel kezdtek, a berendezés, a felszerelés, a sportudvar kialakítása már az ő tennivalói közé tartozott. Ezek nagy feladatnak számítottak, amelyeket ő nagyon nagy lelkesedéssel végzett. Kezdettől fogva osztályfőnök, és az intézmény sportkörének elnöke.

Két munkaközösség: az osztályfőnöki és a testnevelői is irányítása alá tartozott. A testnevelés mellett a földrajzot is tanítja egy évtizede. Szívesen részt vesz a sporttal kapcsolatos közéletben is. Az iskolai sportköri versenyeken sikeresen szerepeltek: 2005-ben az amatőr kosárlabdában nyertek, 2006-ban másodikok lettek. Labdarúgásban, fiú kézilabdában, fiú-lány kosárlabdában megyei döntőket játszottak. Munkáját 1989-ben Kiváló Pedagógus Munkáért kitüntetéssel ismerték el. Megalakulásától fogva tagja a Közalkalmazotti Tanácsnak, egy ideig elnöki funkciót is betöltött.

„A siker elsődleges feltétele a szakmai tudás, amelyhez állandó önképzésnek is társulnia kell – vallja Kovács Csaba.

– Ezen a pályán kérlelhetetlenül következetesnek és igazságosnak kell lenni, mert a gyermekeket nem lehet becsapni. Az igazi pedagógusnak a vérében van, hogy mindenkit meg akar tanítani valamire. Soha nem tudhatjuk, hogy melyik gyermekre milyen hatást gyakoroltunk, mit „ültettünk el” benne, ami majd később válik fontossá a diák számára.”

Első házasságából három lánya született, ők mindhárman pedagógusok lettek. A második házasságából származó 18 éves lánya 2006-ban érettségizett, ő is a tanítóképzőben folytatja felsőfokú tanulmányait.

Szabad idejében mindenekelőtt utazni szeret: elsősorban turisztikai céllal keres fel egy-egy országot, a környékbeli országokat – többek között Csehországot és Szlovákiát – már sikerült bejárnia.

A vizek szerelmese: ma is rendszeresen úszik, emellett a jókora gyalogtúrák sem idegenek számára. Van egy telke, rajta hétvégi ház, ahol jófajta hárslevelűt és furmintot termel, borász barátaival rendszeresen tart szakmai összejöveteleket.

Jó érzéssel tölti el, hogy amit a szakmában – egy ilyen jellegű iskolában  – meg lehetett valósítani, azt megtette. A jövőt illetően mindenekelőtt gyermekei sorsának alakulása izgatja, reméli, hogy jó egészségben tudja követni útjukat. Földrajz szakos tanárként titkos vágya, hogy ha nyugdíjasként is, sikerül egyszer eljutnia Norvégiába és Izlandra.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)