Sátoraljaújhely

Édesapja révén, aki a nagybózsvai általános iskola igazgató-tanítója volt, és aki Iglóról származik, felvidéki ősökkel büszkélkedhet. Édesanyját előbb a gyermekek nevelése kötötte le, később múzeumi alkalmazottként dolgozott. Nővére, Erzsébet vezető óvónőként tevékenykedett, ma már Sátoraljaújhelyen élő nyugdíjas. Öccse, Gábor a német tulajdonban lévő Prec-Cast Kft. kalkulátora.

1946. október 22-én született Nagy­bózsván, és gimnazistakoráig a csodálatos környezetben fekvő hegyközi település jelentette számára a világot. Nagyon szép falusi gyermekkorra emlékezhet vissza, különösen nyarai voltak kellemesek. Külön izgalmat jelentett számára az a tény, hogy édesapja tanította, így mindig többet kellett produkálnia társainál, hogy „nehogy szó érje a ház elejét”.

1961-től a Kossuth Lajos Gimnáziumban kollégistaként igyekezett minél több tudásra szert tenni. Különösen sokat tett ezért osztályfőnöke, a „néprajzos” Kovács Dániel, aki egyébként az angolt tanította, és a kiváló magyar–történelem szakos Konstantin József. A gimnáziumi négy évet emlékezetessé tette, hogy végzése évében ünnepelte Sátoraljaújhely fennállásának 725. évfordulóját.

Sikeres érettségi után a miskolci Műszaki Egyetem következett, amit végül is nem fejezett be, de a „szakmánál” maradva esti tagozaton elvégezte a gépipari technikumot, így gépipari technikusi szakképesítést szerzett.

1968 márciusától az Elzettben kezdett dolgozni, volt gyártmányszerkesztő, technológus és szerszámkészítő, gyakorlatilag a műszaki előkészítés volt a feladata. Sokat tanult akkori főnökétől, Mattyasovszky Miklóstól, aki a cég meghatározó szakemberének bizonyult abban az időben, és akivel máig szinte baráti kapcsolatot tart fenn.

Időközben felsőfokú szakképesítést szerzett: 1979-ben Kecskeméten az Automatizálási és Műszaki Főiskolán végzett, gépipari-automatizálási szakon üzemmérnöki képesítést kapott.

1982-ig dolgozott az Elzettnél, ekkor hívták a Sátoraljai Sütőipari Vállalathoz, ahol négy évet töltött műszaki osztályvezetőként.

1986-ban került az akkor még 117. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe, ahol műszaki tanárként tanított. Ehhez pedagógia szakot végzett, műszaki tanári szakképesítést szerzett Budapesten, a Műszaki Egyetemen.

A műszaki szakmák, elsősorban a géplakatos szakma szakmagazdája volt, tanított mindent (szakmai ismeret, anyagismeret, szakrajz, mechanika), ami ezzel a szakkal közvetlen kapcsolatban állt. Emellett oktatta a szerszámkészítő és mechanikai műszerész szakok szakmai tárgyait is, valamint felkészítette diákjait a szakmai vizsgákra, szakmai versenyekre.

Ahogy haladt az idő, úgy távolodott a „vasas” szakmától. Az 1990-es évek végén Egerben szerzett szakképesítés eredményeként informatikát oktatott. A gazdasági szolgáltató szakterületen indított vendéglátó-eladó szakon ő szervezte az orientációs és alapozóképzést. Az informatika, az internetfigyelés, a problémák megoldása, az informatikai ismeretek alkalmazása máig életének fontos részét képezi. Amikor elindult az élelmiszer- és vegyiáru-kereskedő szakképzés, akkor ennek a szakmagazdája lett, és ezt a feladatkört látja el az idénre tervezett nyugdíjba vonulásáig.

Korábban tíz éven keresztül népi ülnök volt, 1994 óta pedig az iskolai Pedagógus Szakszervezet titkára. Tevékenységéért gyakorlatilag mindenféle elismerést megkapott a szakszervezettől.

„Fontosnak tartom – mondja Molnár Ferenc –, hogy az embernek mindig legyen elképzelése a jövőt illetően, ám ezek a tervek, vágyak reálisak legyenek, megvalósításukhoz pedig megfelelő akaratra van szükség. Minden feladatot igyekeztem legjobb tudásom szerint megoldani, és mindig olyanba fogtam bele, amit meg is lehetett valósítani. Kollegiális kapcsolataimban az őszinteség dominált, valószínűleg ezért választottak meg szakszervezeti titkárnak is. A mai napig rendszeresen fordulnak hozzám ügyes-bajos dolgaikkal, amelyeknek utánajárok, és amelyeket igyekszem megoldani, de legalábbis megpróbálok segíteni.”

Molnár Ferenc 1971-ben kötött házasságot Lapos Ibolyával, aki élelmiszerbolti eladó, majd pénztáros lett. Két lányuk közül az idősebbik, Judit logisztikai asszisztens, férje orvos. Két fiúgyermekük közül a nagyobbik három éves, a kisebbik tízhetes. A fiatalabbik, Éva az RTV Szerviznél mintagyártó, modellszerkesztő.

Szabad idejében szeret kirándulni, autózni. Nagyon kedveli a vizet, nyaranta – általában 3-4 társával együtt – a Tiszán vízitúráznak, tavaly kishajóval Sárospataktól Szegedig „csurogtak” le. Az idén a Felső-Tiszára készülnek.

Nyugdíjasként családjával – mindenekelőtt unokáival – szeretne több időt eltölteni. Emellett az utazás szerepel céljai között, az ország-világ minél teljesebb megismerése a vágya.

Mindazzal, amit életében eddig elért, és amiért keményen megdolgozott, elégedett.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)